Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - JUSZTIN MÁRTA: Külföldi utamból

Az utazás során szerzett élményei, barátoknál, ismerősöknél tett látogatásai alkalmával meg kell élnie azt is, hog)' hazájáról milyen kép él a külföldi közvéleményben. Seltmann olvasóival megosztani szándékozott élményei néhány jól körülhatárolható téma köré csoporrosírhatók. A választás feltehetően nem a véletlen műve volt. A Magyar Zsidó Szemle „Országvilág" rovarának cikkei jelzik a magyar zsidók érdeklődését a külföldön élő hitsorsosaik élére iránr. Levelek sora foglalkozik amerikai, orosz, olasz zsidók életének örömeivel, de jobbára bánaraival. Seltmann úti beszámolójában csak a hollandiai zsidóknak, a rotrerdami és az amszrerdami gettónak szentelt részletesebb figyelmet. A tapasztaltak mélyen megrázzák őr, de szépírés nélkül vall benyomásairól. „Rorterdamban minden lépren-nyomon rendkívül sok zsidó koldusr ralálram. [...] ezen naplopó csőcseléknek a város hatóságától van engedélyök utált élősdi üzletükre, az idegenek vezetésére."

43 Helybeli kísérője segíti őt a látottak értelmezésében. A koldusok egy része valóban csak álkoldus, akik közül sokan egyáltalán nem nincsrelenek, akad köztük tehetős háztulajdonos, sok titkos rendőr, akiknek szolgálatait még a londoni tendőrség is igénybe veszi. Ez utóbbi azért elterjedr foglalkozás a zsidók között, mert az „alsóbb néposztályok közül ők beszélnek több nyelvet", hangzott a hihető magyarázar. Mindez alapvetően nem változtatott azon a tényen, hogy a rotterdami zsidók közörr nagyon sok a szegény, de ennek ellenére öt iskolát működtetnek, ebből kettőt kifejezetten a nincstelen családból származó gyerekeknek. 1300 tanulót 28 tanító oktat. Az oktatásra, nevelésre olyan nag)" súlyt fektető Seltmann negatív véleményét még ez sem enyhítette. Amszterdamban még rosszabb volt a helyzer. Kedves ismerőse, a gazdag L. úr meginvitálta őr - nag)" csodálkozására egy szombati napon - a börzére. Kiderült, hog)" a meghívás nem a királyi palorával szemben álló épületbe, tehát a valódi börzére szólt, hanem a Joodenbreerstraar mellékutcáiba, a zsidó negyedbe. A hatás döbbenetes volt: „az amsterdami zsidó népéletnek eme páratlan jelenetéről, melytől Vörösmartynkkal szólva: »ember s emberevő állat fut s tótágast áll a termeszet«. Valóban egy Hogarr ecsetéjéhez méltó képe a legrűtabb rútsgának. A frankfurti »Lange Gasse«, a hamburgi »Marienstrasse« és a londoni »Petticoat Lane« együtt véve sem versenyezhetnek az amsterdami zsidó börzévei. Hog)' Seltmann nem túlzott, megrendülésénekvalóban oka volt (és hog)" sok változás hét évvel később sem volt észlelhető), igazolja a Zsidó Híradó tárcarovatában megjelent cikk ismeretlen szerzőjének Andersen meséjér idéző tapasztalata: „rongyokba burkolt, siralmasan piszkos kis leány ugrott elénk és egy skatulya gyufával kínált meg minket. »Een centje mijn heertje! Een centje, mijn heertje! Holnap szombat van, majd nem lesz szabad árulnom!« [...] Az alig öt éves kis lány kénytelen volt az óriási város urczatöm43 Seltmann 1885. 4. sz. 242. old. 44 Seltmann 1885. 6. sz. 384. old.