Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - JUSZTIN MÁRTA: Külföldi utamból

nagykereskedővel, vagy nagybirtokossal, hanem az államnak van országos főrabbija, ezt fölruházza az őt megillető méltósággal és jogokkal, valamint az ezekkel járó kötelességekkel és felelősséggel is. Ezen országos főrabbinak kötelessége az összes zsidó ügyekben véleményes jelentést terjeszteni a kultuszminiszter felé." Világi ismeretségeket is köt, Berlinben, Londonban, Amszterdamban belülről ismeri meg az ottani zsidó családok életét. Egy gazdag amszterdami családnál a döbbenten tiltakozó Seltmannak Magyarországról „kannibáli kegyetlenséggel" elűzött, az osztrák-magyar kövérségen leinformált, menekült zsidókat mutattak be. „Magas, izmos, széles vállú, körülbelül 40-50 éves férfi mellért egy szintén izmos, de bamba külsejű, mintegy 15-16 éves fiút láttam" - emlékezik. Az idősebbet Scharf Józsefnek, a fiatalabbat Scharf Móricznak hívták. Szenvedélyes szavakkal utasította vissza, hog)' megossza bárkivel is, amit a gyémántcsiszolónak tanuló fiú mondott neki: „azt én tőlem soha, de soha sem halljátok meg. Némuljon meg nyelvem örökre, ha abból valaha csak cg)' hangocskár is kiejtene! Nem! Nem! El vele, el azzal a nagy fekete könyvvel, ássátok azt jó mélyre, be a föld gyomrába." Tiszaeszlár híre útja során sok keserűséger okozott neki. Adós marad Seltmann az utazás körülményeinek, infrastruktúrájának ismertetésével, erről jószerével semmit nem tudunk meg. Azt viszont igen, hogy útjának végkövetkeztetése legalábbis kétséges. Hasonlóan ifjú kollégáinak nem javasolná, hog)-útra keljenek. „[...] egész évi jövedelmeteket a vaspályák és vendéglők kasszái nyelték el, élvezetet és szórakozást pedig szintén nem sokat találtatok" - indokolja véleményér.

42 Tapasztalatok Seltmann beszámolóinak terjedelmében leghosszabb, a publikálás célját tekintve legfontosabb részét alkotják az út során szerzert benyomásai, rapasztalatai. Önmagában már az is érdekes, hog)' mit tartott közlésre méltónak észrevételeiből, ennél még tovább mutat az interpretáció módja, megközelítési szempontjai, a szemüveg, amin keresztül az utazó látott. Sietve ki kell jelenteni: a beszámolóban egy mélyen zsidó és mélyen magyar utazó élményei jelennek meg, kettős tehát az értékelés látószöge. A cikksorozarban nemcsak az elbeszélő mélyen humánus személyisége rajzolódik ki, hanem a közzétett történetek, a belőlük levont következtetések reflektálnak a korszak hazai viszonyaira: a zsidóság és a többségi társadalom kapcsolatára, a zsidóságon belüli megosztottság kényes kérdéseire, külföldi példákkal bizonyítva az ellentmondások feloldásának lehetőségét. Az asszimiláció elvont fogalomból a mindennapok gyakoriarában jelenik meg, hol burkolt, hol a sértés határát súroló kririkár kísérő példamutatási célzattal. A külföldi tapasztalatok ismertetésével Seltmann a magyar zsidó identitás problémakörének újragondolására akarja késztetni olvasóit. 40 Seltmann 1885. 6. sz. 394. old. 42 Seltmann 1885. 2. sz. 130. old. 41 Uo. 395. old.