Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 14. 1973 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1975)

A magyar pénzverés kezdete - Györffy György: A magyar pénzverés kezdeteinek kérdéséhez. XIV, 1973. p. 287–288.

termét díszítő mozaikot, melyet az újkori bontás előtt lerajzoltak. A mozaik 800-ban, közvetlenül Nagy Károly császárrá koronázása előtt készült ; ábrája szerint a trónuson ülő szent Péter jobbjával palliumot ad III. Leó pápának, baljával pedig zászlós lándzsát nyújt a térdeplő Nagy Károlynak(

8

). Ugyanilyen ábra István király koronázására is készülhetett volna azzal a jelentéssel, hogy Szent Péter trónusából II. Szilveszter pápa palliumot nyújt át a magyarok érsekének és zászlós lándzsát Istvánnak. A Szent Péter kezéből átnyújtott vexillum égi kéznek megyarázza a LANGEA REGIS érmen a lándzsát tartó kezet, s biztosan 1000-re datálja az érem verését. A STEPHANUS REX véreteket egy gazdaságtörténeti meggondolás alapján is az 1020 utáni évekre datálhatjuk. István király a fél évszázados görög —magyar ellentét után, az 1010-es évek végén szövetséget kötött II. Bazileiosz császárral, vele együtt részt vett a bolgár hadjáratban(

9

), Imre herceget egy görög hercegnővel házasította össze és kedvéért Veszprémben görög apácamonostort létesített. Erről kiadott oklevele, melyet Kálmán átirata is Szent Istvánhoz kapcsol, és görögnyelvű alapítója a házasság utánra datál, az 1020-as évekre tehető(

10

). Az oklevél az önálló termelők egységét kapnosz-han, füstben adja meg, ami e korban görög adózási műszó volt(

11

). így nevezték a birodalomban minden szabad paraszt adóegységét, mely szerint a „füstpénz" (kapuikon) adót fizették. Márpedig a füstpénz (fumarium) az Árpád-kori Magyarországon a „szabadok dénárai" (liberi denarii) adó másik neve volt(

12

). Mivel ezt Könyves Kálmán már megreformálta és Péter király előzőleg külön adót vetett ki, a füstpénz visszavihető István korára. István ezt minden bizonn}

7

al bizánci hatás alatt vezette be; a 8 dénár (valójában féldenár) értéke ugyanis nagyából egyez a bizánci kapnikonéval. A kapnikon összege 2 miliaresion volt, s mivel 12 miliaresion tett ki 1 pensa aurit (aranysolídust), a bizánci füstadó 1/6 pensa, volt(

13

). Minálunk a pensa auril. László alatt 40 dénár volt, de Hóman István obulusaiból 60 dénárt számít egy pen sara (

14

), s így a 8 denáros füstadó László korában 1/5 pensât, István korában l/7'5 pensât tett ki. A füstpénz meghonosítása csak 1018 utánra valószínűsíthető. A dénáradó bevezetése valószínűleg István király tömeges dénárverésével volt kapcsolatos. Kézenfekvő a feltevés, hogy a dénáradó szolgált István pénzeinek elterjesztésére. Nagy Károly 796. évi frankfurti kapitularéja szerint az új pénzt minden civitas-]>íi és emporiumba szétvitték és a nép köteles volt elfogadni^

15

). Magyarországon is a várak és a vásárhelyek lehettek a pénz forgalomba hozatalának helyei, s itt szerezhette be a magát „szabadnak" tekintő adózó a pénzt, olyan módon, ahogy a dömösi prépostságnak adományozott udvari parasztok a termény adó mellett fizetendő 1 sókockát megvásárolni voltak kénytelenek a király vagy a királyi egyházak megbízottaitól(

1(i

). A dénár megvásárlása a paraszti gazdaságban aiegtermelt tinó ellenében történhetett. Az uralkodó az ökröt utóbb is szedte sajátos adónemként, aminek oka a lábas jószágnak az uralkodó megbízásából történt kivitele volt. Az a gazdasági és politikai rend, ami a dénár forgalomba hozatalát országszerte lehetővé tette, az 1010-es évek előtt nem alakult ki. Ami a STEPHANUS REX feliratú érmek verési idejét illeti, Gedai rámutatott, hogy a temetőkben István, Endre, Béla és Salamon érmei egymáshoz viszonylag közel kerülnek elő, s pénzverésünk kezdeteit Huszár Lajosnak a külföldön talált érmek numizmatikai alapon való keltezésével egybehangzóan 1015—1020 utánra tette. Gazdaság- és politika-történeti meggondolások ezt a datálást támasztják alá. Györffy György (8) P. CLASSEN, Karl der Grosse. Düsseldorf, 1968, 576; P. E. SCHRAMM, Die deutschen Kaiser und Könige in Bildern ihrer Zeit. 1928, 4 c — d ábra. — Magyarországon foglalkozott vele POLNER О., A magyar szent korona felső részének kérdése. Kolozsvár, 1943, 85, 135-137. (9) GYÖRFFY GY., Actes du XII. Congres International des Études Byzantines. Beograd, 1904, 149. (10) MoRAVCSiK GY., Studio, Byzantina. Bp, 1967, 333335. (11) GYOMLAI GY., Szent István veszprémvölgyi donatiójának görög szövegéről. Budapest, 1901, 17; CZEBE GY., A veszprémvölgiji oklevél görög szövege. Budapest, 1916, 40. (12) Cf. GYÖRFFY GY., MTAOK, XXII, 1973, 64, s itt irodalom. (13) G. OSTROGORSKY, Gesehichte des Byzantinischen Staates. München, 1942, 152-154. (14) HÓMAN В., Magyar pénztörténet. Budapest, 1916, 118. (15) Рн. GRIERSON, Carl der Grosse (cf. 8. jegyz.) I, 50J. (16) SZABÓ D., MNy, XXXII, 1936, 133. 288