Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)
EGYÜTTÉLŐK - SCHWEITZER GÁBOR Miért nem kellett Herzl a magyar zsidóknak?
országi helyzetkép összességében és más államokhoz képest is kedvező: „Magyarországon nem panaszkodnak a zsidók. A polgári jogok teljes birtokában vannak, szabad dolgozniuk, szerezniök és gazdasági helyzetük is javul. Természetesen ezen jobb viszonyok csak újabb keletűek, úgy hogy még a legnagyobb része a zsidóságnak nem volt képes kivergődni a nagy szegénységből és úgy a legtöbb magyar a jólét legalsó fokát sem érte el. A magyar viszonyok ismerői azt is mondják, hogy a zsidógyűlölet a takaró alatt tovább ég, és hogy a legelső alkalomkor pusztítólag fog hatni." (A zsidók általános helyzete. Dr. Nordau Miksa beszédje a czionista kongresszuson. Magyar Zsidó Szemle, 1897. 294.) Herzl és Nordau beszédei azonban többféleképpen értelmezhetők, hiszen a cionizmus ellenzőit meggyőzni óhajtó érveiket akként is fogadhatták, hogy még a cionisták is elismerik a magyarországi zsidóság relatíve kedvező helyzetét. Amenynyiben értékelésük helytálló, akkor a cionizmus semmiféle alternatívát sem jelenthet a hazai zsidóság számára! A kongresszus budapesti visszatükröződése igencsak differenciált képet mutat, hiszen már nem kizárólag egy röpirattal s egy-két „álmodozóval" kell polemizálni, hanem egy terebélyesedő, több országra kiterjedő mozgalommal. Az Egyenlőségben Szabolcsi Miksa folytatja a cionizmus megjelenésekor megütött gúnyos hangot: „Nem tudjuk még, mi lesz erre a zsidók válasza máshol, de legyen akármi, a mi zsidóink nem lesznek soha sem külön nemzetiség, nem lesznek soha másokká, mint a mik: zsidóhitűek, kik nemzetiségükre nézve magyarok." A cionizmusnak - írja „államalkotáshoz jóformán semmije sincsen. Sem a territórium, sem az egységes elem, sem a kellő gyakorlat, sem az élő nyelv, s legkevésbé a hatalom, mely azt megteremthetné. Nincs semmi csak az antiszemitizmus, no meg Herzl meg Nordau. Ha a nagy «purimspiel»-nek vége lesz, jön majd a migrain és a baj csak az, hogy azok fogják elszenvedni, kik nem is «jatszottak.»" (Álláspontunk a sionizmussal szemben. Egyenlőség, 1897. szeptember 5.) A liberális Pesti Napló a hazai zsidóság néhány jelesét szólaltatta meg, miként is vélekednek a cionizmusról. Árnyalati különbségektől eltekintve azonosan elítélő volt álláspontjuk. A vallási értelemben évtizedek óta megosztott hazai zsidóság végre talált egy közös nevezőt, amiben mindkét tábor híveinek nagyobbik része egyetérthetett, s ez a cionizmussal való szembehelyezkedés volt. A nyilatkozók közül Schweiger Márton, a neológia, Lipschütz Márton, az ortodoxia képviseletében, valamint Kohn Sámuel neológ főrabbi - az utóbbi véleményéből idézünk. Kohn Sámuel, a tudós rabbi-történész kétféle cionizmusról beszélt a lap tudósítójának: a politikairól, melyet ő is egyértelműen elítélt, és a társadalmiról: „...egyedül a társadalmi cionizmusnak van létjogosultsága, annak a sok tekintetben dicséretes mozgalomnak, amely csupán a hontalan zsidóknak... nem birodalmat, hanem emberhez méltó otthont akar teremteni." (A zsidó ország. Pesti Napló, 1897. szeptember 8.) 17 AMagyar Zsidó Szemle cikkírója nem azonosul a zsidó nemzetiség eszméjével; a zsidóság társadalmi és vallási emancipációját
