Gazda László szerk.: Tanulmányok Debrecen és a megye felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 43. Debrecen, 1985)

Odalszámok - 22

számon tartott szerepi Csonkatoronyhoz tartozó gótikus stílusban épült plébánia templom alapozás maradványait. Tisztázta, hogy a korábbi román stílusú templom a tatárjáráskor elpusztult. Alaprajzát nem lehetett megállapítani, méreteire is csak hozzávetőlegesen lehetett következtetni. Igen sajnálatos, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség határozatlansága és anyagi fedezet hiánya miatt a konzerválás reményében két ízben kibontott alapmaradványok még szerény felfalazása sem történt meg. Ahogyan a mai napig elmaradt a fennálló Csonkatorony állagvédelme is ! Építéstörténeti szempontból jelentős M. Nepper Ibolya 1972 nyarán a HajdúböszörményNagypród Köveshalom lelőhelyen végzett kutatása. Az erősen bolygatott helyen sikerült feltárni egy koraromán stílusú, egészen kisméretű (a hajó és a szentély együttes belső hossza 8,4 m) patkó alakú szentélyű templom döngölt agyagalapozását. A templom semmiképpen nem épülhetett a XII. század közepe után, az ásatás bizonyította, hogy későbbi építési periódusban erősítették meg az apszist a délkeleti végénél. Ezzel egyiedejűleg falmegerősítő külső támasztóoszlopokat is emeltek mind az északi, mind a déli falon. Ugyanis mindhárom helyen más színű és más minőségű agyagból döngölt alapozást talált a feltáró. Az ásatás településtörténeti jelentősége nagyobb az építéstörténeti adatainál. Mivel erre a területre nem azonosítható egyetlen birtoktörténeti okleveles forrásban szereplő Árpád-kori település sem, bizonyos, hogy területünk addig ismert legrégibb temploma egy eltűnt XI—XII. századi prédium egyháza volt. A helyi kezdeményezésnek és az önerővel végzett áldozatos munkának szép példája a Berettyóújfaluhoz tartozó herpályipusztán álló Csonkatorony megmentése. 1959-ben a Megyei Építőipari Vállalat műemlékbarát társadalmi munkásai Letényi Árpád vezetésével elvégezték a Csonkatorony romos részeinek rekonstrukcióját s az egész objektumot a műemléki védelemnek megfelelő állapotba hozták. Régészeti és építészettörténeti kutatásra 1972—1976 között kerülhetett sor. Ezt jómagam és Kozák Károly, az Országos Műemléki Felügyelőség régésze folytatta. Az ásatást 1973-tól szakaszosan követte a feltárt falmaradványok műemléki bemutatásra alkalmas felfalazása. Ezt állandó figyelemmel Letényi Árpád művezette. A kivitelezés a helyi költségvetési üzem igényes munkája volt. A régészeti kutatás és a helyreállítás eredményeként a korábban magányos toronyként ismert műemlék egy impozáns — a főhajó hossza közel 32 méter, a hajók szélessége 15,5 méter — háromhajós, nyugati toronypáros, ebben a formájában feltehetően a XIII. század első harmadára kiépült kolostortemplom legjobban megmaradt részletévé vált. Egy ismeretlen nemzetség oklevelesen először 1222-ben említett monostorának templomát leltük fel. Bemutathatóvá tettük az északi torony alapjait, az északi és déli főfalakat, az egyenes záródású főszentélyt a kívül egyenes, belül félköríves záródású mellékszentélyeket, az oltáralapot, a déli mellékszentélyhez csatlakozó sekrestye-kápolnát, a déli bejáratot, valamint három-három északi, illetve déli négykaréjos pillért. A Csonkatornyon kisebb korrekciókat végezve és az eredeti belső szinttagolásokat visszaállítva biztosítottuk az egységes megjelenést. Sajnálatos hogy 1980 óta a helyreállított falakat, a Csonkatornyot, —• kezdetben csak a tetőzetét, újabban a belső falépcsőket is — súlyosan rongálták. 1976 őszén Nag y gáton végeztem hitelesítő ásatást. Tisztáztuk, hogy az egyenes záródású szentélyhez egy második építési periódusban építették hozzá az északi sekrestyét. Hiteles pozícióban felleltük a déli főfal és a szentély csatlakozásánál, valamint a szentély délkeleti sarkán levő támpilléreket, a szentély keleti falának közepén állott támpillér, valamint egy, a sekrestye és a szentély összeépítésekor a szentély északkeleti sarkánál emelt erősítő támpillér maradványát. Letényi Árpád tervezésében a Megyei Építőipari Vállalat dolgozói társadalmi munkában elvégezték az erősen romosodott fennálló falak állagvédelmét, megoldották az előkerült alapfalak bemutathatóvá tételét. Munkájukat betetőzte a nyugati bejárat szépen sikerült, mértéktartó rekonstrukciója. A nagygúti templomrom egységes műemléki objektummá vált, méltó párja a valamivel fiatalabb — a XIV. század elején épült —• zeleméri templomromnak, amelyet a hajdúböszörményi Városi Tanács Költségvetési Üzeme újólagos állagmegóvásban részesített. 1980 őszén, majd 1981. évben nagyjelentőségű és nem várt eredményeket hozó kutatás folyt a debreceni Nagytemplom körül. Eredményeként 1981 őszén megszületett a Romkert. Sikerült a Rákóczi-harang részére 1640—1642 között emelt harangtorony, a Verestorony falmaradványait feltárni, valamint a gótikus Szent András-templom feltételezetten első, 1310