Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Havasi Krisztina: „1200 körüli” faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból

töredékeken lévők megfelelője - alkotja. Azzal a különbséggel, hogy itt a lemez alámetszése rézsűs, míg a fehér márvány töredéknél merőleges. A márvány párkánytöredékek esetében előkelő anyaghasználatuk, ornamensük magasabb faragói képzettségre utaló kivitele kiemelt helyzetű alkalmazásukra enged következtetni. A márvány és a részben archaizálóbb stílusú, részben naturalisztikusabb növényi formakincsből merítő vöröses homokkő párkányok között mutatkozó méretbeli egyezés azonban további összefüggésekre világít rá. Az 1-13., 1-14., 1-15. (7-8. kép, 6. ábra) darabok azonos díszítménysor részleteit hordó töredékek. Ezeknél az ornamens alapegységeit ellentétes irányban álló, önmagukat íves vonalú keretbe foglaló palmetták alkotják. A motívum hurkásan megfogalmazott tagok hármas kötegéből bomlik ki úgy, hogy az egyik, a palmettát keretbe foglaló szál végei kétoldalt - tulajdonképpen a palmetta oldalsó tagjait képezve - spirálisan feltekerednek. A közükbe ékelődő karéjos ujjak hármas csoportjának középső tagjába kétoldalról torkolló szál az, amely a palmetta-motívumokat folyamatos, hullámzó sorrá köti össze. A csoport két oldalsó ujját adó, a palmetta két oldalán kiszélesedő végű szálakat egy-egy szélesebb gyűrű zárja, s azokból három-három, a motívumok közében szétnyíló ujj sarjad ki. A különösen dekoratív hatású kompozíció esetében nemcsak a könnyen elsajátítható mintakészlet idéz régiesebb, XII. századi előképeket, hanem a rendelkezésre álló felület egészét kitölteni igyekvő felfogásmód is. Az 1-16., a fentiekkel megegyező profilú párkánytöredék eltérő stílusban fogant (9. kép). A hangsúly itt a naturalisztikusabb növényi ornamensé: a motívum fennmaradt szakasza fektében oválisán elnyúló, indából kialakított medalion köré szerveződik. Ebbe alulról, a középrészt kitöltve, három párhuzamosan futó, karéjos végű, laposan kivájt levélujj nyúlik, s a vállrésztől a medalionra három karéjos ujj kapaszkodik. Kétfelől pedig a medalionba alulról bebújó s felületére belülről felkapaszkodó, indából kinyúló, oldalnézetű levél jelenik meg. A bal felőli mellett a medalion külső felületéről leágazó gömbölyű szemekből alakított szőlőfürt függ. A meglévő párkánytöredékek körében profilalakítás és anyagtípus tekintetében kétféle sorozattal lehet számolni. Stílus és formakincs vonatkozásában pedig legalább három változat tűnik fel, melyen belül a fehér márvány töredékeké több szempontból, motívumkincsében és az anyaghasználathoz illő technikai kvalitásában is elkülönül. A különböző stílusú, és eltérő forrású jelenségeket koncentráló párkánytöredékeket, amennyiben csak ezek maradtak volna ránk, meglehet egymástól távoli lapokon tárgyalnánk. Ugyanakkor egyező méretrendszerű kiképzésük és elsősorban a további, azonos anyagú kerettöredékek arra utalnak, hogy mindezek egymással összefüggésben, egyazon építészeti egység részeiként jöhettek létre. A kőtárban és a lapidarium kiállításán több, egyező profilsémával tagolt, fehér és szürkés árnyalatú márványból, kemény édesvízi mészkőből, illetve vöröses homokkőből készült töredék található (II—1—

II—8., 11-13-11-25., 3-4.és 16-17. kép, 10-11., 14-18. ábra). Profiljukat egymáshoz kettős, lépcsőződő lemeztaggal, a homlokfelület, illetve esetenként a hát felé egy-egy derékszögű visszametszéssel kapcsolt homorlatpár alkotja. A homorlat a durvább kőanyagból készülteknél negyedköríves, éles peremű, a márványból valók egy részénél pedig - rendszerint a külső kerettag esetében - laposabb ívű, legömbölyített peremű „szíma-szerű"-ként leírható tagozat. A tagozást megőrző töredékek, melyek között egyenes és köríves keretrészletekhez tartozók egyaránt vannak, félköríves záradékú fülkék sorával tagolt építmény részleteit alkották. Az 1982-83-ban újrarendezett lapidariumban a XII. század második felére helyezett, vakfülke-sorral tagolt hajdani fal egy szakaszának az eredeti vöröses homokkő töredékek felhasználásával épült rekonstmktív összeállítása került 116