Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Havasi Krisztina: „1200 körüli” faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból

A feldolgozás kiindulópontját az l-l. párkány töredék jelentette (5. kép, l/a., 1/b., 1/c. ábrák). A töredék lemezszerűén kiképzett váll fölött negyedhengertagos alakban kiülő párkány részletét őrizte meg. A párkány felfekvésének mélysége és záradékrészének megoldása ismeretlen. A hengertag felületén fennmaradt dísz figyelmet érdemel: hulláminda részletből leváló, koncentrikusan feltekeredő inda[kar], ebből kihajtó kacsvégződések, valamint kinyílt és fakadó-félben ábrázolt levelek keretében tűnik fel egy jobbra haladó, a külső indakarra fellépő, szőlőfürtöt markoló faun alakja. A párkánytöredék faragói stílusát a növényi részletek esetében élesen metszett, plasztikus formaalakítás jellemzi. Az indakarok hengeres megfogalmazású, mélyen körüldolgozott formák, elágazásaikat és a jobb alsó levél tövét vékony, kettős gyűrű jelzi. A formák és a köztes alap felülete csiszolt. A feltekeredő, belső indakarból leváló, illetve annak végződéseként feltűnő levelek alapformára felfekvő középrészből és azt közrefogó, spirálisan felpöndörödő formákból állnak, amelyek itt a megoldás két variánsát nyújtják. A nullámindáról a figurát megelőző mezőbe összetett, szétnyíló levélforma vált le. Az előbbi levélrészletekben a fakadás, az utóbbiban a kibomlás állapotában jellemzett levelek, a szőlőinda naturalisztikus megjelenítésének igénye tűnik fel. A faunalak esetében a testfelületen belüli plasztikai differenciálás csekély. Lapos felületi modellálás és gömbölyű szegélyű fonnák jellemzik. A belső kontúrok vékony, vonalas vájatok, a részletek rajzos megoldásúak, cizellált hatásúak. Alkotójuk a faragói eszköztár legfinomabb tónust létrehozó tagjait alkalmazta a gondosan részletezett, ívelt vonalú szálakból álló szőrpamacsoknál és az arc tüfejnyi fúrónyommal kiemelt formáinál. A párkánytöredékhez a profilalakítás, a méret és a fehér márvány anyag azonossága alapján további kőtári töredékek kapcsolhatók (1-2., 1-3., 1-5., 1-17., 1-18.). Ezeknél az ornamens részletei, az indadísz közé bújtatott állatfigurák maradványai a motívumkincs és a faragói stílus egyezését húzzák alá. Az 1-5. (3. ábra) ép felfekvési mélységű töredéken koncentrikusan futó indapár közében karmos-sarkantyús, ragadozó madárféléhez tartozó lábfej tűnik fel. Az alsó szögletben megjelenő levélrészlet az l-l. párkánytöredéken láthatók újabb változata, azonban itt a felpödrődő formák helyett befelé hajló karéj os ujjak jelennek meg. Jobbra haladó ragadozó állat szerepelt egykor az 1-2. (6. kép és 2. ábra) és az ép vállú 1-3. párkánytöredékeken is. Az 1-4. töredék párkány lezárását alkotta. A darabot derékszögben alámetszett, függőleges oldalú lemeztag határolja (4. ábra). Ez alatt balra forduló állatalak fejrésze maradt meg. Hegyes fülei hátracsapottak, szeme mandulavágású, finoman vésett körvonalát szemöldökének íve követi. A faragvány illesztési mélysége sérült állapotában is nagyobb, mint a vállrésztől megmaradt töredékeké (1-3., 1-5.), ahol az ép váll felfekvési felülete 21-22 cm. Az egri faragványok között feltűnő eltérő stílusú, és más anyagból, vöröses homokkőből készült párkánytöredékek (1-13., 1-14., 1-15., 1-16., 7-9. kép, 6. ábra) felfekvési mélysége ismeretlen, de a párkányprofilt ezek szerencsésebben, teljes magasságban őrizték meg. E magassági méret megegyezik a fehér márványból készülteknél az 1-18. lepusztult, de mind a négy oldalából ép sík részletét fenntartó párkánytöredéken mérhetővel. A vöröses homokkő párkányoknál a kiülés kisebb, a laposabb hasúként jellemezhető profilforma miatt, lezárásukat függőleges oldalú lemeztag - az 1-4. és 1-18. kapcsolatos kérdéseit vázlatosan érintettem, mint ahogy a meglehetősen összetett kérdéseket felvető, beható művészettörténeti elemzésükre is később kell visszatérni. A jelen dolgozat lektorálásáért és megvitatásáért Tóth Sándornak tartozom köszönettel. Szeretném továbbá megköszönni Tóth Melindának tanácsait, Tóth Máriának a kőanyagokkal kapcsolatos előzetes megfigyeléseit, a helyszíni munkámhoz nyújtott segítséget pedig Fodor László régésznek és az egri Vármúzeum munkatársainak. 115