Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kisné Cseh Julianna–Prohászka Péter: „Cikádafibulák” a tatai Kuny Domokos Múzeum gyűjteményéből

stb. A kiváló természettudós Hermann Ottó erre már korán felhívta a figyelmet,

19 mégis ezt a gyűjtőnevet, mint sajátos jelzőjét a rovaralakú fibuláknak nem csupán a hazai, hanem a külföldi kutatás is széles körűen használja. A cikáda elnevezéshez nagy mértékben hozzájárultak az antik görög forrásokban található leírások, ahol a női viseletben a konty megerősítésére szolgáltak cikádaformájú tárgyak.

20 Pedig számos kultúrkörben megtalálhatóak ábrázolásaik, így Egyiptomban, Előázsiában és a Kínában — ahol kezdetben mint termékenységi szimbólum játszottak szerepet -, és a Mediterráneumban, a cikádák a túlvilági megújulást, az örök életet és a baj elhárítását jelképezték.

21 A cikáda azonban a későbbiekben is megtalálható díszítőmotívumként, így a római császárkorban vele együtt különféle rovarok egyaránt megfigyelhetőek a falfestményeken (pl. Pompeiben), kerámiákon, a gemmákon illetve a viseleti tárgyakon.

22 Ezeknek egy speciális csoportját adják azok a fibulák, amelyek a többi római fibulafajtához hasonlóan ékszerként voltak használatosak. Abba az igen széles spektrumú csoportba tartoznak, mint a különféle állatokat - galambot, kutyát, halat stb. - megmintázó ruhakapcsolótűk. Természetesen a római cikádák mérete, formája és díszítése egyaránt sokféle lehet, így megtalálhatóak köztük kis méretű, többfajta szerkezetű továbbá nagy rovátkolással díszített példányok, amelyek elsősorban a Dunavidéken Pannoniában igen nagy számban kerültek és kerülnek elő. A hunok európai feltűnésével együtt az 5. századi leletanyagban számos eltérő formájú „cikáda" fibula jelent meg. A korábbi kutatások nagy jelentőséggel hangsúlyozták, hogy az ázsiai hunok a hiung-nuk viseletében - mint arról számos forrás is tudósít - a cikáda alakú díszek rangjelző szerepet töltöttek be, amely funkciójuk a kínai hadseregben szintén megtalálható. A Nagy Fal és a Volga közti területről azonban ilyen típusú ékszerek nem kerültek elő. így mind a tér-, mind pedig az időbeli távolság, amely a kínai források ázsiai hunjai és a hunok európai megjelenése között fennáll, azt támasztják alá, hogy ennek az ékszertípusnak az adaptálása a Fekete-tenger melletti antik városokból indulhatott ki.

23 A formai változatosság és az új ötvöstechnikai sajátosságok (rekeszes ékkőberakás) pedig éppen az új divatból erednek. Az újfajta ékkövekkel és rekeszes technikával díszített fibulák éppúgy megfigyelhetőek a Krímtől a Balti-tengerig, mint a háromtagú, virágsziromra emlékeztető végződési példányok. A népvándorláskorban azonban csakis nők illetve gyereklányok sírjaiból kerülnek elő, hol egyesével, hol pedig párosával.

21 A „cikáda/rovar"-formájú stilizált díszítmények azonban nem csupán ezekben a sírokban, de a harcos katonai réteg leletanyagábán is megfigyelhetőek. 19 HERMANN 1881, 8-9. 20 Lei. ehhez részletesen a forrásokat is idézve KÜHN 1935, 96-97. 21 BRENTJES 1954, 903-906.; VINSKI 1957, 145.; FITZ 1985-1986, 69. 22 BRENTJES 1954, 904. 23 BŐNA 1993a, 181,- KÜHN 1935, 101-106. még a Hankori Kínából a szarmaták közvetítésével vezette le a fibulák megjelenését. Ld. BRENTJES 1954, 901. és VINSKI 1957, 144-147. 24 BÓNA 1993a, 181. 116