Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - SCHWEITZER GÁBOR Miért nem kellett Herzl a magyar zsidóknak?

konszenves, illetve elfogadható vonását: „Ha a sionizmus lemond álmairól és arra szorítkozik, hogy a kiűzött zsidóknak új hazát szerezzen, akkor meg nem vonhatjuk töle szimpátiánkat. (...) a zsidókérdés nem csupán sionista, hanem egyszersmind humanista kérdés." (Lásd „A sionizmus" című írást) A bázeli kongresszust 1897. augusztus 29-31. között tartották meg. A hazai olvasóközönség hű képet kapott a távoli svájci városban zajló eseményekről, hiszen a sajtó kimerítően foglalkozott a cionista kongresszus fejleményeivel. Herzl híres beszéde, Max Nordau - Herzl egyik legelső híve - európai zsidó körképe, a cionizmus Bázelben elfogadott (politikai) célkitűzései - így ezek legfontosabbika, miszerint a cionizmus célja az, hogy nemzetközi jogilag biztosított nemzeti otthont létesítsen a zsidó nép számára Palesztinában - nem voltak ismeretlenek Magyarországon, mint ahogy a cionizmus újszerű herzli megközelítése sem, mely szerint a cionizmus „a zsidósághoz (értsd: a judaizmushoz is - Sch. G.) való visszatérés a zsidóországba való visszatérés előtt". (A bázeli czionista kongresszus. Magyar Zsidó Szemle, 1897. 306.) „Máris létrehozott a czionizmus valami rendkívülit - mondta Herzl -, a mit azelőtt lehetetlennek tartottak, a zsidóság legmodernebb és legkonzervatívabb elemei között való szoros kapcsolatot." (Uo.) Aki akarta, ebből megérthette volna a cionizmus szándékát. A magyar ortodoxiát azonban nem győzték meg e szavak: „... a legnagyobb mértékben perhorreskáljuk azt a mozgalmat - írja a pesti ortodoxia egyik lapja, a Zsidó Híradó -, a mely zsidónak nevezvén magát, a zsidó vallással homlokegyenest ellenkező elveket hirdet, midőn a zsidó állam megalapítását tűzte ki céljául. A zsidó állam csak vallási alapon épülhet fel és mesterséges mozgalommal nem állítható helyre. (...) vallási érzés és sionista törekvés nem egyeztethető öszsze." (Verus: Még egy szó a sionizmusról. Zsidó Híradó, 1897. szeptember 16.) Herzl a hazafiatlanság stigmájáról is szólt Bázelben: „Csak ha a többé kevésbé becsületes argumentumok közül, amelyet mozgalmunk ellen felhoznak, azt halljuk, hogy a hazafiatlanság vádját lobbantják szemünkre, akkor ez a gyanúsító vád maga magától semmisül meg. A zsidóknak teljes kivándorlásáról valóban sehol sem lehet szó. Akik asszimilálódni tudnak, vagy akarnak, azok visszamaradnak..." (Mit akar a sionizmus Herzl Tivadar beszéde. Egyenlőség, 1897. szeptember 12.) E korrekció budapesti fogadtatásáról ugyanaz mondható el, mint amit a valláshoz való „megváltozott" viszony kapcsán az ortodoxia részéről tapasztaltunk. A neológ zsidóság vezető orgánuma, az Egyenlőség így reagált: „Magyar sionizmus nincs, nem is lesz, nem is lehet soha. A magyar embernek nem veszi be a természete. A magyar ember pedig magyar, ha zsidó is, magyar a lelke, magyarul érez..." A cionizmust nevezhetik Németországban bolondságnak, de „Magyarországon csak egy neve van: hazaárulás." (Soltész Adolf: Magyarországi sionizmus. Egyenlőség, 1897. október 31.) A szintén pesti születésű Max Nordau a bázeli kongresszuson - országról országra haladva - az európai zsidók általános helyzetét elemezte. Beszámolójában a magyar-