Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TELEPÍTÉSI ÉS NÉPESSÉGÖSSZEÍRÁSOK A 17—19. SZÁZADI BARANYA MEGYÉBEN - Nagy Lajos: A Baranya megyei Batthyány uradalom népessége és javai 1701-ben

akart az új uraságnak szolgálni, és más területre települt át, mint a trinitási három gazda. Elvándorlásukban szerepet játszhatott az az összeírásból is kitűnő körülmény, hogy a Batthyány uradalom területén lakó rácokra nem vonatkoztatták a Lipót által Csernovics népének adott szabadalom minden pontját (pl. a tized alóli mentességet). Más volt a magyar jobbágyok helyzete. Az 1687. esztendő közepén végzett Császári Udvari Kamarai összeírás

5 Délkelet Dunántúl falvait felsorolja, de a későbbi Battyhány uradalom területéről keveset említ. A megmaradt magyarok sorsa is azt bizonyítja, hogy a felszabadító háborúban súlyos pusztítás érte a területet. Belvárd magyar lakosai Gyuláról, Diósviszlóról, Olasziból, Nyomjárói, Ugrói, Szajkról települtek, valószínűleg oltalmat keresve a nagy pusztítás után néptelenül maradt faluba. Gyula, Olaszi, Nyomja, Ug, ugyanebben az összeírásban pusztaként szerepel. Az elpusztult falvakban véletlenül megmaradt egy-egy ember húzódhatott Belvárra. A közös sors hozta és tartotta őket össze. A környéken a közbiztonság rossz volt. együtt jobban tudtak védekezni. Magyar Peterd lakosai is valahonnan menekülhettek, mert a község malmát hajtó patak nevét nem tudták. Kistótfalut (magyar-) petrei menekültek lakták, ott is telepedtek le végleg. Nagy Devecserben és Mislenyben maradtak régi magyar lakosok. Gyermekeik fiatal életkora alapján feltételezzük, hogy vagy fiatalok voltak, vagy a pusztítás után kötöttek új házasságot. Az 1687. esztendei összeírok

5 három jobbágyot találtak Mislenyben. A később betelepülő bosnyákok az elpusztultak helyét szállhattak meg. Elhanyagolt rétjük és szőlőjük azt bizonyítja, hogy még így sem voltak elegen, a határuk korábban több embert és állatot tartott el. 1732-ben egy per során leírt tanúvallomások az összeírásunkban említetteknél többet mondanak Magyar Herend

6 Egerágra menekült lakosságának a sorsáról. A herendiek más környékbeliekkel együtt a törökök elől kerestek oltalmat Egerágon. A rossz közbiztonság miatt még 1701-ben is csak a földjeiket művelték a herendi határban, maguk Egerágon laktak. Az összeírás után visszatelepülhettek falujukba, mert az 1704. esztendei rácdúláskor ismét Egerágra menekültek.

7 Figyelmet érdemel az összeírásban említett Ughi Istók sorsa. A török pusztítás elől Lothárdról Egerágra menekült. Falujából egyedül maradt meg. A rossz közbiztonság miatt javasolhatták neki, hogy ne telepedjen egyedül vissza a régi falujába, hanem költözzön át a szintén Batthyány birtokban levő Magyar Herendre. Egerág püspöki birtok volt. A bevezető megkívánt rövidsége miatt nem térhettünk ki az összeírásban található, leírt és az írás mögül kiolvasható számtalan adat elemzésére. A falvak egy részének, a puszta falvaknak és a pusztáknak a határában leírt szántóföldek, rétek, szőlők és malmok pusztuló állapotából következtethetünk a vidéket ért kegyetlen háborús dúlásra. Az elnéptelenedett falvak határát a természet foglalta vissza. A folyamatot az itt-ott megmaradt régi lakosság és a betelepülők, a kamarai gazdálkodás ideje alatt, csak mérsékelni tudták. Az összeírás bizonyítja, hogy az elvérzett őslakos magyar és a török időkben betelepült, majd a felszabadító háború végén elpusztult, vagy elmenekült kisebb számú görögkeleti délszláv lakosság helyére dél felől, főleg Boszniából intenzív beszivárgás indult meg az 1690-es években. Nemcsak Csernovics Arzén népe keresett itt új hazát, hanem a török és a mohamedán bosnyák urai által sanyargattatásba belefáradt, 1690-ben még otthon maradt „rája" is. A felszabadító háborúban legyengült török hatalom a Magyarország felé irányuló elvándorlást nem tudta megakadályozni. A Baranya megyei Levéltárban található adatok bizonyítják, hogy a délszlávok beszivárgása Baranya területére a 18. század első évtizedeiben tovább tartott, a Rákóczi-féle szabadságharc csak átmenetileg akadályozta; véglegesen az 1720-as és 30-as években megindult német betelepítés szüntette meg. A németeket a baranyai falvak többségében az őslakos magyar és a néhány évtizeddel korábban betelepedett délszláv lakosság mellé telepítették. A német telepítés célját