A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

NAGY Margit – NEUMANN, Günter – POHL, Walter – B. TÓTH Ágnes: A gepidák

etimonként leginkább egy germán ige, a gipën jön szóba a III. gyenge osztályból (vö. FALK-TORP 1979, 134), emellett magánhangzó-variációval *gapën (FALK-TORP 1979, 125). Ezek az igék tulajdonképpen azt jelentik, hogy 'a szájat nagyra tátani, ásítani, levegő után kapkodni, szájtátva bámészkodni', de később valószínűleg azt is, hogy 'fáradtnak, ernyedtnek, inaktívnak lenni'. (Pl. az óangol ofer -gapian jelentése 'elhanyagolni, elfelejteni'.) Much ezért a Gépiden népnevet 'bámészkodók, szájtátók'-ként fordítja (MUCH 1893, 73). Az azonos igetőből képzett középalnémet melléknév, agippelt 'buta, balga' szemantikája is átalakult a „szájbefogás" jelentéséből az elmeállapotot kifejező kijelentésbe (vö. még a Grimm-testvérek német szótárában a gyenge ragozású geifen igét). Pokorny szerint a germán *gip- igető bizonyára az indogermán *g

h

eistb. bővítésének fogható fel (POKORNY 1948,421 sk.). 3. A görög-latin irodalmi (és epigráfiai) hagyományt ennélfogva a (másodlagos) gót idegen-elnevezés uralta, a gúnynév messze kiszorította az eredeti önelnevezést. Jordanes meg sem említi ezeket; csak az angolszász és a langobard adatok (és a lombardiai helynevek) közvetítésével őrződtek meg. (A középkori etimológiák, melyek eme etnonímában a latin pedes 'gyalogos harcos' vagy a görög rcaiç 'gyermek' szót keresik, természetesen értéktelenek.) Mint számos más germán népnév esetében, a gepidában is több tőosztály alakjai lehettek használatban egymás mellett, mégis többszörösen bizonytalan marad a visszakövetkeztetés a népnév más nyelvekben hagyományozott alakjaiból, pl. a latin a tövű Gepida, Gebida nem tesz lehetővé egyértelmű kijelentést: e tő egy germán a tőre utalhat vissza (mint ezt az óangol alakok is lehetővé teszik), de Much szerint (MUCH 1893, 214) a *Gipida ill. *Gibida germán névszóra is visszavezethető, melyek a gót guma, gumins deklináció-típusba sorolhatók be, tehát w-tövűek voltak. És végül lehetségesnek tűnik egy nem bővített, tehát eredeti dentális tő *Gibid léte. (Ami a ma használatos névalakot illeti, az újfelnémet Gibider vagy Gibiden alakok lennének a legkorrektebbek; a hangsúly az első szótagon van.) Fordította: H. SIMON Katalin IRODALOM BRUNNER 1965 Brunner, K.: Altenglische Grammatik Halle/Saale 1965. DICULESCU 1922 Diculescu, C: Die Gépiden. Halle/Saale 1922. FALK-TORP 1979 Falk, H. - Torp A.: Wortschatz der germanischen Spracheinheit. Göttingen 1909, Nachdruck 1979. GAMILLSCHEG 1935 Gamillscheg, E.: Romania Germanica 2. Berlin-Leipzig 1935. GRIENBERGER 1922 Grienberger, Th.: In: Anglia NF 34, 1922. GUTENBRUNNER 1932 Gutenbrunner, S.: In: Volk und Rasse 7 (1932). KLUGE 1926 Kluge, F.: Nominale Stammbildungslehre der altgerm. Dialekte,

3

1926. LANGENFELT 1932 Langenfeit, G. In: Engl. Stud. 66, 1931/32 (1932). MEID 1967 Meid, W.: Wortbildungslehre. In: Krähe, H: Germanische Sprachwissenschaft III. Berlin 1967. Sammlung Göschen. MUCH 1888 Much, R.: In: Zeitschrift für deutsches Altertum und deutsche Literatur 32 (1888). MUCH 1893 Much, R.: In: Beiträge zur Geschichte der deutschen Sprache und Literatur 17 (1893). MUCH Völkernamen Much, R.: Völkernamen. In: Hoops' IV, 425-433. POKORNY Pokorny, J.: Indogermanisches etymologisches Wörterbuch. Bern 1948. SCHNETZ 1937 Schnetz, J.: In Zeitschrift für Ortsnamenforschung 13 (1937). SVENNUNG 1969 Svennung: The name of the Gothic tribe Gepidáé. Giornale italiano di filológia 21 (1969)361-365. WAGNER 1989 Wagner, N.: In: Beiträge zur Namenforschung, NF 24 (1989).