Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - JUSZTIN MÁRTA: Külföldi utamból

kelegében néhány centet összekoldulni, hogy fáradt tagjait szüleinek nyirkos odújában, peshedt rongyokon pihenésre kinyújthassa."

45 Bátor tett volt Seltmanntól, hog)' ilyen őszintén tárta olvasói elé - mint sietve kiemeli, csak e két városban megélr - a szélesebb zsidó rétegekkel kapcsolatos negatív tapasztalatait. Cikksorozatának ki nem mondott, de a sorok közül kiolvasható célja volt, hog)' a zsidóságot kedvező színben tünresse fel: ez a két eset erre a legkevésbé sem volt alkalmas. A rorterdami és amszterdami példák alapján könnyen lehetett asszociálni a magyar vidék zsidóságának nyomorúságára. Azáltal, hog)' ezt a világot is bemutatta, megteremtette a hatás közömbösítésének a lehetőségét, amit nyomban meg is tett. Sietve jelenti ki, aki a börzéről ítéli meg a zsidót, az téved. Ezeknek a nyomorúságos életkörülményeknek van egy másik arca is, az ünnep emelkedettsége: „A sötét, zúgutezaszerű ghetto ezét gyertya fényében, ezer meg ezer boldog lakos arczának ragyogásában pompáz. Minr közönséges és fel sem rünő természetes dolog, de egyszersmind titokszerű és gyönyörteljes kinyiltakoztatásképpen vonult be a szombat a szívekbe és a lakásokba s azonnal eloszlatott minden homályt, elriasztotta a hétköznapi vesződséget."

4 A szegény zsidókról lenézett foglalkozásuk miatt kialakult társadalmilag kedvezőtlen képnek is megtalálja az ellensúlyát az ünnep privát szférájában: 45 UO. 46 UO. „akármi, vagy akármilyen voir volna is az egész héten át, pénteken este ismét emberi méltóságának tudatára ébred, a szombat kezdetével többé nem a piszkos, rongyszedő zsidó, hanem férj és arya".

4 Józan életű, családját szerető, gondoskodó atya. Ezek a sorok elsősorban nem a „lángbuzgalmú zsidóirtó hősnek" szólnak, nem az antiszemitáknak, ők aligha forgarták a Magyar Zsidó Szemlét. E két tapasztalat őszinte és kendőzetlen megosztása a nyilvánossággal sokkal inkább a többségi társadalom művelt, nyitott rétegeinek íródott, akiknek a véleménye formálható. „Ha te mindezt úgy látnád, amint én láttam, hibáinkat, gyöngeségeinket, alkalmasint kíméletesebben bírálnád meg" - áll a beszámolóban.

48 És mást is meglátna: a családszeretetet, a gyerekek gondos nevelését, az emberi méltóságot. Ez a két élmény közlése a zsidók társadalmi elfogadtatása irányába történő apró kis lépésnek tekinthető: arra akarja ráirányítani a figyelmet, hog)' a zsidó lét némely el tagadhatatlan negatív látszata mögött olyan értékek, emberi kvalitás, méltóság rejlenek, amelyek elfogadásukat és befogadásukat a társadalomba lehetővé teszik. Seltmann nagyon pontosan érzi ennek az érzékeny folyamatnak a pszichológiáját is. Nem várhat megbecsülést az, akinek nincs önbecsülése. „Saját magunknak kell magunkban az embert, a zsidót becsülni tudnunk, csak akkor várhatjuk, hogy másoknál mint emberek és mini zsidók érdemlett becsülés47 Seltmann 1885. 6. sz. 385. old. 48 Uo.