Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)
egyik sógora szabó, tehát gazdag iparos volt, a másik egy tekintélyes szentfalvi polgár. A posztómetők, tehát a nyugati kereskedők üzletfelei, teljesen hiányoznak a tanácsból. Az állatkereskedők foglalkoztak a posztóárusítással is, de esetenként - mint Ferenci állattenyésztők is lehettek. 57 Pesten, mivel fejletlenebb volt Budánál, kisebbek lehettek a társadalmi ellentétek. A vezető- F f s [ lakosréteg és a középpolgárság kevésbé élesen vált el egymástól, mint Budán. Míg Budán a bíróval s ^^ n ^ te együtt tizenhárom, itt öt, illetőleg hét tagból állott a tanács, tehát kevesebb személy juthatott t0 % rete<Je be. Mégis találunk a tanácstagok között más iparosokat, nem csupán a gazdag mészárosokat és szabókat. A plebejusok aránya is alacsonyabb lehetett, mint Budán, hiszen hiányzott a szomszéd városra olyan jellemző szőlőkapás réteg is. Bár Pesten egységesebb a polgárság, azonban a régi birtokos patríciátus eltűnésével párhuzamosan megkezdődött az új vagyoni kiváltságos réteg kialakulása. Erre mutat a gubacsi jobbágyból bíróvá lett Ferenci példája. d) Óbuda Az óbudai lakosság szinte teljesen különbözik két testvérvárosától. A kereskedőknek, királyi Az óbudai tisztviselőknek, sőt talán iparosoknak zöme a város XIV. század közepén bekövetkezett hányat- la ^ ossa( J lása után elvándorolt. A királynék városa ezután nagy, szőlőtermelő mezőváros lett. A királynéi Óbuda lakossága két rétegre oszlik ebben a korban: a ház- és szőlőbirtokosokra, valamint a nincstelen zsellérekre. Óbuda nem volt egységes település, hiszen a káptalannak és az apácáknak is éltek itt jobbágyai. A káptalan jobbágyainak a földesúr jól felfogott érdekéből, hogy el ne szökjenek, viszonylag tűrhető helyzete volt, önállósággal azonban nem rendelkeztek. Az apácák alattvalói rosszabbul, valójában jobbágysorban éltek. Óbuda vezetőrétege a legtekintélyesebb ingatlanbirtokosokból állott, ők töltötték be a városi Óbudai tanács bírói és esküdti helyeit. A vezetőréteghez számították a mészárosokat is. Plossar mészá- tanacsta ff oJc ros családja esküdtséget töltött be, azonban más esküdteknek is voltak mészárszékei, például György bíró családjának. Mutatja a város Budához képest alacsonyabb rangját, hogy míg a budai patríciusok magas királyi tisztségeket töltöttek be, addig az óbudai királynéi polgárok az óbudai apácák tiszttartóságánál, ügyvédségénél magasabb álláshoz általában nem jutottak. Az óbudai gazdag polgároknál a vagyonnal a társadalmi befolyás is öröklődött, részben leányágon. Csak néhány példa: Óbudai Vidus fiai vették meg 1332-ben a „Katus asszony földjét". Az egyik fiú veje 1373-ban Zalai Tamás, 1377-ben már esküdt, Zalai Benedekből később bíró lett. György bíró fia Péter is elnyerte a tanácstagságot. Elég kevés tanácstagra maradt adat, csak huszonöt tanácslistát ismerünk. Ebben az időben ötvennégy személy töltötte be a tanácstagi helyeket. Sokkal pontosabb képet kapunk azonban, ha tizenegy év 1404-től 1414-ig tanácsait hasonlítjuk össze. Ebben az időben hét év tanácsát ismerjük, amelyekben összesen huszonkét személy töltötte be az öt tanácstagi helyet. Ez viszonylag magas szám, tehát úgy látszik, hogy az óbudai „patríciátus" gyakorlatilag minden tehetősebb gazdát magában foglalt, és a tanácstagi helyeket felváltva töltötték be. Valamit módosul azonban a kép, ha a tizenegy év alatt tanácstagként előfordult személyeknél megnézzük, hogy milyen hosszú időszak alatt töltötték be — megszakításokkal — a bírói, esküdti helyeket. Az 1404. és 1414. tanácstagi évek között Óbudán tanácstagságot viselt személyek Hány évben? Személyek száma 1 10 3- 5 4 7-10 2 11-23 fi összesen 22 A táblázatban a tizenegy évben említett személyeknél feldolgoztuk azokat az adatokat is, amelyek a tárgyalt időszak előtt vagy után viselt tanácstagságokra vonatkoznak. Egy személy tehát átlag 6,2 éven át ült a tanácsban. Világosan megmutatkozik azonban, hogy van olyan réteg, amelyet hosszabb időn keresztül beválasztanak, és olyan is, amelyet csak egyszer-kétszer tesznek meg esküdtté. Ezt még jobban mutatja azoknak a személyeknek a példája, akiket valamikor bíróvá is választottak. Ebben az időszakban öt ilyen személy ült a tanácsban, együttvéve összesen hatvankilenc évig. Náluk az átlag személyenként 13,8 év, tehát több mint a két-
