Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Tóth Endre: Sirmiumi űrmérték Tarjánból

zeti Múzeum legelső római tárgyai közé tartozik, 1804-ben került elő egy "kútból". A női büsztöt ábrázoló, ólommal kiöntött késő antik bronzsúly felirata^ Equetas, az Aequitas helyett.

10 A Flaviusi coloniának, Sirmiumnak a történeti jelentősége miatt számos említése maradt a forrásokban és az epigráfiai emlékeken. Ezek között

11 gyakori a melléknévi formában a tővégi -i- kiesése: Sirmenses olvasható Sirmiensis helyett.

12 A források kézirati szövegvariációiban ugyan a Serm-gyök előfordul. A szövegvariánsokat

13 a beszélt nyelven Serm(i)ensis-nek hangzó névalak vizsgálatánál bizonytalan felhasználni. A városnév a koraközépkori bizánci görög szövegekben is változatlan maradt. A névalak vizsgálatához az archaizálásra törekvő bizánci szövegek szintén alkalmatlanok. A források között mégis ugyanezt a névformát őrizte meg Justinianus uralkodása idejéből Hierocles

14

: Sermion. Orosiusnál szintén a Sermium névalak maradt fenn

15 (535 előtt). Az adatokból mindenesetre az írott és a beszédben használt névforma különbözősége kitűnik. Noha a Sirmion név a későbbi bizánci forrásokban megőrződött, a várost Sermion-nak vagy Sermiumnak nevezték a honfoglalást megelőzően. Ilyen névalakból alakult ki ugyanis - amint azt Melich János megállapította- szláv és avar közvetítéssel a Szerémség neve.

1

^ Csakhogy ő Sermium névalakra még nem tudott hivatkozni. E névalaknak azonban más epigráfiai emléke is van. Régóta ismert Salona monastirinei temetőjében Johanna apátnő szarkofágának felirata:

17 Hic requiescit in pace / sanct(a) abtissa Johanna / Ser menses qui bixit ann(os) XL/die Veneres exiit de corpore / IUI idus maias indictione qular vagy in]/

ta décima. A szógyök i betűjét e-vel, az -ensis melléknévképzőt is -enses alakban írták. Noha 9 CIL III 6015:1; Cimeliotheca Musei Nationalis Buda 1825, 107.; CATTANEO 1819.; ThLL I. 1017, Aequitas, Thomas E. A felirat jellegzetes T betűje, amelynek a felső vízszintes hastája szintén ugyanolyan hosszúságú, mint a betű talpa, már a 4. század végén pannóniai kőfeliraton is előfordul (Visegrád-Lepence őrtorony építési felirata 371-ből (GRÓF-GRÓH 1999, megjelenés alatt). 10 HERMAN 1968, 371. Felhasználtam Holder és Höring gyűjtését, valamint a heidelbergi adatbank (HDU) Année Épigraphique anyagát, amiért ezúton is köszönetet mondok. 12 AÉ 1910 Nr. 172. (Singidunum): ..dec. col. Sirmens.; CILVI 37213=ILS 4044: ...nat. Pannon, pede Sirmese pago Martio civo Budalia; CIL III 1987 (Salona) Fidentius ex comitibus Sirmesis; ND occ. 9,18: Fabrica in Illyrico: Sirmensis scotorum, scordiscorum et armorum, 11,47: procurator gynecii Sirmensis, Pannóniáé secundae, 32,54: ala Sirmensis; Cassiodorus, var. ad expedicionem (a.504) directus est Sirmensem; 13 Lásd ezeket: HÖRING 1950, 69. 14 Hierocl. synekdémos 657, 8. PL 113, 141-156; Parthey 866.; BURCKHARDT 1893.; HONIGMANN 1939. 15 OROSIUS VII 24,3: Pannónia prima in qua est Sermium. CSEL 5, 1882, 1889.; 16 MELICH 1928, 77.; KISS 1988, 573. 17 CIL III 9551=AnÉpigr. 1976, 522=Dobó 250. A rajzot F. Bulid fényképe alapján készítettem. 213