A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-04 / 10. szám
LÁTOGATÓBAN Különösen enyhe, január végi este volt, akár áprilisnak is beillett volna az idő. A kiadós séta után betértünk Morvaország székvárosának, Brünnek a Pegasz (Pegazus) nevet viselő, egyik legjelesebb sörözőjébe. Nem tartozom a sörivók táborába, itthon csak nagyritkán nyúlok a söröskorsó után. Ezúttal azonban kivételt tettem, mert a sörház közepén felállított két ''söröskazán", sörfőzde csábított. Állítólag nappal sört főznek a kazánokban, de én inkább azt hiszem, hogy a sörfőzdéket csak jó reklámnak állították oda... Januári sétánk abból állott, hogy először megtekintettük a szállodánkhoz (Astoria) közeli brünni Nemzeti Színházat. Az ódon épület a régi monarchia emlékeit őrzi és juttatja eszünkbe, egyúttal azonban azt is, hogy immár nem a miénk, hanem egy más ország tulajdona. Azután barangolva a városban, végigjártuk a csendes, nyugalkettő közül melyik templom tornyának ablakából mutatja formás fenekét a másik templom felé egy pufók, pucér angyalka. Azt mondják nem véletlenül; az építőmester vagy az építtetők szándékosan követték el eme aprócska pajzánkodást az ''ellenlábas" templom hívőivel szemben... Ám kanyarodjunk vissza a sörözőbe, amely megtelt vendégekkel, de rövidke várakozás után felszabadult egy asztal. Itt az emberek, öntudatos sörivók, miután megitták aznapi söradagukat, felállnak az asztaltól és távoznak. Az emberek háromféle sört ihatnak (a fokokat nem számítom): világos sört és barnát, de van a harmadik, a világos és a barna keveréke, a magyarnak nyelvtörő nevű "rezaný"... Asztaltársaságom tagjai: Matuska Márton vajdasági újságíró és kísérőink, brünni magyar lányok: Dobai Judit és Kardos Bea. Beát már déltől ismertük, a brünni Az otthoniéi lévői mat sugárzó utcákat, megcsodáltuk a város szobrait, a régi városházát, és felkaptattunk a Spilberg fellegvárba (288 m), ahol egykoron Kazinczy Ferenc raboskodott. A várfalon, a kapu bejáratának bal oldalán emléktábla őrzi Kazinczy emlékét, amely egykoron börtöncellájának falán volt szemlélhető. Visszatérőben a város templomait csodáltuk. A tizenötödik században épült Szent Péter és Pál székesegyházat a brünniek egyszerűen csak "Petrov''-nak nevezik. Nem messzire tőle a Szent Jakab-templom tornyai nyúlnak az égbe. A templom egy kerek századdal később épült. Most utólag, a januári sétát felidézve nem tudom: a Brünni csendélet központi buszállomáson várt bennünket a pozsonyi buszjáratnál. Mivel buszunk félórával korábban érkezett a vártnál, némi várakozás után, de találkoztunk Beával. Róla már tudtuk, hogy vágsellyei születésű, Galántán végezte a gimnáziumot, természetesen a magyart, és a brünni Műszaki Egyetemen szerzett mérnöki diplomát, ahol az elektrotechnikai karon mikroelektronikát tanult. Egyéves angol nyelvtanulás után került az "IdentCode Brunensis" nevű magáncéghez. Munkájával elégedett, munkatársai valamennyien szlovákiai magyarok. — De mit jelent az, hogy "Identcode"? — kérdeztem. — Vonalkódrendszer — válaszolta Bea, ám látta, hogy kissé ingatom a fejem, belekezdett hát egy bonyolult magyarázatba. — Most kellene ide Ozogány Ernő, aki megmentené a férfibecsületet és vitapartnere lehetne Beának! — gondoltam, de aztán nem adtam fel a reményt, és újra kérdeztem. Ismétlés a tudás anyja — mondogatják, ami nem is olyan valószínűtlen kijelentés, mert a másik magyarázatra megjegyeztem, hogy a "vonalkódolvasó" elolvassa a kódot és a számítógép adatbázisában azonnal kikeresi az árura vonatkozó adatokat, az árát, és egyúttal leírja vagy hozzáadja a raktárkészlethez. Nagyáruházakban ez a számítógépes rendszer könnyíti a munkát, állandó áttekintést nyújt a raktárak árukészletéről, az "átárazásnál" is hasznát veszik, gyors munkát végez, nem tarthat napokig, hetekig egy-egy leltározás. Ma már a vonalkódrendszert a mezőgazdaságban is felhasználják, segítségével állandóan szem előtt tudják tartani az állatok súlygyarapodását stb. Szóval a vonalkódrendszer egy mindent tudó számítógépes rendszer, amely Nyugaton már réges-régen nem számít újdonságnak... Beáék a vonalkódrendszerhez szükséges berendezéseket, számítógépeket forgalmazzák. Judit Kisújfalun született, Komáromban érettségizett, elvégezte a brünni Műszaki Egyetemet, ahol elektromérnöki diplomát szerzett, ám az elektrotechnikai üzemek (Tesla) megszűnése vagy átalakulása után bizony elektromérnökre nincs szükség sehol. Judit úgy döntött, hogy tovább tanul, és egy brünni nyelviskolába jelentkezett, ahol angol nyelvet tanul. Úgy gondolja, hogy tökéletes angol nyelvtudással könnyebben talál munkát, és könnyebben beilleszkedik akár a kereskedelembe is. — Milyen állampolgárok vagytok, nem veszitek fel a cseh állampolgárságot? — kérdeztem. A lányok mosolyogtak kérdésemen, és leszögezték, hogy elsősorban szülőföldjükhöz tartozóknak érzik magukat, és egyáltalán nem szakadtak el a gyökerek az otthontól. Rendszeresen látogatják szüleiket. A lányok elmondták még azt is, hogy nyomban bekapcsolódtak a Morvaországi Magyarok Szövetségének szervezetébe és mint programjuk mondja, nemcsak kapni akarnak, hanem nyújtani is. A szlovákiai magyarsághoz, a magyar nemzethez tartozóknak érzik magukat, és tudásukkal, akaratukkal azoknak a brünni magyaroknak akarnak segíteni, akik már hosszú évek óta távol vannak az otthontól, de a hovatartozás, az identitástudat parazsa még él bennük. Motesiky Árpád A HÉT 7 Kardos Bea
