Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

A mozgalom eredménye Különféle nemzetiségek Budán Örmények oldalon viszont ott látjuk a német Erhart kalmárt és bizonyára néhány gazdag iparos céh német mestereit is, mint a mészárosokat. Mindkét fél maga köré akarta állítani a polgárság tömegét, az először a németeknek sikerült. Még Farkas László bírósága idején, aki úgy látszik, nem megvetendő ügyességgel képviselte német posztókereskedő társai érdekeit, 1438 elején már lázadás tört ki: — György deák ellen. A következő évben újra Farkas lett a bíró, és ekkor a „német" párt új lépésre szánta el magát. A „magyar" párt vezére az x'igy látszik, távollevő vagy az 1438-as támadás miatt a várospolitikától elfordult György deák helyett egyik társa, János ötvös volt. A tanács titokban elfogatta, megkínozták, megölték, majd holttestét a Dunába dobták. Igen, de a holttestet az ár partra vetette, és erre a fővárosban kitört a zavargás. A magyar patríciusok felszították a hangulatot. A kitöréshez huszita hatás, valamint az idegenek és feudális urak elleni hangulatkeltés egyaránt hozzájárultak. A városban dolgozó szőlőkapások is kivették a mozgalomból részüket. A plebejusok megtámadták a németek és más idegen gazdag kereskedők házait, azonban a mozgalom vezetése kicsúszott a magyar patríciátus kezéből, mert a nép már nem csupán az idegenek, hanem az ő házaikat is megtámadta, például Érdi Lászlóét. A mozgalmat leverték, de utána mindkét fél belátta, hogy megegyezésre kell lépnie, hiszen nemcsak a német, hanem a magyar vezetők is bajba kerültek. Megváltoztatták a tanács választás rendjét. Ezentúl a tanácsot ötven-ötven magyar és német polgárból álló testület választja úgy, hogy a tanácstagok fele magyar és német (hat-hat), a bíró pedig felváltva az egyik évben magyar, a másikban német. A mozgalom lényeges hasznot nem hozott sem a néptömegeknek, sem a céhpolgárság számára. Mindössze a „magyar" vezetőréteg intézményesítette egyenjogúságát a némettel, és megszüntette a német távolsági posztókereskedők tanácsi túlsúlyát. Ezentúl a tanács sem egy, hanem valamennyi gazdag patríciusi csoportosulás képviselője: távolsági kereskedők és birtokosok mellett más kereskedők, néhány gazdag iparos és királyi hivatalnok ül a tanácsban. Nem történt tehát alapvető változás, sőt még az eddigi helyzethez képest sem sok változott, mindössze az egyes csoportok egymás közti aránya változott meg a posztókereskedők rovására. A németeken és magyarokon kívül olaszok és szlávok, például Sztoján (részben az ország területéről: szlovákok, horvátok, dalmátok, részben idegenek: csehek, lengyelek), és a külvárosi Örmény utca tanúsága szerint örmények is éltek Budán. Mindezek, amennyiben polgárjogot szereztek, foglalkozásuk és lakóhelyük alapján valamelyik városi tömörüléshez csatlakoztak. Az olaszok valószínűleg a posztókereskedő csoportosulás ellenfelei voltak. Alig egy-két örménynek nevezett személyre van adatunk. Ilyen a már említett Örmény Márton vállalkozó és kannaöntő, aki hol német, hol olasz nyelven levelezett. Előfordult még egy Örmény Tamás nevű kanonok, a következő korszakban pedig Örmény (Ermen) István bíró lett. Ezeknél a személyeknél kérdéses, hogy valóban örmények voltak-e. Mindenesetre az Örmények utcája elnevezés alapján feltételezhető, hogy valóban éltek örmények a városban. Ezt támasztja alá Örmény Györgynek, a Szent István-kolostor melletti, azaz Örmény utca közelében fekvő házvétele is 1404-ből. Az oklevél hátlapjára ugyanis egykorú kéz azt jegyezte fel, hogy „Gorgo Armin".

55 c) Pest társadalma Pesti vezető réteg a ~X.IV. században A pesti patríciátus a XV. században A testvérvárosban, Pesten, kezdetben hasonló a városi lakosság megoszlása és a vezetőréteg szerepe, mint Budán. A Hencfi rokon Sándor fia Simon bíró ispáni címet visel, akár a budai patríciusok. Pesti patríciusok, például Peturmann bíró fia Jakab jelentős birtokok ura a város környékén. A XD7. század közepén ez a pesti vezetőréteg zömében német, bár vannak magyarok is köztük, például Arácsi Péter.

56 Sajnos, a XIV. század második feléből nincsenek adataink a pesti patríciátusra, de a polgárságról sem tudunk többet. A XV. századra megváltozott a helyzet, 1413 1438-ig huszonnyolc bíróra és esküdtre van adatunk. Kerültek ide esküdtnek szomszéd falvakból, Gubacsról és Csabáról, távolabbi városokból, Esztergomból és Kassáról. Volt örmény és volt szláv, de nem tűnt el a németség sem az esküdtek közül. Ebben az időben 10,7 százalék a német tanácstagok aránya. Viszonylag jelentős az iparosok száma: egy-egy mészáros, szabó, páncélgyártó és tímár, a tanácstagok 14,3 százaléka. Két kalmár és egy csaplároson kívül négy tanácstagról tudjuk kimutatni, hogy pozsonyi polgárok hitelezői voltak, tehát Gubacsi Ferenci Gergely példája nyomán valószínűleg állatkereskedők (Lencse Lőrinc és Ferenci Gergely bírák, Pákász Mihály és Péter deák esküdtek, az előbbinek különben szőlője is volt Felhévízen). A kereskedők aránya tehát legalább a tanácstagok negyede. A tanács 10,7 százaléka viszont deák volt. A többség foglalkozására nem maradt fenn adat, de valószínű, hogy zömében kereskedők lehettek. Hat bíró nevét ismerjük, de csak háromnak a foglalkozását, mind a három kereskedő volt (Lencse, Kalmár László és Ferenci). Egymással és a környező települések gazdagabb polgáraival házasodtak. Pákász özvegyét egy másik esküdt, Kalmár Antal vette feleségül, Imre deák