Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900

valamint pécsi bőrös kisiparosok szervezkedtek, jelentős vagyonnal rendelkeztek. Ennek a vagyonnak az átadását követelték az „egyedüli törvényes munkás egyesület", a szakegylet részére. A „Bruderschaft" a szakegylet tevékenységét lenézte, „előkelő elzárkózása" a munkásság mozgalmától, fokozta a szakegyesület vezetőségének indulatát. A hatósághoz küldött bejelentésük szerint: hazafias kötelességünknek tartják a szakegyleti közgyűlés döntésének bejelentését, hogy egy ilyen humbug intézmény ellen állásfoglaljanak . . . tudomásuk van arról, hogy titkos összejöveteleket tartanak a »Petöfi-vendeglöben«, a sok panasz bejelentése után, amely az egylethez befutott leleplezéseket lehet eszközölni . . ."

l5ß A szakegylet vezetőségének eljárásában érezhető az inkorrektség. Hisz egy, az egylettel valóban szemben álló, nem szocialista csoport tevékenységét kívánták negligálni, de a rendőrség számára titkos leleplezésekben segédkezni, semmiképpen sem dicsérhető. A Petőfi vendéglő a kilencvenes években az MSZDP-hez tartozó németajkú munkások és kisiparosok gyülekezőhelye volt. A kocsmáros a munkásokkal és mindenkivel, aki itt állandó vendég volt, összetartott. Számtalan titkos összejövetelt tartottak szakegyletek is és a rendőrség megjelenése előtt a termet mindig sikerült elhagyniuk a kocsmáros segítségével. Az általános elvi harcot, amelyet a pángermán árnyalatoktól nem mentes „Bruderschaft" ellen kellett volna alkalmazni, a szakegylet vezetősége nem ismerte fel. A hatóságok felé a „nemzeti" szempontok hangsúlyozásával kívánt célt elérni Pozsgai ígnácz szakegyleti elnök, aki „hazafias üdvözlettel" köszönt el feljelentésében a rendőrkapitánytól.

157 Az egyletben előtérbe nyomuló nacionalista elképzelések alapját abban kereshetjük, hogy mind a kisiparban, mind a gyáriparban a tulajdonosok, az irányítók, a vezető szakmunkások németek voltak. Legtöbb „új német", aki a nyolcvanas években vándorolt Pécsre. A magukkal hozott német nacionalizmus élesen szemben állt a bőrmunkások szocialista, internacionalista gondolkodásával. 1897. március 14-én rendezett szakegyleti gyűlésen Poór Árpád, budapesti küldött, kemény bírálatot mondott az egylet tevékenységének „ideológiai" problémájáról: ,, . . . a munkásság mindenkit a maga testvérének tekint, függetlenül annak nevétől, fajától, arcza formájától, haja színétől. Elvi politikával kell küzdeni az eszméért. . . nagy nehézséget okoz Magyarországon, hogy a különböző népek le vannak maradva a szocializmusért küzdő öntudatos szociáldemokráciától, de mégis csak a nemzetköziség lehet az út . . . a munkásoknak az a kötelességük, hogy úgy az egyletben, hasonképpen azon kívül a neveléssel kell dolgozniuk."

158 Az országos vezetőségnek e véleménye is mutatja, hogy a szakegyleti vezetőség politikai vonala valóban nem volt mentes nacionalista jelenségektől. Az 1897. március 14-i szociáldemokrata bőrmunkásgyűlés nagy jelentőségű határozatot hozott mind a pécsi, mind a délkelet-dunántúli szakmai szervezkedésről. A szakegylet vezetősége javasolta, hogy kerületi konferenciát kell összehívni Pécsre, hogy ,, . . . életet öntsenek a Dunántúl városaiban folyó szakmozgalomba .. . szükségeltetik a bőrmunkásság helyzetének általános vizsgálata, a szakegyletek céljának megvitatása és a »Délmagyarországi Cipeszkongresszus« jelentőségének bemutatása . . ." A pécsi pártvezetőséget Szikora Imre, az országos vezetőséget Parkas István képviselte. E gyűlés beszámolójából általános áttekintést kaptak a munkásság hely-