Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Németh Péter: Szabolcs vezér alakja középkori kútfőinkben és a történeti irodalomban

Mályusz eme ragyogó észrevételét azonban nem ültette át a gyakorlatba, s ezt tesszük mi most, anélkül azonban hogy a filológiai részletekben elvesznénk. Ha Anonymus már említett tulajdonképpeni Szabolcs történetét, a 20-22. és a 28-29. fejezeteket kerek egésznek vesszük, akkor abban egy eddig ismeretlen honfoglalás kori hősi éneket kell látnunk, amelyet a Névtelen bontott - más események közbeszúrásával - két részre. A hősi ének annak a területnek a meghódítását mesélte el, amely azonos a történeti forrásainkban is egészen a XV. századig feltűnő Nyír(ség)gel, a XI. századi hercegség, a dukátus területének egy részével. A Szabolcs vezérről szóló hősi énekkel a Névtelen Jegyző minden bizonnyal gyermekkorában, szülőföldjén, a Borsod-Hegyalja vidékén, a Nyírség szomszédságában ismerkedett meg. Ugyanis több kutatónak feltűnt a Névtelen ama kitétele, az Abák Takta-vidéki birtoklása során tett „elszólása", miszerint „Isten kegyelméből még most is érdemesek eföld birtoklására". Györffy külön kiemelte, „hogy az Anonymus említette Aba-hősök, (Samuel, Oba, Ed, Edum-Edumen) bibliai reminiszcenciákat keltenek; Sámuel könyvében (6,11) ugyanis ez áll: „Megáldá az ur Obed Edon házát és mindenét amije van", az áldás és a kegy alighanem a szerző nemzetségét (az Abák bodrogkeresztúri ágát) illeti".

7 Györffy a Krónikáink és a magyar őstörténet című könyvében kifejtett nézeteit 22 évvel később korrigálta. Ugyanis a magyar történettudományban máig vitaalapot képező kérdés az, hogy a hiteles, külföldi forrásokkal is igazolható fejedelmi névsorban Árpád és Fájsz között kit is kell elhelyezni. Az űrt eddig Árpád fiaival töltötték be, ezt azonban Györffy György azon az alapon nem fogadta el, hogy „a magyarokra is érvényes nomád utódlási rend szerint az uralkodót a család legidősebb férfitagja követte". A szeniorátus rendje szerint tehát az Árpád-fiakat a testvérek, illetve az unokatestvérek rangidőse megelőzte. Györffy a krónikák és Anonymus ismételt egybevetésével arra az eredményre jutott, hogy Előd mindkét vonalon történő szerepeltetése csak azt jelentheti, hogy az Árpád-ház és a Csák nem közös őstől ered. Azaz Elődöt tekinti hagyomány által igazolhatóan a legrégibb ismert ősnek, Szabolcs volt a „nagynevű honfoglalás kori ős, és Csák volt a Szent István kori birtokszerző ős. Ismerve Anonymus apa-fiú kapcsolatainak az értékét, valószínűbbnek tartom, hogy Szabolcs Árpád unokaöccse volt" szögezi le Györffy* - s nem nagybátyja, mint az az elbeszélő forrásokból levezethető, ezért Szabolcsot Előd unokájának tekinthetjük. Azonban más tények is igazolják a Csákok régiségét. Ugyancsak Györffy jutott arra a következtetésre, hogy minden magyar törzsfői nemzetség címerében oroszlánt találunk. „Mivel tudjuk, hogy a Csákok címere (is) oroszlánt ábrázol, ez . . . direkt bizonyítéka lehet a Csákok honfoglalás kori szerepének" - folytatja Györffy gondolatmenetét Kristó Gyula.

9 Sőt, szerinte „a nemzetség régiségét számos megfontolás igazolja. Ennek lehet jele, hogy már a XIII. század elején a genus 12, egymással kapcsolatot nem tartó ágra osztódott, tagjai 25 megyében birtokosok, közös javaik szinte már nincsenek, a XIII. század elejét követően. Nemzetségi monostoruk már a XII. század első felében létezett (Vertesszentkereszt). Tehát a Csákok honfoglalás kori eredetét szinte bizonyosra vehetjük."

10 Györffy időközben újabb gondolattal igyekezett alátámasztani, hogy Árpádot a vezérségben unokaöccse, Szabolcs követte. Szerinte „erre következtethetünk egyebek mellett abból, hogy a Csepel-szigettől a Vértesig és Sárvízig terjedő síkon és a Mecsek 7. ANONYMUS: 1975., 21. 8. GYÖRFFY György: A honfoglaló magyarok települési rendjéről. Archaeológiai Értesítő 97. (1970.) 209-210. 9. KRISTÓ GYULA: Csák Máté tartományúri hatalma. Bp. 1973,11. 10. KRISTÓ Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp. 1979., 145. 313