Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Berecz Mátyás: Eger városfalai

A középkori Egert (civitas Agriensis) a városok közé sorolhatjuk, hiszen lakosai között szép számmal találunk kézműveseket és kereskedőket, tehát a városi fejlődés elsődleges mozgatóit. Akialakuló árucsereforgalom már a korai időben létrehozta az állandó piacot is. Az ipar azonban inkább csak szolgáltató jellegű volt és a természeti adottságok miatt a gazdasági alap elsősorban a szőlőtermelés. A kereskedelem is inkább a borértékesítésre szorítkozott. Hiányzott azonban az a két tényező, ami a várost igazán várossá teszi: a polgárság és a városi autonómia. A város feudális birtokosa az egész középkor folyamán a püspök és a káptalan volt. A város minden vonatkozásban a földesúrtól függött és a városi önkormányzat inkább csak formális lehetett. Az egységes városi magisztrátus kialakulása tulajdonképpen csak a XVII. század végére tehető és csak a polgárosodás alakítja ki az igazi várost a XVIII. században.

4 1541-ben a törökök elfoglalják Budát. Az ország három részre szakad, a középső területek török, a nyugati és északi országrészek Habsburg uralom alá kerülnek, csak Erdély tartja meg önállóságát. Eger a Habsburgok uralta országrész határvidékére kerül. Az állandósuló háborús veszély hatására Eger gazdaságilag és társadalmilag hanyatlani kezd. A püspökség az egyházmegye északi részére, Kassára teszi át székhelyét. Ebből az időszakból szinte kizárólag csak katonai, illetve védelmi jellegű építkezésekről tudunk. A hanyatlást az 1552. évi sikeres várvédelem sem tudta megállítani. 1596-ban Eger török kézre kerül. A város tartományi (vilajet, elajet) székhely lesz, a legészakibb a Oszmán Birodalomban, nagyszámú katonasággal, hivatalnokkal, iparossal és kereskedővel. Evlia Cselebi török utazó 1664-65-ben magyarországi utazása során járt Egerben is, és mint csodálatosan virágzó nagy városról, a török birodalom „kizil elmájáról", aranyaimájáról emlékezik meg. 1596-ban a városban 270 lakóház volt, a törökök kivonulása után pedig 810 házat számoltak össze. A törökök 1683-as bécsi veresége után a Habsburgok vezette koalíció megindította a háborút Magyarország felszabadításáért. Több hónapnyi blokádot követően, 1687 december 17-én a török helyőrség feladta Egert, s ezzel a város megszabadult a török uralomtól. Az újra felélénkülő gazdasági élet nagyszámú betelepülőt - főként magyarokat, németeket és szerbeket - vonzott a városba. 1695-ben a város és a kettős földesuraság (a püspök és a káptalan) között egy megállapodás jött létre, melynek értelmében a fallal körülkerített város bizonyos kiváltságokhoz jutott, de a falakon kívüli terület továbbra is földesúri rendelkezés alatt maradt. A XVIII. század a város életének fénykorát jelentette. Míg 1695-ben a lakosság létszáma kb. 5000 fő lehetett, addig az 1787-ben végrehajtott felmérés során 2738 házat, 3690 családot és 16 852 személyt írtak össze. Ezzel a lélekszámmal 4 KOVÁCS Béla 1969. 91-92. 555