Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon

is, és a néppárti Schutz Rezső plébános is visszalépett a választási küzdelemtől. Vörös győzelme ezzel egyöntetű sikert hozott. Vöröst a fővárosban szintén megválasztották képviselőnek, de pártpolitikai okokból kaposvári mandátumát tartotta meg. A kormánypárt úgy érezte, hogy a frakciózó, sze­mélyes érdekellentétektől terhes és frázisokat hangoztató függetlenségieket Vörös ré­vén háttérbe szoríthatja a jövőben. 1511 LENGYELTÓTI VÁLASZTÓKERÜLET A megyében a legerősebb függetlenségi kerületek (100%-os) egyikének számított a lengyeltóti. A kormánypártnak 1875-től egyetlen alkalommal sem sikerült mandátumot szereznie. Az 1896. évi választás esélyeit döntő mértékben befolyásolták az erős dzsentri középbirtokok és a Jankovich—Bésán, Jainkovich-, Festetich-, Eszterházy- és Zichy-féle nagybirtokok és hitbizományok. A kormánypárt talaja a birtokosság közt igen ingatag volt. Csupán a Nemzeti Pártot támogató arisztokrácia helyi hatalmának mérséklése is nagy energiákat kötött le. így már önmagában sikerként lehetett elkönyvelni, hogy a függetlenségi Szalay Imre földbirtokossal szemben, aki 1875-től megszakítatlanul kép­viselte a kerületet, a pártonkívüli, 47 éves ifj. Ábrányi Kornél írót és publicistát válasz­tották meg. Szalay bukásában nem csupán népszerűségének hanyatlása játszott közre, hanem az is, hogy Szalay, akit korábban a kormánypárt segített a győzelemhez, most a Néppárttal való együttműködés következtében elvesztette a Szabadelvű Párt támo­gatását. 1 " Ábrányi esélyei így október folyamán egyre növekedtek. A „II. Kákái Aranyos" álnéven politikai portrékat készítő Ábrányi 1884—1896 között a dédesi kerület egyesült ellenzéki, majd nemzeti párti képviselője volt. Mostani párton­kívülisége csak a kormánypártnak kedvezett egy olyan kerületben, amelyben az önálló parasztgazdaságokra átl. 31,5 kat. hold jutott, s amelyeknek közel háromnegyede saját tulajdonban volt. Ábrányi elsősorban a közoktatási törvények revízióját, a nemzeti szel­lemű nevelést, a tanítói kar anyagi és társadalmi megbecsülését, a népoktatás álla­mosítását helyezte előtérbe, miközben ellenezte a kvótaemelést és mértéktartó nem­zetiségi politikát követelt. Ábráinyit végül is 684 szavazattöbbséggel választották m3g. l:j,s MARCALI VÁLASZTÓKERÜLET A marcali kerület — az előzőektől eltérően — sohasem számított függetlenségi politi­kát követőnek. Az 1890-es évek elejéig az Egyesült majd Mérsékelt Ellenzéknek volt bázisa, majd egyenes örököseként a Nemzeti Párt vette át a kerület képviseletét (89%-bon). A járásban gr. Hunyady Imre, gr. Zichy János és gr. Festetich Pál közreműködésével erősen szervezkedett a Néppárt. A bérlői réteg is az ellenzéki nagybirtokosság befo­lyása alatt állt. Hunyady Imre gróf a vejét, gr. Zichy Aladárt kívánta felléptetni. A támogatók között sorakozott fel gr. Festetich Tasziló, gr. Zichy Nep. János és az itt birtokos esztergomi főkáptalan. A kormánypárt gyakorlatilag esélytelen volt. A Néppárt saját jelölt állítására törekedett, és Ujváry Ferenc kaposvári apátplébános jelölését emlegette 1896 nyarán, de a választók megtévesztésére Ujváryt néppártinak állították be, holott a kormánypárt embere volt. Sajátos ellenzéki taktikai fogásnak minősült — és nem csupán itt — a lehetséges kormánypárti jelöltek kisajátítása, hogy a választói bizalmat így nyerjék el. 1 ' 9 A Néppárt jelöltje végül is gr. Zichy János lett. A választási kampányban azonban az 1844-ben született, ugyancsak somogyi földbirtokos Somm­sich Andort választották meg a Nemzeti Párt programjával, ellenjelölt nélkül. 100 A családi hitbizományi birtok kezelője, egykori alispán, ismert merinói juh- és lóte­nyésztő a homoki szőlőtelepítésben és az erdősítésben egyaránt tevékenyen részt vett. Elnöke volt a megyei gazdasági egyletnek. Bár írásos dokumentumok nem maradtak fenn, feltehető, hogy a Néppárt és a Nemzeti Párt paktumot kötött egymás támoga­tására annál is inkább, mert Bánffy választási hadjárata legerősebben a Néppárt el­len irányult, s csak ezután következett az Apponyi vezette Nemzeti Párt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom