Gazda László szerk.: Tanulmányok Debrecen és a megye felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 43. Debrecen, 1985)

Odalszámok - 20

irányú, kutatóárkot, s ebben középkori réteget is találtak, de az alapfalak kikeresését nem célozták. A kutatás ráirányította a szakmai érdeklődést a románkori toronyra, de megmentésével továbbra sem foglalkozott egyetlen illetékes szerv sem. A nem messze levő HerpályFöldváron 1956-ban őskori ásatást végző régészek már úgy vélték, hogy a Csonkatornyot megmenteni aligha lehet. 1950-ben a Hortobágyon a múzeum kutatóinak sikerült terepbejárás során az elpusztult Máta falu középkori templomának és a falunak a helyét azonosítani, de ezt régészeti feltárás nem követte. Ugyanez év őszén Debrecenben a Nagytemplom délnyugati sarka mellett — a kellő átgondolás teljes hiányával oda telepített —• benzinkút létesítésekor az 1642-re megépült harangtorony, a Verestorony kisebb maradványainak napvilágra kerülése után az egyetem munkatársai és hallgatói szerény kutatást végeztek. Jelentős volt H. Fekete Péter, a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum igazgatójának ugyancsak 1950. évi őszi ásatása a „vidi teleken". Sikerült feltárni az elpusztult Via falu egyhajós, hossz-szentélyes, félköríves záródású későrománkori templomának alapfalait. A templom legkésőbben az 1220-as években épült. Területünk Árpád-kori építészetének történetéhez a falusi plébániatemplomok vonatkozásában igen fontos eredményt hozott ez az ásatás. Sajnos, a nagyméretű faragatlan terméskövekből készült alapozás konzerválása és műemléki bemutatásra alkalmas felfalazása elmaradt. Az idő nem kedvezett az ilyen jellegű igények kielégítésének. 1952. év májusában leletbejelentés nyomán került sor egy másik középkori templom alapmaradványainak feltárására Fülöp-Brumi tanya lelőhelyen. A mai község keleti részén kerültek elő Kádár Zoltán és Nagy Emese ásatása nyomán a középkori Fülöp falu egyháza téglaalap alakú hajójának és a kívül a nyolcszög három oldalával, belül félkörívesen záródó szentélyének, valamint a szentélyhez északon egy későbbi építési periódusban hozzáépített sekrestyének a maradványai. A kutatók szerint a feltárt részletek arra utalnak, hogy a bejárat a déli falon volt. A hajó és a szentély találkozásánál diadalív állott, támpillérek indítását nem találták. A templom építési idejét a XIV. század elejére teszik. Az ásatás azért jelentős építészettörténeti szempontból, mert a fülöpi kis méretű középkori templom (a hajó 6,5 X x5 m) jól illik abba az építési korba, amikor a zeleméri kegyúri templom is épülhetett. A belül még félköríves megoldású szentély viszont további építéstörténeti elemzést kíván. 1956- ban két — évtizedekkel korábban Zoltai Lajos munkássága nyomán megismert —templomhelyről vannak a múzeum régészeti adattárában adatok. Debrecen-Dombostanya lelőhelyen az elpusztult Pallag falu templomhelyéről jelentették, hogy a felszín fölötti felmenő falmaradványokat rongálják. A múzeum munkatársai középkori ablaküvegdarabokat és kevés XVI—XVII. századi kerámiát találtak a templomdombon. A debrecen-fancsikai Templomhegy lelőhelyről pedig először jelzik, hogy a még itt-ott mutatkozó téglafal maradványait, a templom körüli temető sírjait homok bányászassál rendszeresen bolygatják. A templom az elpusztult, kora Árpád-kori megülésű Fancsika faluhoz tartozott. Sajnos a múzeum közbelépése mindkét helyen „pusztába kiáltott szó" maradt. A lelőhelyek pusztítása még az 1970-es években is folytatódott. 1957- ben a Déri Múzeum munkatársai a Hortobágyon terepbejárással azonosították az elpusztult Árpád-kori Derzs falu templomhelyét, de feltárásra nem került sor. Láttuk fentebb, hogy eredmények mellett több ízben kellett hangsúlyoznom, hogy az ismert vagy újra azonosított középkori templomhelyeken az ásatás, az építéstörténeti kutatás elmaradt. A lelőhelyeket azonban a múzeum számon tartotta s később látjuk, hogy eredményes ásatások, sőt műemléki helyreállítások következtek. 1961-ben került sor a hajdúszoboszlói és hajdúdorogi református, illetve görög katolikus templomok körüli erődített kerítő falak régészeti kutatására. Hajdúszoboszlón ekkorra igen leromlott állapotban maradt meg a nyugat—keleti irányú fal nyugati szakasza és az északnyugati sarkán épült kis kerek toronybástya, valamint a nyugati fal egy rövidebb, északi szakasza. Hajdúdorogon a valamikor téglalap alaprajzú erődfalnak csak egyik oldalfala állott. A kutatást G. Sándor Mária végezte. Tisztázódott, hogy a kulcslyuk alakú lőrésekkel ellátott szoboszlói erődfal a bástyákkal együtt a XVI. század elején épült. Tudottá vált, hogy az egész kerítő fal erődfal volt, lőrésekkel és mind a négy sarkán bástyákkal. Ugyanebből a korból származik a hajdúdorogi fal is, azonban az itt feltételezett saroktornyok kutatására nem nyílt lehetőség. A dorogi erődfal fennmaradt szakaszának 20 lőrése csaknem