Agria 39. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2003)

Havasi Krisztina: „1200 körüli” faragványcsoport töredékei a középkori egri székesegyházból

Az egri középkori székesegyház épületének a XII-XIII. század fordulóján történt, a hosszház támasz-rendszerét, annak legalábbis egy részletét érintő megújítására egy, a XIX. században már ismert, a romok közül az érseki gyűjteménybe került féloszlopfö, és annak pár évvel ezelőtt fellelt társa hívják fel a figyelmet

4 (1-2. kép, 1., 2.).* Kiállításokon vált ismertté néhány filigrán kivitelű, ornamentális fehér márvány töredék, egy márványlapocskákból és szemekből összeállított polikróm padlóburkolat részlete (20. kép), három vöröses homokkőből faragott párkánytöredék, és egy vakfülke-sorral tagolt szerkezet azonos anyagú kövekből rekonstruált szakasza

5 (3-4., ill. 8-9. kép). E töredékek hiteles művészettörténeti értékelésének alapja a részösszefüggéseket és számbavételükkel lehető összességüket (a gazdagodás e téren újabb leletek és a szétszóródottak előbukkanásával folyamatosan remélhető) vizsgáló feldolgozás lehet. Az egri Dobó István Vármúzeum kőtáraiban lévő, a fentiekhez köthető töredékek elmúlt évekbeli kiválogatásával egy részleteiben és összefüggéseiben egyre szövevényesebb kérdéseket és problémákat felvető faragványcsoport körvonalazódott.

6 4 A régebbről fennmaradt fejezet, mint a székesegyház egyedüli Árpád-kort képviselő fragmentuma, sokáig kitüntetett figyelmet élvezett: „...a nagyszerűalkotvány hűlt helyén alig néhány alapkő, egy-két dületeg romfal, és egy letörött oszlopfő... " IPOLYI Arnold 1865. 95., 129-130., 159. IV. t. 1. k.: „.. .ezen érdekes oszlopfő jelenleg a vár úgynevezett Setétkapuja torkolatából a hős Dobó sírszobra számára alakított hajlékban őriztetik... " Azt sajnos Ipolyi nem említi, hogy a fejezet vajon az 1862-es kutatások során került-e elő, így bizonytalan, hogy mely korszakban rakták félre megőrzésre. A Setét-kapu az egykori székesegyház helyén létesített Kálváriastációkkal egy időben, emlékhely célzattal épített, dór oszloppár hordozta „hajlékát" Pyrker János László érsek alakítatta ki az 1830-as évek elején. Az oszlopfőt 1897-ben ugyanitt, az egyik dór oszlop előtt fotózta le Gerecze Péter. BAKÓ Zsuzsanna Ildikó 1993. 122. sz., KÖH Fotótár, 33537. Gerecze Péter és Bartalos Gyula kanonok levelezése: DIV Fotótár, az Egri Érseki Könyvtár példányairól készült reprodukciók 20947-20949 sz. A felvételek datálásához: EÉL, Bartalos Gyula perszonális anyagában található rövidebb Gerecze levél; SZMRECSÁNYI Miklós 1925. 11.: „...a Sötét kapuban elraktározott kőereklyék között van egy szép kidolgozású kelyhes román oszlopfő" SZMRECSÁNYI Miklós 1937. 7. k., 11-12.: „...a régi székesegyház építésének írott története, megmaradt köveinek formanyelvén fog testet ölteni. Ezek közt...van egy román kelyhes féloszlopfö, melynek három erősen kihajló de csak lapos reliefben kidolgozott levele még a római khorintoszi oszlopfők hatását imitálja . Ebből is lehet következtetni, hogy a XII. századból, talán az elejéről való. ...Ritka sajátsága, hogy a levélszárakat végig apró szögfejek ékesítik ...A kőmaradvány nem szól amellett, hogy Szent István királyunk épített volna templomot. De ez az oszlopfő kétségtelenül Árpád-házi királyaink idejéből való. Látta Imre királyt, mikor itt járt, s tanúja volt annak, mikor őt a székesegyházban eltemették... Mint egykorú hiteles és élő tanú idézi emlékezetünkbe ez az oszlopfő az Árpád-házi dicsőséges királyaink alatt uralkodó román stílusnak a hamisítatlan formanyelvén s mert itt egyetlen, ezért Egernek valóban páratlan becsű ereklyéje... ". A másik fejezet 1994-ben befalazásból, a Hippolit-kapu kutatása során került elő. Szíves közléséért Fodor Lászlónak és Hollósy Zoltának tartozom köszönettel. 5 HMM I. 1969. 72. 42-43. k.; Tóth Melinda: ÁK 1978. 254-255. kat. 191. 192. és 43. k.; KŐTÁR 1987. 14. sz. 9. 18. k., 20. sz. 10. 19. k. 6 A dolgozat elsősorban az eddigiek során összegyűjtött faragványtöredékeket ismerteti, a lerövidített függelékében azok vonatkozó adataival. A dolgozat a faragvány csoport lezártnak egyáltalán nem mondható feldolgozásából megelőlegezett részlet, a raktári munkákból fakadóan elsősorban anyagismertető és adatközlő jellegű. A faragványcsoportnak a székesegyház építéstörténetével 114