László János (szerk.): Annales Tataienses VI. A diplomácia válaszútján. 500 éve volt Tatán országgyűlés. Tata, 2010.

BUZÁS GERGELY: A tatai vár 1510-ben

A TATAI VÁR 1510-BEN BÚZÁS GERGELY (Régész, MNM Mátyás Király Múzeum, Visegrád) A tatai vár azon kevés középkori műemlékeink közé tartozik, amelynek részleges pusztulása ellenére a fennálló falak, a régészeti kutatások, az előkerült kőfaragványok, az írott, illetve képi források elegendő adatot szolgáltatnak a középkori épület részletes megismeréséhez és megjelenítéséhez. Ráadásul e vár a 15-16. századi magyar építészet kiemelkedő jelentőségű alkotása, a Zsigmond, Mátyás és Jagelló-kor, valamint a török elleni végvári harcok korának egyik kulcsemléke, amely nélkül nem érthető meg e fontos korszakok építészete.

1 A vár ma is álló épületét Zsigmond király építtette 1397-1409 között, majd 1426-ban elzálogosította a Rozgonyiaknak. Tőlük Mátyás nem sokkal 1472 előtt váltotta vissza. Ettől kezdve 2-3 évenként van adat itteni tartózkodására.

2 Az 1470-80-as években Mátyás újjáépíttette az erődítményt. Mátyás halála után fia, Corvin János örökölte, akitől 1494-ben II. Ulászló király szerezte meg, aki tovább folytatta bővítését. Buda török uralom alá kerülése (1541) után Tata Komárom egyik fontos előváraként a magyar végvári rendszer egyik közepes erődítménye lett. Ekkor kezdték meg a külső várfal építését a rondellával és a külső vizesárokkal. Ennek ellenére a török rövid időre mégis elfoglalta, és 1558-1566 között a kezében tartotta. Amikor visszakerült a magyarok kezébe, elhatározták a védművek korszerű megerősítését. Elsőként 1568-1572 között a délkeleti sarkot védő olaszbástya, a Ferrando-bástya épült meg, ám építését valójában sohasem fejezték be: a bástya belsejét nem töltötték meg földdel, ahogy eredetileg tervezték. 1572-ben Giulio Turco végzett várszemlét. Az ő jelentése és a hozzá csatolt alaprajzi felmérés is ránk maradt, ami pontosan ábrázolja a négy saroktornyos várat az árkádos udvarral és a függőkert alépítményével, valamint az árkokat, erődítéseket, de ezeket már a 16. században erősen átépített formájukban.

1 1577-ben Urban Suess építészeti főfelügyelő a vár átépítéséről szóló jelentése megemlíti a négy tornyot, amely közül ekkor hármat visszabontottak, valamint az ekkor szintén részben lebontott második emeletet.

4 Ekkor készült el a vár délkeleti sarkát védő Rosenberg-bástya. 1586-ban az északkeleti sarkon álló Kecske-bástya építésével fejeződtek be az erődítési munkák. Fennmaradt egy 1587-ből szármaró felülnézeti rajz is, amely bár elég elnagyolt, egyértelműen jelzi az udvart körülölelő egyemeletes árkádsorokat.

1 Ezt az állapotot ábrázolja a vár egyetlen hiteles látképe: Wilhelm Dillich 1606-ban megjelent rézkarca.'' 93