Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900

,j . .. évekig vesződtünk míg annyira összehoztuk a munkatársakat, hogy némileg megértették a szakegyleti mozgalom erejét. A II. kongresszuson nem képviseltethettük magunkat, de határozatait magunkra nézve kötelezőnek ismertük el. 1894. július 15-én Kittel szaktárs volt lenn Budapestről és alapszabályainkat felterjesztettük a hatóságoknak ... a Czipész terjesztésére nagyobb agitációt fejtünk ki . . ." Szeptemberben az egylet már sikeres rendezvényt szervezett, ahol a kulturális műsorok és tánc mellett, a szakegyleti szervezkedés fontosságáról beszéltek és „élesen bírálták a csizmadia munkaadókat, akik terrorizálják a segédeket, akik az egyletbe kívánnak lépni."

151 Az 1894. szeptemberi alapszabályokat a belügyminiszter nem fogadta el és utasította a helyi hatóságokat, hogy kötelezzék Kancsicska József szakegyleti elnököt az alapszabályok teljes átdolgozására. A jóváhagyás kritériumaként írta elő, hogy az egylet semmilyen támogatásban nem részesítheti sem a sztrájkban álló tagjait, sem azok hozzátartozóit. Továbbá a kötelező munkaközvetítést törölte az alapszabályokból.

152 Az egylet megalakulását követően a „Pécsi Czipész, Tímár és Bőrkikészítő Segédek Szakegylete" nevet vette fel. Agitációját nemcsak a kisipari bőrmunkásság körében fejtette ki, hanem Pécs jelentős bőripari üzemeiben is szervezkedni kezdett. így 1894-ben, a Höfler-féle bőrgyárban mozgalmat indítottak, hogy a brutális magatartású üzemvezetőt bocsássák el. Tiltakoztak az ellen, hogy a gyáros képzett tímármunkások helyett napszámosokat és inasokat alkalmaz. Mozgalmuk alátámasztását sztrájkkal kívánták elérni, és amikor 50 szakegyleti tagot elbocsátottak, az egylet tovább küzdött visszavételükért és a panaszok orvoslásáért.

153 Az 1895. február 17-én tartott cipész, tímár és bőrmunkások gyűlésén az átdolgozott szakegyleti alapszabályokat ismertette Légár Lajos elnök. A végleges jóváhagyást szeptember 14-én kapta meg a szakegylet vezetősége.

154 Mint látható, a megalakulást követően, a politikai tevékenység útjára lépett, hasonlóan valamennyi szakegylethez. A gyárak bőrmunkásai együttműködtek a szakegylettel, annak ellenére, hogy az üzemben kifejezetten tiltották az egyletben való tevékenységet, ennek ellenére az 1896. januárban rendezett ünnepségükön részt vettek a Höfler- és az Erreth-féle bőrgyár munkásai és a testvér szakegyletekkel együtt jelentős felülfizetéseket tettek. A budapesti szakegylet is képviseltette magát, ami a radikális vonal további fejlődését jelenti.

155 A szakegylet Pécs összes bőrmunkásának szervezésébe kezdett, hogy megnyerje a szociáldemokrata mozgalomnak. A hatósági megfigyelés szerint az „ . . . egylet az alapszabályokban előírt módozatoktól eltérően, főleg politikával foglalkozik, és a szakmában jelentkező elégedetlenség elmérgesedő viszonyaihoz állandó agitációjával járul hozzá... a munkásságot terrorizálja az egyletbe való belépés érdekében . . ." A vezetőség 1896-ban közgyűlés elé vitte a Pécsett már régebb időtől működő ún. tímársegédek „Bruderschaft"-ja nevű asztaltársaság működésének kérdését. A közgyűlés, mivel ez a csoport szemben állt a szociáldemokrata szakegylettel, és csak „saját munkatársait kizsákmányolási alappal" bírt, tagjai közé csak német tímárlegényeket vett fel, felhatalmazta a vezetőséget, hogy az elsőfokú iparhatóságtól hivatalosan annak megszüntetését kérje. A szakegyletet két ok vezette ennek a lépésnek a megtételére: mindenképpen egyedül kívánta képviselni a bőriparban a munkásság szervezését, irányítását. A „Bruderschaft", amelyben tímár munkások mellett, főleg előmunkások (gyári kiemelt munkások, művezetők, részlegvezetők),