A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 2. (Szeged, 1968)

Németh Péter: Szabolcs és Szatmár megyék Árpád-kori földvárai és monostorai

tárta Adonymonostora nagyobb hányadát,

3 erről napjainkig lappangott ásatási felmérése tanúskodik. Pedig mindkét megye — okleveles forrásaink bizonysága szerint — nemzetségi monostorokban nem szűkölködött. A Gutkeled-nemzetségé volt a szabolcsmegyei Adonyon kívül a szatmári Sárvármonostora,

4 míg a Káta-nem Szabolcsban Zámon, Szatmárban Csaholyban

5 és Császlón

6 épített magának monostort. Ezeken kívül Szabolcsban feküdt a Hontpázmány-nemzetség Beszterecmonostora,

7 a Balog—Semjenek Büdmonostora,

8 s Szatmárban a Szenté—Mágócsok Cégénymonostora

9 mellett a Kaplony-nem már említett kaplonyi monostoráról 3 Nyíradony (Hajdú-Bihar m., debreceni j.), buju Pap Jánosné, csikar Terdik Lászlóné és G. Szilágyi János volt birtokain állott. Kiss L. 1936. évi ásatásáról csak értelmezés nélküli felmérése és egy újságcikke tanúskodik (XIII. század elején épült templomra és monostorra akadtak Nyíradonyban. Szabolcsi Hétfő, 1936. dec. 21.; Szabolcs vármegye alispánjának jelentése 1936-ról. Nyíregyháza, 1936. 73.). A község K-i részén, az ún. Kenderföldeken végzett feltáráskor előkerült félköríves szentélyű „kis kápolnát" — mely a monostor kerítésén belül állott — a szerző a XII. századra keltezte. A Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt monostorról okleveles emlékeink főként a XIV. századból szólnak (Anjou-kori Okmánytár V. 16—17.; VI. 105., 157—165., 326—327.; Sopron vármegye története. Oklevéltár. I. 67—68.; Karácsonyi /., A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. II. Bp. 1901. 30.) A monostor történetéről Szepessy A., Árpádház-kori monostorés templomromok a nyíradonyi plébánia területén. Szabolcsi Hírlap, 1913. 68—72. sz. cikksorozatát, vö. Végh Kálmán M., Három szabolcsi monostorunk. Egri Egyházmegyei Közlöny, 1908. jún. 4 Nagyecsed—Ecsedi láp (Szabolcs-Szatmár m., mátészalkai j.). A monostor patrónusa Szt. Péter, első említése a Váradi Regestrumban 1217-ből. A tatárjáráskor elpusztult monostort 1251-ben kezdik meg újjáépíteni {Fejér: Codex Diplomaticus IV/2. 67.), okleveles említéseinek zöme a XIV. századból (Anjou-kori Okmánytár III. 233.; VI. 162.; Zichy okmánytár II. 266., 273., 319., 364., 425., 433.; IV. 510.; Maksai F., A középkori Szatmár megye. Bp. 1940. 206.). 5 Nyircsaholy (Szabolcs-Szatmár m., mátészalkai j.), közelebbi helyét nem ismerjük, bár a monostor falai még a 19. század elején állottak („.. .régi Templomának egy dombon... helyei látszanak,..." Szirmai A., Szathmár vármegye fekvése, történetei, és polgári esmérete. II. Budán, 1810. 106.). A monostor első említése 1270-ből {Fejér: Codex Diplomaticus V/2. 417.), további adatok Maksai F., i. m. 121.; Történelmi Tár, 1889. 539. 6 Maksai F., i. m. 122. 7 Beszterce—Vársziget (Szabolcs-Szatmár m., nyíregyházi j.). Helyére vonatkozóan a Jósa András Múzeum (Nyíregyháza) régi, V. 754. sz. leltárkönyvi bejegyzése ad útbaigazítást : ... sarkantyú a földvárnak legmagasabb pontján teljesen elpusztult templomnak egyik kriptájából." Ugyanitt Kovalovszky Júlia 1963. jún. 27-én végzett besztereci kiszállása során megállapította, hogy a Vársziget területén folyó földmunkák során „a földkitermelés kb. 30x30 m-es, mintegy 2—3 m mély gödrének falában óriási méretű, habarcsos kőtörmelékkel telt beturkálások metszetei látszanak. Egyetlen helyen tégladarabokkal kevert döngölt agyag-alapozás kb. 15—20 cm vastag rétege mutatkozott, de nem a fal teljes szélességében, csupán 30-—40 cm széles szakaszon. A bánya falában néhány helyen sírgödör metszete látszott. A kitermelt földből kerültek elő azok az embercsontok, amelyeket Gálik Károly közúti szállításvezető (Tiszatelek) szavai szerint a nyíregyházi múzeumban szállítottak. Ő mondta el azt is, hogy a kitermelt földben kőfal-maradványok is voltak, amelyeknek durván faragott kocka-köveit — mintegy három teherautóval — a besztereci lakosok széjjelhordtak." (MNM Történeti Múzeum, Régészeti Adattára). Ezzel szemben a jelenlegi ev. ref. templomban látja a besztereci monostort Fettich N. (A besztereci románkori aspersorium. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve II. (1959) 36—37.) és Kiss L. (Régi Rétköz. Bp. 1961. 24.). A monostor az Üdvözítő, a Megváltó tiszteletére volt szentelve, az 1289. évben az itteni Hontpázmányoktól elkobozzák és a Balog—Semjén nb. Ubul fia Mihály ispánnak adják (Karácsonyi J., i. m. 233—236. ; Kállay család levéltára. I. Bp. 1943. 27., 50. reg.). 8 Tiszavasvári—(Tiszabüd)—Szőlőskertek (Szabolcs-Szatmár m., tiszalöki j.). Régészeti feltárással még nem bizonyított helyére Balogh I. utalt első ízben (A tiszavasvári református templom. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve IV—

V. (1961—1962) 67.). Okleveles említései 1322. és az 1324. évekből. (Anjou-kori Okmánytár II. 49., 131.; Kállay család levéltára. I. 169., 201. reg.). 9 Cégénydányád (Szabolcs-Szatmár m., fehérgyarmati j.), közelebbi helyét nem ismerjük ípromonthorium Monasterii Cégen). Okleveles említései az 1181., 1344., 1345. évekből vannak (Maksai F., i. m. 120. ; Szirmai A., i. m. 224.). A monostor az itteni Szenté—Mágócs-ág ősi temetzezőhelye (ubi progenitores eorum sepulturem habere dinoscuntur), patrónusa a Szt. Szűz. Lásd még: Kölcsey D., A Kölcsey, másképp Szenté—Mágócs nemzetség. Bp. 1930. 128