Gazda László szerk.: Tanulmányok Debrecen és a megye felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 43. Debrecen, 1985)

Odalszámok - 21

azonos a szoboszlói kerítő fal kilövő nyílásaival. Az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából a feltárást a Császár László által tervezett és művezetett gondos konzerválás és rekonstrukció követte. Szoboszlón az erődfal melletti talajszintsüllyesztést is meg lehetett oldani. A nyugati fal megmaradt szakasza a református lelkészi hivatal XVIII. századi épületével összhangban műemléki területet zárt be, hiszen G. Sándor Mária kutatása bizonyította, hogy a XVIII—XIX. században többszörösen átépített és bővített református templom középkori eredetű. A dorogi görög katolikus templomot a XVIII. században építették, előzményére semmilyen adat nincs. Igen sajnálatos, hogy később Hajdúszoboszlón a régi egyházi hivatal épületének indokolatlan elbontásával, az amúgy is rövid nyugati falszakasz újabb részének feláldozásával a nem körültekintő városépítés az intim hangulatú romterületet jelentősen megzavarta. Itt kell szólnom arról, hogy bár Hajdúnánáson is megtalálták 1956-ban útszélesítéskor az 1860. évi rajzi ábrázoláson még látható templomkörüli erődfal délkeleti sarokbástyájának alapozásmaradványait, de sem további kutatásra, sem rekonstrukcióra a múzeumi és műemlékvédelmi illetékes szervek nem gondoltak. Hajdúnánás vezetői ezt még csak nem is kezdeményezték. A Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat tervezőmérnöke pedig helyszíni szemle után tett arra javaslatot, hogy a sarokbástya sülylyesztett szinten bemutathatóvá váljék. Ennek ellenére a napvilágra került falmaradványokat betemették. Itt kell szólnunk Debrecen egy elszalasztott lehetőségéről. Az Országos Műemléki Felügyelőség az 1960-as évek elején a város és három tiszántúli megye műemlékeinek helyre állítására, illetve folyamatos karbantartására önálló építésvezetőséget akart felállítani Debrecenben. A következő másfél évtized bizonyította, hogy a város akkori vezetőségének elutasító álláspontja milyen mértékben vetette vissza a műemlékvédelem ügyét területünkön. Debrecen helyett azután Nyíregyháza kapta meg a műemléki építésvezetőséget. Hosszú évek után 1962-től újból kapott a Déri Múzeum régész és történész munkatársakat. Az év őszén Téglás-Angolkert lelőhelyen leletbejelentés nyomán sikerült feltárni Szentlélek Árpád-kori település kis méretű, félköríves szentély záródású templomának döngölt sárga agyagalapozását és a templomkörüli temető 41 sírját. A Gazdapusztai Gyula és Módy György által végzett kutatás azért lett kiemelkedő jelentőségű, mert területünkön először sikerült nem falu (villa), hanem egy kései prédium egyházát feltárni. Szabó István 1963-ban megjelent nagyszerű tanulmányában tisztázta a prédiumok, korai földesúri házi gazdálkodási üzemek, szerepét XI—XII. századi gazdaság- és településtörténetünkben. Szentlélek a prédiumok másodvirágzása idején, a XIII. században is élt. Temploma a tatárjárás előtt már állott, de az 1344. évi okleveles említésekor feltehetően már puszta birtok. 1963 nyarán a múzeum munkatársai terepbejárás során Hortobágyon fellelték a Hajdúszoboszlóhoz tartozó Angyalházapusztán az Árpád-kori Szomajom (későbbi nevén Angyalháza) templomhelyét és a falu helyét. Kisebb kutatóárok húzásával 80 cm széles téglafal maradványai kerültek elő egy szakaszon. Temetője bolygatatlannak tűnt. Sajnos feltárás itt sem következett. Ugyanez év őszén Mesterházy Károly Berettyóújfalu-Andaháza puszta lelőhelyen egy kis méretű román stílusú falusi templomot és a templom körüli temető néhány XII. századi sírját tárta fel. A lelőhelyet az utoljára 1418-ban említett Szentdemeter faluval azonosította. 1966 őszén és 1967 tavaszán leletbejelentés nyomán került sor a Hajdúhadház és Hajdúböszörmény határán levő hátság közepén az egyhajós, viszonylag nagyméretű (az apszis és a hajó belső hossza 11,2 m, a hajó belső szélessége 5 m) későromán stílusú templom döngölt agyag alapozásának feltárására. A felmenő téglafalakból eredeti helyén már csak töredékek voltak, a templom szentélye belül kissé patkó alakú. Építési korát a XII. század végére helyezte az ásatást vezető Mesterházy Károly. A templomhoz később tornyot építettek, feltehetően a tatárjárás után. Mesterházy és Módy György településtörténeti következtetései alapján bizonyos, hogy a templom az 1406-ban a debreceniek már pusztabirtokaként említett Demeter Árpád-kori falu egyháza volt. Nem mutatta semmi jel, hogy a templomot, illetve a falut tűz vagy más pusztítás miatt hagyta el népessége. Ez a kutatás jelentős, mert először sikerült régészeti feltárással igazolni, az 1390 körül Debrecen környékén is lezajlott falupusztásodást. Mivel összefüggő falazatot sehol sem találtunk, konzerválásra, illetve rekonstrukcióra gondolni sem lehetett. 1968—69. év során ugyancsak Mesterházy ásta meg a műemléki jegyzékben már régen