Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Fodor I.: Az osztrogozszki lelet

szerezése szerinti G és D csoportban találjuk, a mi példányunk helye valahol a G II és D III típus között lehet.

3 Kirpicsnyikov rendszerében a IXa típus, közelebbről pedig a híres tagancsai lelőhelyről származó kengyel alakja szinte tökéletes mása lehet az osztrogozsszkinak.

1 Az ilyen típusú kengyeleket a kutatók egyöntetűen a XII. századra és a XIII. század első felére keltezik

5

, így a mi példányunk kora is erre az időszakra tehető. Annak a megállapítását, hogy milyen népiségü elhunyt sírjából származnak a leletek, rendkívül meg3 ФЕДОРОВ—ДАВЫДОВ, Г. А., Кочевники Восточной Европы под властью золотоордынских ханов. (Москва, 1966.) 12. 1. рис. 1. 4 КИРПИЧНИКОВ А. Н., Снаряжение всадника и верхового коня на Руси IX—

XIII вв. САИ, вып. El—36. (Ленинград, 1973) 45. 1. табл. XI, 12. (А szóbanforgó kengyelt a Kijevi Történeti Múzeum őrzi.) в ФЕДОРОВ—ДАВЫДОВ, Г A., i. m. 115.1.; КИРПИЧНИКОВ, A. H., i. m. 53. 1.; ПЛЕТНЕВА, С. A. Древности черных клобуков. САИ, вып. El—19. (Москва, 1973) 18. 1. — A Varsóban őrzött, 1894-ben előkerült tagancsai leletet először I. A. HOJNOVSZKIJ közölte, s a temetkezést VIII—IX. századi szláv fejedelem sírjának határozta meg. 1—2. ábra. A lelőhely környéke Abb. 1—2. Umgebung des Fundortes Рис. 1—2: Окрестность Острогожска 256