Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)
SÁNTA GÁBOR Az Élet Álom
nek, hogy nem iszik többé alkoholt, és ezt egyelőre be is tartotta. [...] Az első óbudai év viszonylag nyugodtan, kiegyensúlyozottan telt. Apu nem ivott, meghízott, jó színben volt, és nagy munkakedvvel dolgozott".'' Adósságaik miatt ugyanis távozniuk kellett a Margitszigetről; a Krúdy család 1930. május 28-án költözködött be a Templom utca 15. szám alatti lakásba. Az író ötvenkettedik születésnapját már itt ünnepelték meg, különösen jó hangulatban. Krúdy Zsuzsa úgy emlékezik, hogy „anyu szerint ezen a születésnapi ebéden egy óvatlan pillanatban ízlelte meg apám újból a bort, és ezután már többé nem tudott lemondani róla. Kezdődött elölről minden: az ivások, kimaradások, betegségek. Ehhez jött még a tomboló gazdasági válság és az újabb háború közelgő árnyéka. Meg még valami. Az irodalmi ponyva rohamozta a vérbeli írók egyre gyérülő kereseti lehetőségeit. így mind nehezebbé vált a Krúdy-írások elhelyezése. Többnyire azzal adták vissza azokat, hogy még sok kiadatlan kézirata vár közlésre, »telitve« vannak. Az utolsó években a könyvkiadók elhagytak bennünket, és csak néhány újság adott sovány kenyeret számunkra". 5 A súlyos betegségeken és a mellőzöttségen túl Krúdy 1931 nyarán ténylegesen is szembesült saját elmúlásával, ugyanis a Bozzay Margit szerkesztette Magyar Asszonyok Lexikona „néhai"-ként emlegette... Mikor a kilátástalanságot a Krúdy család már-már alig viselte el, Kosztolányi Dezső nyújtott feléjük baráti kezet. A Magyar Pen Club elnökeként szerepet játszott abban, hogy lord Rothermere ezer fontos segítsége felének a felét — az 193 l-es év egyik kiemelkedő kötetének szerzőjeként — Krúdy Gyulának ítélték. (A másik díjazott Móricz Zsigmond volt.) Indoklásában Kosztolányi kifejtette, hogy Krúdy „a félmúlt és a régmúlt lírai álmodója, a gyermekkorba, sőt, a csecsemőkorba visszanyúló, elemezhetetlenül furcsa és finom emlékekkel, melyeket csak egy költő fejezhet ki közvetlenül. Tájai mintha örök holdfényben fürödnének". Kosztolányi döntéséből komoly botrány kerekedett, különösen azután, hogy Herczeg Ferenc — elismerve ugyan ajutalmazottak jelentőségét az élő magyar irodalomban — kijelentette, hogy „amennyire tudom, a Rothermere-díjat nem irodalmi érdemek általános jutalmának, hanem nyomorenyhítő akciónak szánták. Sajnos, ismerünk nagytehetségű fiatal költőket, akik kétségbeejtő nyomorúságban élnek, amit a két jutalmazottról, hála Istennek, nem lehet elmondani. Legalább az egyikről biztosan nem". Mindehhez az igazgatósági tagságáról lemondó Herczeg azt is hozzátette, hogy „a segélyakció ilyen módon való lebonyolításával nem akarok szolidáris lenni". 7 Mire Kosztolányi március l-jén ugyancsak felállt elnöki székéből, méltatlankodó * Uo., 242. és 247. old. s Uo., 251. old. 6 [?]: „Móricz Zsigmond és Krúdy Gyula kapták az idei Rothermere-díjat" Pesti Nopló, 1932. február 6.6. old. A kiemelés tőlem. S. G. 7 [?]: „Herczeg Ferenc megindokolja, miért mondott le a Pen Club igazgatói tagságáról. A Rothermere-díjat nem az alapító szándékának megfelelően osztották ki." Magyorság, 1932. február 26.2. old.
