Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

IV. FEJEZET FÜGGELÉK

(1974) plébános a Thököly úti plébánián. 1948- től espereshelyettes, majd 1952-től kerületi esperes. 1970-tól tiszteletbeli kanonok. MESZLÉNYI ZOLTÁN (1892-1953) sienopei címzetes püspök (1937 óta), 1950. június 17-én esztergomi káptalan tagjai megválasztották helynöknek. A kommunistáknak útjukban állt, mivel ők Beresztóczy Miklós megválasztását akarták elérni, ezért 1950. július 4-én letartóztatták. (Beresztóczy július 5-től káptalani helynök lett). Meszlényi Zoltán 1953-ban a rossz bánásmód következtében a börtönben halt meg. MIHALIK IMRE (1920-1995) 1943-ban szentelték pappá. Hittanár 1945-1952 között és kisegítő lelkész az óbudai plébánián 1951-ben. 1951 és 1957 között a VIII. kerületi Jézus Szíve-plébánián lelkész, közben megbízott előadó a Hittudományi Akadémián. 1957-től 1958-ig káplán a belvárosi főplébánián. 1963-ban külföldre távozott, New Orleansban élt. MIHÁLYFI TAMÁS (1879-1959) 1903-ban szentelték pappá. 1934 és 1954 között plébános a XI. kerületi, lágymányosi Szent Adalbert-plébánián. MINDSZENTY JÓZSEF (1892-1975) veszprémi püspök, esztergomi érsek. 1919-től zalaegerszegi plébános, 1944-től veszprémi püspök. A nyilasok letartóztatták és Sopronkőhidára hurcolták. 1945. augusztus 16-tól esztergomi érsek, 1946. február 21-től bíboros. 1948. december 26-án az államrendőrség letartóztatta, 1949- ben életfogytiglanra ítélték. 1956. október 30-án kiszabadult, november 4-én az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségére menekült, ahonnan 1971. szeptember 28-án Rómába, majd a bécsi Pázmáneumba távozott. 1972. február 2-án a pápa az esztergomi érseki széket üresnek nyilvánította, ezzel Mindszenty Józsefet lemondatta magyar egyházfői tisztéről. 1992-ben halotti szarkofágját az ausztriai Mariazellből hazaszállították és az esztergomi bazilika kriptájában újratemették. NACSA LAJOS (1889-1958) kerületi esperes, rákoshegyi plébános 1941 és 1958 között. NÁDAS ZOLTÁN szatmári egyházmegyés pap. Az 1950- es években kisegítő lelkész különböző fővárosi plébániatemplomokban. A második világháború előtt ismert egyházi író. NAGY BÉLA (1908—?) plébános, tiszteletbeli kanonok, székesegyházi főesperes. Az 1950-es években plébános a VII. kerületben, a Rózsák terei görög katolikus plébánián. NAGY FERENC (1903-1979) kisgazdapárti politikus, miniszterelnök. 1930-1943 között az FKGP főtitkára, majd országos főtitkára, illetve országos elnöke. 1945 májusától az Ideiglenes Nemzeti Kormányban újjáépítési miniszter. 1945-1946-ban a Nemzetgyűlés elnöke. 1946-1947-ben miniszterelnök. 1947. május 30-án Svájcban aláirta lemondását a miniszterelnöki posztról, de nem tért haza. NAGY FERENC a Központi Papnevelő Intézet lelkiigazgatója 1947-1953 között. NAGY GÉZA (1892-1963) váci kanonok, 19321943 között rákosszentmihályi plébános. NAGY JÓZSEF (1910-?) a pesti Szent Imre Kollégium prefektusa 1941-1943 között, majd teológiai tanár Vácon 1946-ig. 1946-1948 között a budai Szent Imre Kollégium utolsó igazgatója. Ezután teológiai tanár Vácon, majd Egerben, és közben magántanár a Római Katolikus Hittudományi Akadémián is. NAGY MIKLÓS (1913-1968) káplán a krisztinavárosi plébániatemplomban, majd lelkész a városligeti Hermina-kápolnában. NAGYATÁD] SZABÓ ISTVÁN (1863-1924) 1908-tól országgyűlési, 1920-tól nemzetgyűlési képviselő. 1918-1919-ben az Országos Kisgazdapárt elnöke. Földmüvelésügyi miniszter 1919-ben a Berinkey- és a Friedrichkormányban, 1920-192l-ben az első Telekikormányban és 1922-től 1924-ig a Bethlenkormányban. Emellett volt népgazdasági (1919), közélclmezés-ügyi tárca nélküli (1919-1920) és kisgazdaügyi tárca nélküli miniszter is (1920-1921). Nevéhez fűződik az (1920:XXXVI.) ún. fóldreformtörvény. NÉMETH GYULA (1916—?) plébános a budafokfelsővárosi plébánián 1952 és 1969 között. NÉMETH LAJOS (1917-1988) 1942-ben szentelték pappá. 1948-1953 között szabadságvesztésre ítélték. Szabadulása után a budai Szent Imre-kápolnában káplán 1957-ig, majd vezető lelkész ugyanott.