Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Németh Péter: Szabolcs vezér alakja középkori kútfőinkben és a történeti irodalomban

repelteti Szabolcsot, akit szerinte Zolta vezér nevezett ki a hadak egyik kapitányává, de nevének említésén túl semmi további érdemleges adatot nem közöl. A fentebb röviden vázolt szövegrészletek első alaposabb megítélése Györffy György nevéhez fűződik. Szerinte a régi gesztában - amelyet Gericsi. szerint 1066 körül foglaltak írásba

4 - volt egy vezérnévsor, melyben Szabolcs neve is szerepelt, s amelyet Anonymus is ismert és bizonyos kritikával felhasznált. De nemcsak ő, hanem Kézai is ebből a forrásból merített. Azonban az a tény, miszerint Szabolcs neve a külföldi forrásokból nem ismert, Györffy szerint azt bizonyítja, hogy a vezérnévsort a XI. századi Gesta írója szerkesztette egybe, forrásul Szabolcs és Örs vezér esetében ránk nem maradt mondák szolgáltak. Magában, az eredeti, XI. századi forrásban Szabolcs vezérről csak az állhatott, hogy „Zobolsu verő alius dux, cuius nepos Saak, iuxta stagnum Ferteu castrum fundavit, quod Zobolsu dicebatur". Györffy úgy véli, hogy „a régi gesta Szabolcs várának a későbbi Csákvárral való összezavarását a XIII. századi szerzőnek kell tulajdonítanunk". Végezetül megállapítja, hogy „a vezérnévsor a XI. században keletkezett, oly módon, hogy a régi Gesta írója a rendelkezésre álló fejedelemkori mondák két vezéralakját egymás mellé állította, s e névsort a változtatott jellegű „hét magyar" fogalommal egyesítette. E vezérnévsor tehát nem tekinthető a honfoglaló törzsfők lajstromának, honfoglaló vezérek nevét tehát csak annyiban őrzi, amennyiben a forrásul szolgáló mondák honfoglaló vezérek nevét tartották fenn . . . A ma ismert fejedelemkori mondák mellett a régi Gesta írója ismert olyan mondát vagy történelmi hagyományt, amelyben Szabolcs és Örs is szerepelt". Arra a kérdésre, hogy Anonymus miért második vezérként szerepelteti Szabolcsot, Györffy úgy válaszol, hogy ilyen sorrendben olvashatott róla a Névtelen Jegyző a régi Gestában. Ott azonban Előd-Almos-Árpád sorrendű leszármazás állhatott, s Anonymus - miután Előd feleslegessé vált új Álmos genealógiája révén - őt „a soron következő vezérhez kapcsolta és a második vezér atyjává tette". Györffy végül azzal zárja le Szabolcs történetét, hogy a „foglalástörténetben való szerepeltetését a Tisza melletti Szabolcs várának köszönheti", amely „minden valószínűség szerint első Szt. István kori ispánja nevét viseli, hasonlóan a legtöbb megyeszékhely nevéhez (pl. Csanád, Doboka, Szolnok, Hont, Veszprém".

5 Ezzel a megállapítással Györffy a Szabolcsról tíz oldallalkorábban írottak hitelét rontotta le, s önmagával került ellentmondásba. Ezt oldotta fel a magyar történettudomány nagy örege, Mályusz Elemér a Thuróczykrónika forrásait feltáró és összegző munkájában, amikor ki merte mondani, hogy „az énekek nem tűntek el a kereszténység felvételével. Annyira nem, hogy a XII-XIII. század fordulóján élt Anonymus, a honfoglalás történetírója saját szavai szerint hallgatta őket, hivatkozott énekeikre, sőt ezeket fel is használta. . . . A hősi énekek egyik, valószínűleg legjelentősebb csoportjának jellegét éppen Anonymus elejtett szavai segítenek megállapítani. Ezekből kitűnik, hogy az énekekben a hős első személyben szólt önmagáról, akár mint a vogul vagy osztják hasonló énekekben. A megállapítást Anonymusnál a következő hely támasztja alá: Tétény és fia a honfoglalás során a Meszes vidékén találkoztak a másik irányból győztesen előrenyomuló Szabolccsal és Tassal, s midőn viszontlátták egymást, „nagy örömmel örültek és lakomát csaptak, mindegyik dicsérte önmagát a győzelemért". A jelenet akkor nyer értelmet, ha feltesszük, hogy Anonymus oly énekből ismerte meg az eseményt, melyek a hősök ajkára adták tetteik magasztalását."

6 4. GERICS József: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink keletkezési rendjének problémái. Bp. 1961. 5. GYÖRFFY György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Bp. 1948., 99., 100., 107., 111. 6. MÁLYUSZ Elemér: A Thuróczy-krónika és forrásai. Bp. 1967., 14. 312