A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-17 / 7. szám
A Bodrogközi Táncegyüttes megalakulásával régi álmunk vált valóra. Az együttes elnöke Pásztor János, vezetője és koreográfusa Szebellai Lászlóné, művészeti vezetője Kassai Béla, a zenekarvezető Balia Kálmán, a szervező titkár Petrik János, a gazdasági felelős pedig Tóth Mária lett. Az első próbát 1975. január 3-án tartottuk. Az indulás mindjárt problémával kezdődött, mivel a létszám kevésnek bizonyult. Hozzáláttunk tehát a tagtoborzáshoz, éspedig a helybeli iparitanuló-iskolában és gimnáziumban, az üzemekben és a szomszédos községekben is. Egy idő után sikerült állandósítani a létszámot. További nehézséget okozott a ruhák és a csizmák beszerzése. A ruhákat a CSEMADOK bélyi helyi szervezetétől kaptuk kölcsönbe, a csizmákat az ágcsernyői üzemi klubtól béreltük. A kezdeti nehézségek leküzdése után — szinte fillér nélkül indultunk — egyre inkább belelendültünk a munkába, a repertoárunk szépen bővült, de az anyagi problémák olyan nyomasztóak voltak, hogy sokszor a feladás gondolatával foglalkoztunk. A zenészeket fizetni kellett — semmiből, a táncosok egy része a saját pénzén járt a próbákra, s ezeken sok esetben még málnaszörpöt sem tudtunk biztosítani, mivel a beígért anyagi támogatás elmaradt. Anyagi támogatást egyedül a Városi Művelődési Háztól kaptunk. Mindemellett a cél elérésének tudata, a táncosok lelkesedése, a minden áron való tenniakarás vágya a legkritikusabb helyzetekben is átsegítette az együttest. A rendszeres, szorgalmas munka aránylag rövid időn belül éreztette hatását. Lázas szorgalommal készültünk az első nyilvános szereplésre, amelyre 1975. március 21-én került sor Királyhelmecen a SZISZ városi szervezete megalakulásának 5. évfordulójával kapcsolatos ünnepség alkalmából. Az első fellépést továbbiak követték, részt vettünk a CSEMADOK körzeti és járási rendezvényein. Az együttes hire csakhamar eljutott a CSEMADOK Központi Bizottságára is. Áprilisban az Országos Kulturális Napok válogató bizottsága megnézte együttesünk műsorát, s javaslata alapján meghívást kaptunk Gombaszögre. Itt sem okoztunk csalódást. Az újságok és folyóiratok kedvezően méltatták az együttes szereplését. Sokan kifogásolták, hogy az együttes hivatalosan Fürt (Strapec) néven szerepel, a Királyhelmec címerében levő szőlőfürt után. Meg kell jegyezni, mi magunk sem helyeseljük, magam sem helyeslem ezt az elnevezést, hiszen együttesünk nem csupán Királyhelmecet, de az egész Bodrogköznek és az Ung folyó vidékének folklórját, néptánc-művészetét is képviseli. A gombaszögi szereplés után Takács András, a CSEMADOK KB szakelőadója betanított - A pincénél néven - egy cselekményes szüreti táncot, amellyel nagy sikert arattunk a Területi Szüreti ünnepélyen Királyhelmecen. 1975. november 7-én már tizedik alkalommal szerepeltünk, műsorunkat megtekintették a város párt- és állami szerveinek, szervezeteinek képviselői is. Időközben a helyi gimnázium tanulóiból Rácz Gusztáv tanár segítségével sikerült létrehozni egy leány éneklő csoportot, s ez nemcsak bővítette, de gazdagította is műsorunkat. Az év végére tehát már több órás önálló műsorral rendelkeztünk. Az öszszeállítása a következő volt: vers, nyitó csárdás, zenekari szám, Pároscsárdás, népdalcsokor, Legénycsábító, népdalcsokor, Marosszéki verbunkos, az éneklő csoport műsora, Menyecsketánc, népdalcsokor, Kopogós, A pincénél című tánckép. Ezzel a műsorral már a szomszédos községeket is látogattuk. Az év végén Bácskában, majd 1976 januárjában Abarán és Dobóruszkán adtuk elő. Az 1975-ös év tehát igen eredményes volt. Érthető derűlátással léptünk tehát az 1976-os évbe. Reményeink azonban csakhamar túlzottnak mutatkoztak, mivel a tavasz folyamán több fiúnak be kellett vonulnia katonai szolgálatra, és több lány is kivált a csoportból. így csaknem elölről kellett kezdeni mindent. A nagy „vérveszteség", de a beígért anyagi támogatás elmaradása ellenére is együttesünk tovább erősödött és gyarapodott. 1976-ban már 24 előadást valósítottunk meg, s a zselizi és gombaszögi országos CSEMADOK-rendezvényeken s az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének szvidnyiki folklórfesztiválján is szerepeltünk. 1977 januárjában a Járási Magyar Tanítói Énekkarral közös értékelő évzáró taggyűlést tartottunk. Az ülésen részt vettek Viczay Pál, a CSEMADOK KB küldötte, valamint a Járási Művelődési Központ és a királyhelmeci Városi Nemzeti Bizottság képviselői is. Mindkét együttes munkáját nagyra értékelték. Ugyanennek az évnek márciusában a Csehszlovák Televízió szalagra vette a tánccsoport több számát, majd újból részt vettünk a zselizi ünnepélyen, s valamennyi körzeti és járási rendezvényen. Az együttes fejlődését nagyban elősegítette az évente több alkalommal megrendezett két-háromnapos összpontosítás, valamint a CSEMADOK KB-tól kiküldött Takács András s a Népművelési Intézettől Czingel László táncszakelőadók módszertani segítsége, amit a táncok tökéletesítéséhez és új koreográfiák betanításához nyújtottak. Sajnos, a Járási Művelődési Központ részéről a mai napig is nélkülözzük a megfelelő módszertani segítséget. 1978-ban a már megszokott rendezvényeken kívül újból résztvettünk a zselizi Országos Népművészeti Fesztiválon, ahol előadásunkat ezúttal nívódíjjal jutalmazták. Áprilisban új, önálló műsorral mutatkoztunk be a közönségnek. Műsorunk a következő volt: Bodrogközi táncok, bodrogközi népdalok Tóth Edit előadásában, Tavaszköszöntő, népballada Kobák Márta előadásában, Kapuvári tánc, furulyaszóló Nagy Menyhért előadásában, Csárdásszvit, zenekari számok, Gömöri botoló, magyar nóták Nádasdy János előadásában, Gömör táncok, népballada Gyimesi Anikó előadásában, Salai verbunk, zempléni szlovák népdalok Tóth Edit előadásában, Szatmári táncrend, népdalok Nádasdy János előadásában és a Bélyben tanultuk című tánc. A műsorvezető Szabó Éva volt. Ismét meg-A Bodrogközi Táncegyüttes tagjai és vezetői Szebellai Lászlóné Tóth Mária 6
