A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

NAGY Margit: A gepida sasfejes csatok és kapcsolataik

állatfejekben végződő csatkarikája eredetileg egy krainburgi típusú csatlemezhez tartozhatott (2. kép 3).

9 M. Rusu a szentes-berekháti temető 202. sírjának rekeszes díszű csatkarikája (2. kép 4) esetében is lehetségesnek tartott sasfejes lemezt (RUSU 1959, 492, Anm. 5). A berekháti csatot azonban a keleti gót Torre del Magnanó-i csatkarika (BIERBRAUER 1975, Taf. 41,1, la-b) egyszerűbb változatának határozhatjuk meg; ez a csatkarika elvileg egy rombikus csatlemezhez is tartozhatott. A két gepida csatot tehát nem lehet egyértelműen sasfejes csatlemezekhez kötni.

10 A GEPIDA SASOS CSATOK TÍPUSAI A nagyméretű övcsatoknak az első pillantásra egységesnek látszó csoportja a sasfej és -nyak formája, valamint a lemez díszítése alapján három csoportra OSZthatÓ (NAGY 1993. 69-70). A Tisza-vidéki típusú csatoknál (6 db) a sasfej ívelt nyakkal kapcsolódik a lemezhez (6. kép 1-6; 9. kép 12-17). Az erdélyi típusú csatoknál (5 db) a fejeket derékszögű pánt díszíti, a nyakrész téglalap alakú, a csőr felőli oldalon rövid kiszögeléssel (4. kép 1-3; 9. kép 18-22). A Duna menti csatoknál (5 db) a nyakrész trapéz formájú. A sasfejeken három esetben figyelhető meg pánt (9. kép 23-27). Az övcsatok lemezének madarát — a fej és a csőr aránya, a csőr görbülete alapján — ornitológiailag leginkább szirti sasnak (Aquila chrysaetos) lehet meghatározni.

11 A madárfejek és -nyakak formai eltérése bizonyára nem véletlen. A madárnyakak formájánál megfigyelhető különbség magyarázata, mint arra A. Ambroz gondolt, a támadó és az ülő madár ábrázolása (AMBROZ 1968. 17). A madárfejek sem egyformák. A Tisza-vidéki csatok madárfejei viszonylag kicsik, a csőr erőteljesen görbül (9. kép 12-17). Az erdélyi típusú csatokon a fejek nagyobbak, valószínűleg azért, mert egy olyan részlet látható rajtuk, ami a Tisza-vidéki csatok madárfejeinél nem található meg. Ez a díszítőelem a nyak felső részén és a csőr mögött elhelyezett, derékszögű pánt (4. kép 1-3; 5. kép 1-2; 9. kép 18-22). Ha az erdélyi és a Duna-vidéki csatok madárfejein következetesen ábrázolt, díszítéssel is kiemelt pántok eredeti rendeltetésére magyarázatot keresünk, kézenfekvő a feltevés, hogy a pántokkal az idomított madarak szemét takaró „sapkát" akarták jelezni. Az erdélyi és a kercsi-krími csatok lemezén ezek szerint idomított, ülő madarakat ábrázoltak, míg a Tisza-vidéki csatok fejei repülő/támadó ragadozó madarakat jelképeznek. Lehetséges, hogy az erdélyi és a Duna-vidéki típusú sasfejes csatok madárábrázolásait a hun kor utáni solymászat közvetlen bizonyítékainak kell tartanunk. A germán törvénykezés (Lex Salica, Lex Ribuaria, Lex Baiuvariorum) szerint az idomított madarakkal való vadászat, a solymászat a 6. században már olyan magas fokot ért el, melyet hosszú gyakorlatnak kellett megelőznie. Az 5. század második feléből észak-afrikai és görögországi mozaikokról germán solymászábrázolásokat ismerünk. Egy rheinhesseni női sírból a mellékletek között karvalycsontváz is előkerült; feltehető, hogy az idomított madarakkal való vadászatban nők is részt vettek (LINDER 1967. 165-167).

12 A ragadozó madarak ábrázolása a hun kortól kezdve valóban a ruházat és a fegyverzet díszítésének leggyakoribb motívuma volt (BECK 1973, 83). A hun korban az állatábrázolások többségét a ragadozómadár-fejek jelentik (WERNER 1956, 69-79). Az 5. század középső harmadától a keleti germán női viselet ékszereinek legjellegzetesebb motívuma a ragadozó madarak teljes vagy részleges ábrázolása. A keleti- és nyugati gótok sasábrázolásának számos példája említhető (SITESS 1969, 27; HARHOIU 1994. 155-159; BIERBRAUER 1975. 137-138; BIERBRAUER 1994. 144; RIPOLL LOPEZ 1994, 307-308).

13 9 Mint pl. Kranj/Krainburg (BIERBRAUER 1975. Taf. 69, 1-2). 10 Cseh János gyűjtésében is sasos csatként szerepelnek (CSEH 1990, 48, Nr. 6, Nr. 8). 11 HARRISON-GREENSMITH1999, 98. A sasfajok közül solymászati célból a szirti sast tartják ma is. Megköszönöm Bankovits Attila muzeológusnak (Természettudományi Múzeum, Budapest) és Bagyura János solymásznak az ornitológiai kérdésekhez nyújtott segítségét. 12 A késő avar kori solymászábrázolásokról: DAIM2000, 119-120, Abb. 39-40. 13 Összefoglalóan: HASELOFF 1990, 29-30.