Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Tóth Endre: Sirmiumi űrmérték Tarjánból
A betűmagasság mindkét sorban azonos: 13 mm, az utolsó S betű kisebb, 8 mm nagyságú. A szövegben interpunctio nincs. Azaz a sirmiumi katolikus egyház 24 uncia tartalmú méröedénye került elő használati helyétől távol, a Dunántúl északi szélén. Az edény formája, függőleges fala általánosan jellemző az űrmértékekre. Az edény falán arányosan elosztott, vízszintesen vésett párhuzamos vonalköteg is gyakori díszítés. Mivel mindez évszázadokon keresztül jellemző a mérőedényekre, ezért az edényforma nem ad támpontot a keltezésre (a mérőedények másik csoportját a csonka kúp forma jellemzi). A késő antik korszakon belül a betűtípusok sem tesznek lehetővé pontosabb keltezést. A feliratot gondosan vésték fel (2. kép). Mindössze az egyetlen V esetében nem ér össze alul csúcsban a két hasta. A hasták szárvégeit a vésnök kis egyenes vonalú ponc beütésével jelezte. Az egyes betűk elárulják késeiségüket. Jellegzetes az A betű két szárát összekötő v alakú hasta, az L lefelé irányuló vízszintes hastája, az R kis íve és hosszú egyenes caudája. Az ovális O és az M betű formája még 4. századi jellegzetességnek sem tekinthető. A két legjellegzetesebb formájú betű, az A és az L megtalálhatóak a 4. századi feliratokon. A v alakú középvonallal írt kapitális A különösen azokon a Krisztus-monogramokon gyakori, amelyekre az alfa-omega betűket is kiírták. Az ilyen A betű az 5-6. században gyakoribb, mint korábban. Elterjedésére a kapitális alfa hathatott, amelyet a későcsászárkorban gyakran írnak v alakú középvonallal. Mindkét betűforma a pannóniai és dalmatiai feliratokon a 4. és az 5. században egyaránt előfordul. Ugyanilyen A betű van a niSi űrmértéken is. 7 A szokatlanabb betűformák a 4. századi feliratokon szintén megtalálhatók, ezért a késő antik koron belül pontosabb keltezést nem tesznek lehetővé. A helyesírás azonban többet árul el. Az -aet az egyik genitivus ragban ae-vel, a másikban pedig -e-vel írták. Az ecclaesia-t egy c-vel, a catholica-t h nélkül vésték fel az edényre. A helyesírási bizonytalanság késői készítést mutat, az eclesia írásmód is az 5. századtól gyakoribb. A betűformák és a helyesírási jellegzetességek egyébként már a 4. század második felében előfordulnak. Összességükben azonban inkább az 5. századi, mint a korábbi keltezés mellett szólnak. Az űrmérték 582. elé kell keltezni: ekkor foglalták el a várost az avarok. A majdnem két századnyi, tág időhatár a Sermium névalak, a felirat élére vésett kereszt és a latin nyelvhasználat segítségével szűkíthető. Mind a szógyökben, mind a ragban az -i- betű helyett -e- betűt írtak: a szabályos alak Sirmiensis lett volna. A Sermium vagy a Sermienses melléknév a császárkorban sem a feliratokon, sem az irodalmi szövegekben nem fordul elő. Az i helyén írt e betű a feliratokon nem ritka, és az illyricumi vulgárlatin nyelvfejlődésnek is megfelel. 8 Éppen sirmiumi lelőhelyű az a késő antik bronzsúly, amelyik a Nem7 GABRICEVTC 1970. 8 SKOK 1915, 31. 212
