A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

NAGY Margit – NEUMANN, Günter – POHL, Walter – B. TÓTH Ágnes: A gepidák

lingua eorum piger (a kéziratokban pigra) gepanta dicitur. Ez az új elnevezés pro gratuito convicio keletkezhetett: 'mint egy önmagától feltoluló szitok'. Jordanes (illetve a számára mintául szolgáló Cassiodorus) véleménye szerint a gepidák ezen sajátosságai nyilvánvalóan szembetűnőek voltak. (Néhány német fordítás ezt a passzust helytelenül 'üdvözlő szitokkal' adja vissza. A gepanta alak leginkább mint egy jelenidejű cselekvő melléknévi igenév egyes szám alany esete gyenge alakjának fogható fel (hiperkorrekt írással nd helyett ni); eszerint egy *gip- 'lustának lenni' igetövet igazol (nem *gep-, mivel ismét a román nyelvek írási szokásával kell számolni). Az eddig leírt névalakok különböző írásmódjainak (illetve az ezek mögött meghúzódó kiejtéseknek) ezen egymásmellettisége magyarázatot igényel (főleg a labiálisok váltása). Ezt Much javaslata szolgáltatja (MUCH 1888, 409; MUCH 1893, 73, 214), melyet a kutatás azóta joggal messzemenően elfogadott (kivéve SCHNETZ 1937, 36, l. j.); itt is ezt vesszük alapul, egy kis kiegészítéssel: 1. Ennek a népnek a valódi önelnevezése *Gibidoz lehetett (többes szám alany eset, keleti germán /-vei, ami az ősgermán e-re megy vissza). Etimonját a *geba- 'geben' igető képezi. Nos, több germán nyelvben található egy melléknév, mely a népnévnek alakilag pontosan megfelel: óangol gifede 'gegeben, (a sors által) megadott', valamint (suffixumos bővítménnyel) ószász gibidig (Heliand 195) 'beschert' (megajándékozott) és ófelnémet (Notker) gibedig 'ergiebig' (kiadós). (Ezekhez vö. KLUGE 1926, § 233; MEID 1967, 148). Ide tartozik továbbá az ófelnémet Gebetho hímnemű személynév (717, Weißenburg/Elsaß). Ezt az óangol gifede stb. szót azzal a suffíxummal képezték, amely az indogermán -et- (illetve kötőhangzóval -eto-) képzőből keletkezett. Ez eredeténél fogva 'cselekvés-semleges', azaz a vele képzett igeneveknek aktív és passzív jelentésük is lehet. Az előbbi esetben nagyjából a nomina actoris-wdk felelnek meg. A rokon ógörögből pl. a (dicsőítő) *kleuetos > kleitós 'dicsőséggel ellátott, dicsőített' melléknév és a Lampetos 'Tündöklő, Sugárzó', aDerketos 'Látható, Ránézésre érdemes' stb. személynevek vethetők össze vele. A keltából vö. pl. a gall Caleti népnevet (amely mellett a Caletes tiszta dentális tő éppúgy, mint a Németes a 'nemesek' népnévben), vagy a cingeto- 'gyalogos katona' közös főnevet. A germán népnevek közül alakilag pontosan megfelel a Winida (< prégermán Veneto-), amelynek hozzávetőleg 'kedvelt, baráti' jelentése lehetett. Az -ida képzőről a germánban VÖ. legutóbb WAGNER 1989, 112! Mivel ilyen cselekvés-semlegességet a germánra vonatkozóan is fel kell tennünk, az -ida-ra végződő képzéseknél, még ha ezeknél, (mint itt az óangol gibede stb. révén) csak passzív jelentés bizonyítható is, emellett mindig számolhatunk egy aktív jelentéssel is. Passzív értelmezésnél a *Gibida-népnév körülbelül azt jelentené, hogy 'az (istenektől) ajándékozottak', vagy hogy 'megajándékozottak', az aktív értelmezésnél ezzel szemben 'adakozók'. Nemcsak a két első, már Much-tól származó értelmezés (MUCH 1893, 73), hanem az utóbbi is, melyet Gutenbrunner (GUTENBRUNNER 1932, 159) és őt követve Svennung (SVENNUNG 1969, 361-365) javasolt, mint magasztaló önelnevezés elfogadhatók, mivel a rendszeres és nagyvonalú adakozás ('Geben') a barátok, vendégek és a szegények javára a germánoknál a segítőkészség és a nemeslelkűség jelei voltak, vö. Tacitus: Germania 21. Ezért található az egyes nyelvekben számos személynév is a geb- / gib- elemmel: ófelnémet hímnemű személynevek, mint Gebhard, Gebrat, Gebwalt/Gibuldus, Gebamunt, Gibicho, továbbá a felnémet Gepant (alakilag jelenidejü aktív igenév) stb., továbbá nőnemű személynevek, mint Gibburga, Gibtud, Gebalind, Kebasinda, az óangol hímnemű Gifric a gót Geberic megfelelője stb. A gibelem használatának legkorábbi bizonyítéka egy frank személynévben, a Giboa[l]dus-ban található egy leutesdorfi (Neuwied-körzet) Meroving-kori sírkövön (vö. AE 1967, Nr. 342). Ezekkel összevethetők továbbá a „fejedelem" képes kifejezései az óészaki költészetben: ószász bög-gebo 'gyűrűt adó', meöom-gibo 'ékszert ajándékozó', óangol gold-gifa 'aranyat ajándékozó'. Hogy a g-rúna a *gebo 'Gabe' (adomány) nevet hordozta, szintén azt mutatja, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak e társadalmi viselkedésnek, (vö. még a vonatkozó versszakot az óangol rúnakölteményben!) Alakilag a *Gibida-va\ összevethető Fastida gepida király személyneve, mely szinkron szempontból 'megőrző, (tulajdonát sikeresen) megtartó' kívánságnévnek volt felfogható, nyelvtörténeti szempontból persze bizonyára a Fastulf, Fastrih típusú kéttövű teljes név továbbképzett rövid alakjának kell értelmezni. 2. A gótok ezt a gepida népnevet szójátékkal gúnynévvé alakították át azáltal, hogy ezt b helyett p-vel mondták ki. (A germánok ilyen, általában gúnyosan devalváló népneveihez VÖ. MUCH Völkernamen 431 § 19). Erre a másodlagosan alkotott alakra