Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kisné Cseh Julianna–Prohászka Péter: „Cikádafibulák” a tatai Kuny Domokos Múzeum gyűjteményéből

muellel cserélte el. A györkönyi fibulapár még 1820 decemberében került elő fairtás során egy hunkori sfrból, amely egy másodlagosan felhasznált és földbeásott római szarkofágban volt.

6 A Györkönyit a század második felében követte a már népvándorláskoriként publikált csömöri,

7 majd a sáromberkei darab.

8 Az első részletesebb tanulmány, amely a rovaralakú ékszerekkel foglalkozott, a kiváló természettudós Hermann Ottó tollából jelent meg 1881-ben Az antik tettix és rovartársai. Adalék a rovar alakú ékszerek és a rovar symbolumok ismeretéhez címmel

9 Ezt követte számos anyagközlés és részpublikáció, mint Pulszky

10 és Hampel

11 munkái. Tipológiai besorolásukra elsőként a német fibulaszakértő, H. Kühn vállalkozott 1935-ben megjelent tanulmányában,

12 ahol szarmata közvetítéssel Kínából származtatta őket. Művét a széleskörű anyaggyűjtés miatt alapmunkaként kezelik, mégis zavarokat okozott, hogy az összes formát népvándorláskoriként határozta meg. 1954-ben H. Brentjes

13 próbálkozott tipológiai besorolásukra, figyelembe véve formai és technikai sajátosságaikat, elsőként különítve el a római formákat. Kühn katalógusát egészítette ki és pontosította Z. Vinski 1957-es tanulmányában. V[ A római és népvándorláskori formák szétválasztását az Ausztriában is egyre nagyobb számban előkerülő fibulák feldolgozásával G. Fitz végezte el.

15 A kérdéshez több tanulmányában

16 és a hunokról írott könyvében

17 Bóna István szólt hozzá, Brentjeshez hasonlóan elkülönítve és szigorúan római típusként azonosítva a nagy méretű, egyenes szárnyú példányokat. A római császárkori — elsősorban a Pannoniából előkerült - darabok tipológiai besorolására Nagy L. tett kísérletet a felsőcikolai sír feldolgozása során.

18 Tipológiája azonban hiányos, mivel Fitz alapvető tanulmányát - amelynek középpontjában éppen a császárkori formák elkülönítése állt — nem használta fel! Az imént idézett munkák és részpublikációk tekintetében számos problémát vetnek fel az tipológiai és kronológiai besorolásuk szempontjából az ú.n. „cikádák". Sőt, már az elnevezésükkel magával problémák adódnak. A cikáda terminológia entomológiai szempontból az esetek legnagyobb részében nem állja meg a helyét. Ugyanis a formák alapján többfajta rovarhoz hasonlíthatóak az így jelölt ékszerek és díszítmények, - mint méhekre, kabócákra, legyekre, sáskákra ft BÓNA 1993a, 256.; BÓNA 1993c, 29. 7 RÖMER 1871. H PULSZKY 1881. 9 HERMANN 1881. 10 PULSZKY 1881. 11 HAMPEL 1905, 15-16. Hampel a koraközépkori leleteket feldolgozó monográfiáiban minden alkalommal közölte az addig ismert darabokat, azonban részletesebb vizsgálatokat nem végzett. 12 KÜHN 1935. 13 BRENTJES 1954. 1/1 VINSKI 1957. 15 E1TZ 1985-1986. Lásd nála kutatástörténeti áttekintést: 26 sk. 16 BÓNA 1979, 316-317.; BÓNA 1993c, 24-25. 17 BÓNA 1993a. IH NAGY 2001. 11.5