A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-17 / 7. szám

A Bodrogközi Táncegyüttes megalaku­lásával régi álmunk vált valóra. Az együttes elnöke Pásztor János, vezetője és koreográfusa Szebellai Lászlóné, művészeti vezetője Kassai Béla, a zene­karvezető Balia Kálmán, a szervező titkár Petrik János, a gazdasági felelős pedig Tóth Mária lett. Az első próbát 1975. január 3-án tar­tottuk. Az indulás mindjárt problémá­val kezdődött, mivel a létszám kevés­nek bizonyult. Hozzáláttunk tehát a tagtoborzáshoz, éspedig a helybeli iparitanuló-iskolában és gimnázium­ban, az üzemekben és a szomszédos községekben is. Egy idő után sikerült állandósítani a létszámot. További nehézséget okozott a ruhák és a csizmák beszerzése. A ruhákat a CSEMADOK bélyi helyi szervezetétől kaptuk kölcsönbe, a csizmákat az ág­­csernyői üzemi klubtól béreltük. A kez­deti nehézségek leküzdése után — szin­te fillér nélkül indultunk — egyre inkább belelendültünk a munkába, a repertoá­runk szépen bővült, de az anyagi prob­lémák olyan nyomasztóak voltak, hogy sokszor a feladás gondolatával foglal­koztunk. A zenészeket fizetni kellett — semmiből, a táncosok egy része a saját pénzén járt a próbákra, s ezeken sok esetben még málnaszörpöt sem tudtunk biztosítani, mivel a beígért anyagi tá­mogatás elmaradt. Anyagi támogatást egyedül a Városi Művelődési Háztól kaptunk. Mindemellett a cél elérésének tudata, a táncosok lelkesedése, a min­den áron való tenniakarás vágya a leg­kritikusabb helyzetekben is átsegítette az együttest. A rendszeres, szorgalmas munka aránylag rövid időn belül éreztette ha­tását. Lázas szorgalommal készültünk az első nyilvános szereplésre, amelyre 1975. március 21-én került sor Király­­helmecen a SZISZ városi szervezete megalakulásának 5. évfordulójával kap­csolatos ünnepség alkalmából. Az első fellépést továbbiak követték, részt vettünk a CSEMADOK körzeti és járási rendezvényein. Az együttes hire csakhamar eljutott a CSEMADOK Központi Bizottságára is. Áprilisban az Országos Kulturális Napok válogató bizottsága megnézte együttesünk műso­rát, s javaslata alapján meghívást kap­tunk Gombaszögre. Itt sem okoztunk csalódást. Az újságok és folyóiratok kedvezően méltatták az együttes sze­replését. Sokan kifogásolták, hogy az együttes hivatalosan Fürt (Strapec) néven szere­pel, a Királyhelmec címerében levő szőlőfürt után. Meg kell jegyezni, mi magunk sem helyeseljük, magam sem helyeslem ezt az elnevezést, hiszen együttesünk nem csupán Királyhelme­­cet, de az egész Bodrogköznek és az Ung folyó vidékének folklórját, nép­tánc-művészetét is képviseli. A gombaszögi szereplés után Takács András, a CSEMADOK KB szakelőadója betanított - A pincénél néven - egy cselekményes szüreti táncot, amellyel nagy sikert arattunk a Területi Szüreti ünnepélyen Királyhelmecen. 1975. november 7-én már tizedik alkalommal szerepeltünk, műsorunkat megtekintették a város párt- és állami szerveinek, szervezeteinek képviselői is. Időközben a helyi gimnázium tanulói­ból Rácz Gusztáv tanár segítségével sikerült létrehozni egy leány éneklő csoportot, s ez nemcsak bővítette, de gazdagította is műsorunkat. Az év végére tehát már több órás önálló műsorral rendelkeztünk. Az ösz­­szeállítása a következő volt: vers, nyitó csárdás, zenekari szám, Pároscsárdás, népdalcsokor, Legénycsábító, népdal­­csokor, Marosszéki verbunkos, az ének­lő csoport műsora, Menyecsketánc, népdalcsokor, Kopogós, A pincénél cí­mű tánckép. Ezzel a műsorral már a szomszédos községeket is látogattuk. Az év végén Bácskában, majd 1976 januárjában Abarán és Dobóruszkán adtuk elő. Az 1975-ös év tehát igen eredményes volt. Érthető derűlátással léptünk tehát az 1976-os évbe. Reményeink azonban csakhamar túlzottnak mutatkoztak, mi­vel a tavasz folyamán több fiúnak be kellett vonulnia katonai szolgálatra, és több lány is kivált a csoportból. így csaknem elölről kellett kezdeni mindent. A nagy „vérveszteség", de a beígért anyagi támogatás elmaradása ellenére is együttesünk tovább erősödött és gyarapodott. 1976-ban már 24 előadást valósítottunk meg, s a zselizi és gom­baszögi országos CSEMADOK-rendez­­vényeken s az Ukrán Dolgozók Kultu­rális Szövetségének szvidnyiki folklór­fesztiválján is szerepeltünk. 1977 januárjában a Járási Magyar Tanítói Énekkarral közös értékelő év­záró taggyűlést tartottunk. Az ülésen részt vettek Viczay Pál, a CSEMADOK KB küldötte, valamint a Járási Művelő­dési Központ és a királyhelmeci Városi Nemzeti Bizottság képviselői is. Mind­két együttes munkáját nagyra értékel­ték. Ugyanennek az évnek márciusában a Csehszlovák Televízió szalagra vette a tánccsoport több számát, majd újból részt vettünk a zselizi ünnepélyen, s valamennyi körzeti és járási rendez­vényen. Az együttes fejlődését nagyban elősegítette az évente több alkalommal megrendezett két-háromnapos összpon­tosítás, valamint a CSEMADOK KB-tól kiküldött Takács András s a Népműve­lési Intézettől Czingel László tánc­szakelőadók módszertani segítsége, amit a táncok tökéletesítéséhez és új koreográfiák betanításához nyújtottak. Sajnos, a Járási Művelődési Központ részéről a mai napig is nélkülözzük a megfelelő módszertani segítséget. 1978-ban a már megszokott rendez­vényeken kívül újból résztvettünk a zse­lizi Országos Népművészeti Fesztiválon, ahol előadásunkat ezúttal nívódíjjal jutalmazták. Áprilisban új, önálló mű­sorral mutatkoztunk be a közönségnek. Műsorunk a következő volt: Bodrogközi táncok, bodrogközi népdalok Tóth Edit előadásában, Tavaszköszöntő, népbal­lada Kobák Márta előadásában, Ka­puvári tánc, furulyaszóló Nagy Meny­hért előadásában, Csárdásszvit, zene­kari számok, Gömöri botoló, magyar nóták Nádasdy János előadásában, Gömör táncok, népballada Gyimesi Anikó előadásában, Salai verbunk, zempléni szlovák népdalok Tóth Edit előadásában, Szatmári táncrend, nép­dalok Nádasdy János előadásában és a Bélyben tanultuk című tánc. A mű­sorvezető Szabó Éva volt. Ismét meg-A Bodrogközi Táncegyüttes tagjai és vezetői Szebellai Lászlóné Tóth Mária 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom