Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

Endrődi anna–Feld István: Régészeti kutatás a solymári Mátyás-dombon 1929–1934

kiak, később Thurzó Elek tulajdonában volt. 1526-ban Thurzó átengedte II. Lajosnak, aki ekkor Bakics Pálnak adta. Mohács után Bakics Ferdinánd híve lett, ezért János király a várat 1531-ben Buda városának adományozta/

1 További sorsáról az írott adatok nem szólnak. A XVIII. század első felében még magasan álló falait a község lakói hordták el. 1875-ben Arányi Lajos már csupán egy kopár dombtetőt látott itt, s csak elbeszélésből tudott az egykori kőfalakról és a kútról.

5 (2. kép.) 2. kép. Arányi Lajos rajza, 1875. (OMF Tervtár) A kutatás Valkó Arisztid 1929-ben csak a terepalakulatok, épülettörmelékek alapján kezdett hozzá ásatásaihoz.

6 A dombtető középső részén, egy észak felé lejtő törmelékdombnál húzott első árkában már falmaradványok jelentkeztek, s itt a következő két évben egy téglalap alaprajzú lakóépület — a középkori vár palotája — maradványai kerültek elő. Az épület feltárását a falak irányát követve végezte: előbb a falsíkokat határozta meg, majd kitermelte a falak közötti törmelékeket (3. kép). A palota déli, 1 m széles fala 10—20 cm mélységben, mintegy 15 m-es hosszúságban került elő, az egykori külső terepszinthez képest 40—80 cm-es magasságban. Tőle északra egy vele párhuzamos, de keskenyebb fal jelentkezett. E falakat nagyjából középen egy ugyancsak vékony, 1,8 m hosszú keresztfal kötötte össze. Az épület nyugati fala nem került elő, a kelet—nyugati falak itt megszakadtak. A keresztfallal párhuzamos keleti zárófalat a délkeleti, erősen lepusztult saroktól 8 m-es hosszúságban lehetett követni (4. kép). A lakóépület déli részét tehát két igen keskeny, rendkívül kis méretű helyiség foglalta el. Betöltődésüket Valkó nem csupán az alapozási kiugrás jelezte szintig termelte ki, hanem sokat kibányászott a homokkő altalajból is. E kis helyiségek északi falában egy-egy keskeny bevilágítóablak baradványait lehetett megfigyelni, s ugyanilyen nyílás mutatkozott a keleti zárófal északi részén is. E nyílások arra utaltak, hogy az épület északi részén mélyebb szintű helyiség várható. Ennek megfelelően a keleti fal északi végénél tovább mélyítve elő is került egy ide nyíló ajtó maradványa. A mintegy 1,5 m magasan megmaradt 268