Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)
Kozák Károly: Árpád-kori falu maradványainak feltárása az egri várban I.
Kozák Károly ÁRPÁD-KORI FALU MARADVÁNYAINAK FELTÁRÁSA AZ EGRI VÁRBAN I. Az egri vár huszonöt éven át folyamatosan végzett feltárásakor többször is találtunk kisebb-nagyobb Árpád-kori edénytöredékeket, általában más, középkori, vagy újkori anyaggal együtt. Az 1966—67-ben folyó műemléki helyreállítás során kiderült, hogy a Gergely-bástya és a „Törökkert" néven ismert bástya között húzódó várfalnak — az egykori külső vár falának —, illetve a később eléje épített támfalnak nincs, vagy csak igen gyenge az alapozása. A nagy magasságba felfutó várfalak biztosítása érdekében az Országos Műemléki Felügyelőség elhatározta e falrészek erős pillérekkel történő aláfalazását. Az aláfalazás szakaszosan történt. A falak alá épített pillérek gödreinek ásásakor nagy számban kerültek elő — bolygatatlan rétegből — Árpád-kori edények töredékei, amelyeket egy elpusztult falu emlékanyagának tekintettünk. E nyomokon elindulva, elhatároztuk az említett várfal alatt húzódó, a Gergely-bástya irányába kissé szélesedő terület (terasz) feltárását (1. kép). Ennek ismertetése előtt azonban tekintsük át a Törökkertből (kapuvédő bástya) előkerült régészeti anyagot. 1 „Törökkert" A „Törökkert" néven ismert, az alsó-kapu védelmére épített bástyában a város egy vendéglátó egységet kívánt létesíteni. Az épület tervezése és elhatározott építése szükségessé tette a bástya területének feltárását, északi falának pillérekkel történő megerősítését, majd az e fal alatti domb déli részének lesüllyesztését. Ez utóbbi munka során Árpád-kori edény töredéket is találtunk (2. kép). Ezek közül egy nagyobb, erősen kihajló peremű, világosszürke anyagú, vastag falú edénytöredék érdemel figyelmet díszítése miatt. A két párhuzamosan körbe futó, bekarcolt vonal között elhelyezkedő, hullámvonalköteg mintát alkotó bekarcolt vonalacskákhoz hasonló díszítést ez ideig még nem figyelhettünk meg a várásatás igen nagyszámú Árpád-kori kerámiaanyagában. Az itt említett néhány töredék a bástya keleti falához támaszkodó, azóta már lebontott épület előtti területen folyó ásatás során került elő. E területet a délkeleti fülesbástya építésekor megbolygatták. Valószínű, hogy ezek az edénytöredékek a fal alapozásakor kerültek a bolygatott, kevert anyagú rétegbe, többszínmázas és újkori edény töredékkel együtt. Előkerült e területen még egy másik, sűrű („fésűs") hullámvonalakkal díszített, kiegészíthető edénytöredék is, sok más díszítésű, kisebb töredékkel együtt (3—4. kép). Ezeknek a töredékeknek — anyaguknak és díszítésüknek alapján — értékeléséből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a délkeleti fülesbástya egykor itt húzódó falának épí1. DÉTSHY-KOZÁK 1972. 115. - KOZÁK 1969. 4-7., 37. kép és 128. o. 75
