Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - SCHWEITZER GÁBOR Miért nem kellett Herzl a magyar zsidóknak?

ga Simonyi volt - közéleti szereplése a múlté, a hazai zsidóság még mindig tisztán emlékezhetett arra, hogy a „faji alapú, asszimilációt tagadó honi antiszemitizmus logikai végkövetkeztetését a zsidó kivándorlás, Magyarország „zsidótlanítása" jelenti. A magyar antiszemiták felvetik azt a kérdést - írja egyik tanulmányában Gerő András-, hogy mi legyen a kitaszítandó zsidóság további sorsa. Istóczy Győző a magyar parlament 1878. június 24-i ülésén (...) a kormányt felszólítja: tegyen meg mindent azért, hogy Palesztina zsidó állam legyen, ahová a zsidók kitelepíthetők."

16 A századvégi antiszemiták némelyikének vélt vagy valós rokonszenve a cioni gondolat iránt újabb érvként szolgálhatott a cionizmus liberális meg-, illetve elítéléséhez. E kritikai felhang - túl a duo si faciunt idem, non est idem bölcsességén - egy súlyos logikai hibában is szenved; az ok és az okozat végzetesen „összemosódott" egymással (ezzel természetesen nem azt kívánjuk állítani, hogy a cionizmus színrelépésének egyedüli és kizárólagos oka a politikai antiszemitizmus volt). A bázeli cionista kongresszus után a Budapesti Hírlap Kasszandra-jóslata a cionizmus és az antiszemitizmus összekapcsolásán fáradozik: „Ha azzal kecsegteti magát egyik vezérszónoka a kongresszusnak, hogy a helyreállított zsidóország békéltetője az antisémitizmusnak, akkor igen rossz emberismerő. Mint a szélvihar a tűzi veszedelemben, úgy fog belefújni a mozgalomba az antisémitizmus. Most már hál Isten, van hova: ki kell kergetni mind. 16. Liberálisok, antiszemiták és a zsidók a modern Magyarország születésekor. In: Zsidóság—Identitás—Történelem. Bp., 1992.18. Ezt fogják mondani." („Zsidóország." Budapesti Hírlap, 1897. szeptember 3.) „Bázelben megalapítottam a zsidó államot..." (Herzl) A Der Judenstaat megjelenése és az első cionista kongresszus között alig másfél év telt el. A cionizmus mozgalommá terebélyesedett, s a zsidóság egyik tényezőjévé vált. Már javában folytak a kongresszusi előkészületek, amikor az intranzigens magyar ortodoxia egyik hetilapja, a Zsidó Híradó felemelte a hangját a cionizmus ellen: „A zsidóság életére végzetes, döntő befolyást csak olyan tényezők gyakorolhatnak - írja Osváth Ernő -, melyek a legnagyobb kapcsolatban vannak magával a zsidóság eszméjével. Azt a sorsot, melyet a Mindenható rendelt Israel számára, semmiféle mesterséges mozgalommal megváltoztatni nem lehet." (A czionista mozgalom kudarcza. Zsidó Híradó, 1897. júl. 1.) Alig tíz nappal a kongresszus megnyitása előtt - 1897. augusztus 18-án - újabb, még élesebb hangú támadást indított a hazai ortodoxia: „A zsidóság épületének a vallás az alapja, már most ki ezt az épületet úgy akarja restaurálni, hogy ama alapot kivonja alóla: az őrült vagy rosszindulatú. Ezt tudja a zsidóság, kongresszusra gyűlő cionista urak." - írta Vértes Jakab. (A jelek. Zsidó Híradó) Az Egyenlőség munkatársa, Silberstein Adolf, fentebb már idézett 1897. július 11-i vezércikkében, ellenvetései mellett megtalálta a cionizmus számára egyetlen ro-