Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Kozák K.: Bajelhárító jelképek, kőfaragványok középkori templomainkban (XI–XIV. sz.)

A keresztény templom alakja az első századoktól kezdődően formálódik, különböző hagyományok átvételével alakul ki annak több típusa. Már az első évszázadokban rendelkezések írják elő, hogy milyen legyen a templom. Ezek a rendelkezések régi hagyományok nyomán alakulhattak ki, s azokban az istenfogalmak jelképei mellett (Szentháromság, Megváltó, áttételesen Szent Kereszt) asztrálszimbólumok (hexagram) és más természetfölöttinek vélt erők, jelenségek jelképei (Nap, Világosság, Sötétség stb.) kaptak helyet.'

5 Egy, a IV. század végéről származó szír irat a keresztény templomról bevezetőjében a következőket írja: „Ecclesia itaque ita sit: habeat trés ingressus in typum Trinitatis. Diaconicon sit e regioné dextra ingressus, qui a dextris est, que offeruntur, possint cerni. Habeat Diaconicon atrium cum porticu circum ambiente . . ,*'.* Már a fentiekből kiolvasható, hogy a templom formája, elrendezése, az ott alkalmazható jelképek bizonyos időszakokon belül kötött volt. E kötöttségek, rendelkezések azonban egyrészt a templom védelmét is biztosítani kívánták, amint arra már a baj elhárító jelentésű hexagram, vagy a Szentháromság és a Megváltó jelképére hivatkozva utaltunk. Szent Ágoston az egész egyházat a Szentháromság templomának nevezte.

5 A kérdést azonban még jobban megvilágítja az, ha a ma is használatos védőszentre gondolunk, akinek tiszteletére felszentelték a templomot, s amelynek névnapja a keresztény közösség legnagyobb ünnepei közé tartozott még a közelmúltban is.

(i Az építészeti tér és mondhatjuk a tömeg megjelenése, jelképes értelmezése a középkorban igen elterjedt volt

7 csakúgy, mint a templomot díszítő, hangsúlyos helyen látható (kapuk fejezete, ívmezeje, diadalív, oltár feletti ablak stb.) kőfaragványoké.

8 Ez utóbbiak sorában a már említett jelképek mellett képzeletbeli lényeket, szörnyeket, vadállatokat (kentaur, szirén, sárkány, griff, oroszlán stb.) és meztelen férfi- s női alakokat is találunk, amelyek a szakirodalomban található utalások, megállapítások szerint a gonosz, a rontó erők elhárítása miatt 3 Csemegi J., Közép-Európa román kori centrális templomainak építészettöréneti kérdései. Különlenyomat az Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények IV/3. számából. 330—332. 4 Gosztonyi Gy., A fenékpusztai I. sz. bazilika kérdése. Arch. Ért. 1944—45. 251—260. 5 Lonovich J., Népszerű egyházi archaeológia. XI. (Pesten, 1865.) 290. („Templum Dei hoc est totius sanctissimae Trinitatis, sancta est Ecclesia, scilicet universa in coelo et in terra.") 6 A Szent Kereszt tiszteletére szentelt vértesi bencés apátság szentélye kereszt alaprajzú, s az a karéjos (három és négy) Szent Kereszt-kápolnák mintájára készült [Csányi K.—Lux G., A vértesszentkereszti egykori bencés apátsági templomrom. Technika (1940) 300—302.] — Csemegi J., i. m. 330., 21. sz. jegyzet. [E helyen a Szentháromság tiszteletére szentelt, szabályos háromszögre szerkesztett templomokról, kápolnákról történik említés (Planes), amely megoldás a barokk korból is ismert (Aba, Paura stb.).] 7 Csemegi J., i. m. 323—348. — l/ő., Trinitás szimbólumok és ábrázolások a középkori Magyarország művészetében, eredetük, továbbélésük és népművészeti kapcsolataik. Művészettörténeti Tanulmányok (Budapest, 1957) 7—45. — Kozák K., Háromés négykaréjos templomok Magyarországon. Arrabona 5. (1963) Győr, 1963. 171— 192. — U. ő., Háromszög alaprajzú XVIII. századi épületek Magyarországon. Műemlékvédelem III. évf. (1959) 3. sz. 142—148. — N. Pevsner, Az európai építészet története. Corvina Kiadó 1972. 19—87. 8 Gerevich T., Magyarország román kori emlékei. Budapest, 1938. — Dercsényi D., A magyarországi művészet története. I—

II. (Negyedik, átdolgozott kiadás.) Budapest, 1970. 25—98. és 10—149. kép. 110