Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

IV. FEJEZET FÜGGELÉK

NEZVÁL FERENC (1909-1987) kommunista pártfunkcionárius, miniszter. Iskolai végzettsége öt elemi. 1928-ban belépett a Kommunista Ifjúmunkás Szövetségbe (KIMSZ). 1931-től a Központi Vezetőség tagja. 1945-ig több ízben volt letartóztatva. 1945-1948-ban az MKP Budapest, XIII., majd III. kerületi bizottságának titkára. 1945-től 1975-ig nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő. 1949-ben Budapest Polgármesteri Hivatala közélelmezési ügyosztályának tanácsnoka, a főváros alpolgármestere. 1950-1954-ben Budapest Főváros Tanácsa VB elnökhelyettese. 1951 és 1956 között az Elnöki Tanács, és az MDP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja. 1951-ben jogi doktori oklevelet szerzett. 1954-1956-ban a város- és közgazdálkodási miniszter első helyettese. 1956. október 26-tól 31-ig a tárca minisztere. 1956-1957-ben az Igazságügyi Minisztérium megbízott vezetője, majd 1966-ig igazságügy-miniszter. 1957-től 1965-ig az MSZMP Központi Bizottságának, 1957-től 1962-ig a Központi Ellenőrző Bizottságnak is tagja. NYÁRY ANDOR (1886-1967) író. 1926 és 1929 között a Magyar Otthon szerkesztője. Tisztviselő Budapesten. Fontosabb müvei: János kálváricija. Bp., 1920; A levente. Bp., 1927; Igaz történetek az állatok vilcigából. Bp., 1947. NYÍRI TAMÁS (1920-1994) Bécsben szentelték pappá 1945-ben. Káplán Budaörsön 1945— 1946-ban, majd a Szent Imre Kollégium prefektusa, lelkésze 1946-1953 között. 1953-tól 1963-ig esztergomi szemináriumi tanár, majd káplán Budapesten az újlaki plébánián 1968-ig. Ezután a Hittudományi Akadémia tanára, 1976-1977 között dékán. OETTER GYÖRGY (1902-1957) váci kanonok, püspöki irodaigazgató 1950-ig. 1950 augusztusától 1950 őszéig a kistarcsai internálótáborban raboskodott. OHM ACHT NÁNDOR (1892-1973) piarista szerzetes, 1948-1953 között a budapesti kalazantinum - rendi tanárképző - igazgatója. OLÁH ANTAL (1920-?) hitoktató Kiskunhalason 1946 és 1950 között, Rákosszentmihályon 1950 és 1953 között, majd Nagymágocson 1953-1954-ben. OLOFSSON KÁROLY PLACID ( 1916- ) bencés szerzetes, 1945-től a budapesti bencés gimnáziumban magyar-német szakos tanár. 1946-ban pannonhalmára helyezik prefektusnak. 1946. szeptember 8-9-én a budapesti szovjet hadbíróság tíz év büntetőtáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte egy szovjet katona kamaraerdei meggyilkolásának ürügyén. Különböző Gulag-táborokban letöltötte teljes büntetését, szabadulása után (1955. november) fizikai munkás, majd mosodavezető. 1956 után Horváth Richárd megengedte Piacid atyának, hogy a Szent Imre-templomban alkalmanként kisegítőként működjön. OLTI VILMOS (1914-?) jogász, bíró. 1945 után került Szegedről Budapestre. A Budapesti Népbíróság különtanácsának elnökeként több kirakatperben is ítélkezett (Pócspetri, Mindszenty, Grősz, Nitrókémia, Standard, MAORT stb.). Nyugdíjazásáig jogtanácsosként dolgozott. OROS LÁSZLÓ (1916-?) rákoscsabai református lelkész. Tanulmányait a teológián 1934-ben kezdte meg. ORTUTAY GYULA (1910-1978) néprajztudós, 1945-től az MTA levelező, 1958-tól rendes tagja. 1942-ben lépett be a Független Kisgazdapártba, a párt kulturális szakértőjének számított. 1945-től titokban a Kommunista Pártnak is tagja volt. 1945 és 1953 között parlamenti képviselő, 1947. március 17-től 1950. február 25-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1957 és 1963 között az ELTE rektora, 1957-1964 a Hazafias Népfront főtitkára. PÁLFFY JÓZSEF gróf (1904-1988) földbirtokos, országgyűlési képviselő. 1944 októberétől a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke. A párt kettéválása után a Polgári Demokrata Párthoz, majd a Magyar Szabadságpárthoz csatlakozott. 1947-ben emigrált. PALOTAI LÁSZLÓ ( 1900-?) jezsuita szerzetespap. Az 1930-as évek végétől a nagykapornaki (Zala megye) jezsuita birtok jószágigazgatója. 1950 júniusától szeptember közepéig, a magyarországi szerzetesrendek feloszlatása, és kitelepítése idején, a Szolnok megyei Homok faluban (ma Tiszaföldvár része) levő iskolatestvérek kolostorába internálták. Ezután világi pályán helyezkedett el.