Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Fodor I.: Az osztrogozszki lelet

FODOR I ST VAN AZ OSZTROGOZSSZKI LELET A Magyar Nemzeti Múzeum Középkori Osztályának honfoglalás kori gyűjteménye egy öt tárgyból álló leletet őriz, melynek lelőhelyeként a leltári naplóban a Voronyezstől mintegy 100 km-re délre fekvő Os%t­rogo^ss^k van megjelölve. 1 (1—2. ábra.) A lelet a következő tárgyakból áll: 1. Kengyelfelső része. Talpalójának indítása csupán az egyik oldalon látszik, amelyből azonban biztosan kivehető, hogy az puhatalpú lábbelihez idomított, erősen ívelt formájú volt. A kengyel szárai felül csúcs­ban végződnek, itt találjuk a felfüggesztésre szolgáló lyukat. Mérhető magassága: 10,8 cm, szélessége: 14 cm (3. ábra, 5.) 2. Két rombusz alakú nyílcsúcs. H.: 10,2 és 8 cm. Sz.: 2,4 cm. (3. ábra, 1—2.) 3. Ismeretlen rendeltetésű bron^Jeme^, végei felé az egyik oldala egyenletesen keskenyedik, enyhén íves formájú. H.: 6,3 cm. Sz.: 1 cm. (3. ábra, 3.) 4. Kard vagy szablya jellegtelen töredéke. H.: 8,3 cm. Sz. : 3,7 cm. (3. ábra, 4.) A leletkörülményekről csupán a leltárkönyv egyet­len mondata árulkodik: „Lovas temetkezés, homo­kos területről, kb. 1 m mélyről." Az előkerülési he­lyet ugyanitt a várostól 1,5 km-re ÉK-re jelölték meg. A tárgyak bekerülésről, az átadó személyéről semmi­féle feljegyzést nem találtam a múzeumi irattárban. Kovrig Ilona szíves felvilágosításából tudom, hogy az 1950 áprilisában leltározott lelet korábban — feltehe­tően a második világháború idején vagy az azt követő években — került a múzeumba. A tárgyak kalandos útjának történetét főbb vonásaiban feljegyzések hiá­1 Magyar Nemzeti Múzeum, népvándorláskori napló, ltsz. : 87/1950. 1-4. - A leletre Kiss Attila hívta fel a figyel­memet. 2 NEMESKÜRTHY I., Requiem egy hadseregért. (Bp. 1972.) 48, 164. 1. nyában is igen nagy valószínűséggel körvonalazhat­juk. Osztrogozsszk és környéke ugyanis 1942 szep­temberétől 1943. január 20-ig a 2. magyar hadsereg IV. hadtestének védőkörletéhez tartozott. A várost a januári harcok idején a hadtest 13. hadosztálya védte. 2 Nem lehet kétséges, hogy a leletekre a város körüli védművek építése — alighanem lövészárok ásása — alkalmával bukkantak rá. A találó bemondása alapján készült rövid bejegyzés szerint — amelyet a leltárkönyv idézett mondata őrzött meg számunkra — lovassírt bolygattak meg. Ez nyilvánvalóan fel­keltette valamelyik résztvevő érdeklődését, és a felé­ben-harmadában felszedett tárgyakat későbben haza­hozta Magyarországra, valószínűleg magával tartva azokat a rendkívül heves harcok idején is. A lovassír tehát Osztrogorzsszk északkeleti határa közelében, feltehetőleg a Donba tartó Tyihaja Szosz­na nevű folyócska bal partjától nem nagy távolságra került elő. Valószínűnek tarthatjuk, hogy egy kisebb­fajta homokdomb (kurgán) rejthette a temetkezést, melynek egyéb részletei ismeretlenek előttünk. A mel­léklet megmaradt tárgyai segítségével azonban mégis megkísérelhetjük a sír korának és az elhunyt etnikai hovatartozásának meghatározását. A leletnek időrendi szempontból csupán egyetlen értékelhető darabja van, a kengyel, mivel a rombusz alakú nyílcsúcsok igen hosszú ideig voltak használat­ban, a bronztárgynak sem rendeltetését, sem előfordu­lásának idejét nem ismerjük, a kard vagy szablya igen kis töredékéből pedig nem tudunk az eredeti tárgy alakjára következtetni. Az osztrogozsszki kengyel alakját meglehetősen pontosan rekonstruálhatjuk, hiszen az egyik oldalon a talpaló indításából jól kivehető annak görbülete. Az ilyen típusú, erősen ívelt talpalójú kengyelek ke­let-európai párhuzamait a Fjodorov—Davidov rend­255

Next

/
Thumbnails
Contents