A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

NAGY Margit: A gepida sasfejes csatok és kapcsolataik

üvegberakás kitölti a fejet. A csattest téglalap alakú vagy négyszögletes keret, melyben üveg- vagy féldrágakő berakás foglal helyet. A kőberakást a hátoldalra visszahajtott csatlemezhez rögzített, elkalapált végű szegecs tartja (1. kép 3-4). A wienleopoldaui és a szőnyi csat esetében nyitott csőrü madarat (madárfiókát?) ábrázoltak (1. kép 9-10). Az ép példányok négyszögletes foglalatában sötétvörös almandinlap maradt meg; a magyarcsanádbökényi példány foglalatait hegyikristály lapokkal töltötték ki (1. kép 7). A wien-leopoldaui csat lemezének áttörése kettős korong formájú (1. kép 10). A madárfejes csatok második típusához a nagyobb, erősen meghajlított csőrű fejekkel díszítettek

4 tartoznak, melyeknél olykor a szem köberakása elmaradt, sőt kőberakás nélküli példányok is készültek, mint pl. a mözsi 11. sír lábbelicsatjai. A mözsi típus madárfejeire jellemző a barázdált nyak és a középen sekély mélyedéssel tagolt csőr (1. kép 12-14, 16-17). Az ismeretlen lelőhelyü itáliai példánnyal (1. kép 17) kapcsolatban B. Salin megjegyezte, hogy a madárfejeknek ez a formája délgermán területen megszokott; szórványos előfordulása az 5. századi északi germán leletek között figyelhető meg (SALIN 1904, 197-198).

5 A lábbei icsatoktól az övcsatok felé való átmenetet a Kercsből és Kelet-Bulgáriából ismert madárfejes csatok képviselik, melyek talán már az övcsat kategóriájába tartoznak (1. kép 15, 19-20); ezek időrendi helyzete azonban bizonytalan.

6 A mözsi típusú csatok készítői nyilvánvalóan ismerték az 5. század középső harmadából való „Bökénymindszent"-Slimnic/Szelindek típusú fibulákat (CSALLÁNY 1961, 42STaf. 109, 10; GLODARIU 1974, Abb. 2. 4-5; HARHOIU 1994, 162, Fig. m. 19); a madárfejek nagy hasonlósága aligha véletlen (1. kép 18). A madár nyakának barázdált díszítése a jánoshidai csoportnál nincs meg, a mözsi típusú csatoknál tűnik fel. A kétféle csattípus egyidejű vagy legalábbis párhuzamos használatát éppen a mözsi 11. sír bizonyítja (1. leletjegyzék 6; 1. kép 11, 13-14). A korai öntött fibulák lábának barázdált dísze funkcionálisan indokolt, mivel az eredetileg a fibula lábára tekercselt drót formáját őrzi (KÜHN 1974, 589-591). A barázdált díszítés éppen ezért valószínűleg a fibulalábakon kapcsolódott először a madárfejhez.

7 A csatok barázdált madárnyakának öntőmintarészletét az ötvösök már a fibulák lábáról vehették át.

8 A fibulák ékkőberakásos szemű madárfeje ugyanakkor a csatok első csoportjának madárfejére emlékeztet (1. kép 3-12). A barázdált lábú fibulák és a kis madárfejes csatok készítése nyilvánvalóan összefügg: a lelőhelyek elhelyezkedése arra mutat, hogy az öntőformák ilyen módon való összeállítása a Kárpát-medencében az 5. század középső harmadában történhetett (16. kép). A keleti gót díszcsatok szembeforduló madárfejekkel díszített változatai, a spoletoi és a krainburgi típusok (BIERBRAUER 1975, 142-145) (8. kép 3) a Kárpát-medencéből még nem kerültek elő. Valószínűnek látszik, hogy egy keresi példány (163/1904. sír) gepida közvetítés nélkül jutott el a Fekete-tenger partvidékére (KAZANSKI 1999, 99-100, Abb. 94, 8). A keleti gót párhuzamok alapján azonban lehetséges, hogy a szentes-nagyhegyi 64. sír kitátott szájú 4 Leginkább sólyomnak = Falco peregrinusnak meghatározható: HARRISON-GREENSMITH 1999, 105. Ld. még a sálylatorhegyipéldányt: 1. leletjegyzék 12. sz.l 5 A mözsi típusú csatok madárfejeinek aránya és típusa megegyezik a gültlingeni veret madárfejeivel (QUAST 1993, 90, Taf. 41, 34). Barázdált nyakú madárfejek az 5. századi spáthatokvereteken, pl. Velika Bakta (TEJRAL 1999, 270, Abb. 38. 2), Szirmabesenyő (BÓNA 1991,156, Abb. 61; BÓNA 1993,156, Abb. 61) is megtalálhatók. Az aparhanti madárfej díszű szíj elosztó és párhuzamai (Sjörup, Bezvodnoje 5. sír) ugyanahhoz a 5. századi lelethorizonthoz (ODOR 2000,181, 5. kép 3) tartoznak, melynek lószerszámdíszeinél hasonló elosztókarikákat használtak, vö. pl. Brut 1. sír lószerszámvereteit (KAZANSKI 1999a, 293-295, Fig. 14). Az aparhanti lószerszámveret párhuzama a sjörupi áldozati leletből ismert (ODOR 2000, 183-184). A sjörupi lelet motívumkincsét az 4-5. századra, elrejtését az 5. század második felére keltezik (FORSSANDER 1937; ARRHENlUS 1988, 441-446, 463-464). 6 Az egyik keresi csatot (I. kép 15) Ambroz és Ajbabin a 7. század elejére (AMBROZ 1995, Ris. 10; AJBAB1N1990, 37-38, Ris. 39. 5), Kovalevskaya pedig az 5-6. századra keltezte (KOVALEVSKAYA 1979, 43). A Chersonesos 2126/1905. kripta 5. század második felében készült tárgyai közt, csatkeretként a spáthaveretekhez hasonló, barázdált nyakú sasfejet használtak (AMBROZ 1995, Ris. 10. 12). 7 A barázdált nyak nemcsak madárfejhez, hanem a fibulaláb végén lévő egyéb állatfejhez is kapcsolódhat, mint pl. Hódmezővásárhely-Kishomok 105. sírfibulájánál (BÓNA-NAGY2002, Taf. 25. 2a). 8 A keresztben barázdált nyakú madárfej a gáva-acquasantai típusú maszkos csatok tövisén és az ismeretlen magyarországi csattövisen is megtalálható (ANNIBALDÍWERNER 1963, 369; BIERBRAUER 1975, 134, 259, Taf. 79, 5). Hogy a „csipegető" madárfej motívum nem idegen a sasos csatok körétől, azt a Keres 152. alsó sír csattüskéjének tövén látható kis fej mutatja (9. kép 10) (AMBROZ 1968, 17).