Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)

Fodor István: Van-e honfoglalás kori emlékanyagunkban „friss belső-ázsiai beütés"?

FODOR ISTVÁN: VAN-E HONFOGLALAS KORI EMLEKANYAGUNKBAN ... Fodor István Van-e honfoglalás kori emlékanyagunkban „friss belső-ázsiai beütés"? Honfoglalás kori emlékanyagunk állítólagos belsőázsiai kapcsolatairól az utóbbi évtizedekben a mai régésznemzedékek csupán László Gyula utalásaiból értesülhettek, főként azok, akik nem ásták bele magukat alaposan Nagy Géza és Fettich Nándor munkásságába. A Petőfi-sír mondájához fűzött, 1959-es régészeti megjegyzéseiben például így írt: „...a honfoglaló magyarság, vagy annak vezető rétege, esetleg csak egyik-másik törökös törzse ugyancsak titokban temette el előkelőit. Itt emlékeztetnünk kell arra, hogy Kürt nevű törzsünk rokonsága a minuszinszki medencéig követhető, és hogy ezzel párhuzamosan Fettich Nándor friss Minuszinszk-vidéki beütést figyelt meg a honfoglalás kori régészeti anyagban."

1 Egyik későbbi, 1974-ben megjelent, nyelvtudományunk és a régészet viszonyát vizsgáló dolgozatában - az antropológusok által kimutatott avar és magyar mongoloid koponyákra hivatkozva - ismét leszögezi, hogy „...a honfoglalók anyagában is van friss ázsiai beütés!"

2 Tekintsük át röviden, hogyan alakult ki annak idején Fettich Nándor idézett véleménye, s van-e feltevésének ma is aktualitása. Valójában a magyarság belső-ázsiai történelmi szálait régészeink közül először Nagy Géza kezdte gyöngyölíteni. Igaz, kizárólag történeti és nem régészeti megfontolások alapján. Számára igen lényegesnek tűnt, hogy a bizánci írók a IX. században látókörükbe került magyarokat nem a kubáni onogurokkal rokonították, hanem a türkökkel keverték őket össze, türköknek nevezvén népünket: „..ezt nem tudom másképp magyarázni, minthogy csakugyan turkok voltak Árpád népének vezetői"- írja Nagy Géza.

3 Gondolatmenetét folytatván rámutatott, hogy a türkök hatalmát az ujgurok döntötték meg a VIII. században, akik szintén terjeszkedni kezdtek, az úzokat, ezek pedig a besenyőket nyomják nyugatra, ez utóbbiak pedig „...kiragadják a türk hatalmi körből a magyarságot s nyugat felé tolják Közép-Ázsiának egy ez idő szerint 1 LÁSZLÖ 1977, 183. 2 Uo.3 3 NAGY 1906,415. meg nem határozható, de előbb minden esetre erős Szasszanida befolyás alatt álló pontjáról."

4 Ez a népmozgás - feltevése szerint - nem hagyta érintetlenül az ún. szabir-magyarokat sem, akik a későbbi Magna Hungaria területén éltek, a jelzett eseményektől északnyugatra. Ezek egy része visszamaradt régi hazájában, a másik pedig „...Árpád népével egyesül."

5 Ezek ellen az „egyesült" magyarok ellen építették, Nagy Géza (illetve Marquart) szerint a kazárok Sarkéi várát. Úgy véli továbbá, hogy kb. 80 év telik el a türkök bukása és a magyarok Levédiában való megtelepedése között (740-820). 839-840 körül pedig a bizánci források szerint már az Al-Dunánál találjuk a magyarokat.

6 Nagy Géza gondolatmenete ma már csak tudománytörténeti szempontból tarthat számot érdeklődésre. Feltevéseit az idő több ponton sem igazolta. Fettich először az általa feltárt második kenézlői temető közlésekor foglalkozott ezzel a kérdéssel részletesebben. E dolgozatában először a késői avar (griffes-indás) leletanyaggal kapcsolatban érvelt annak belső-ázsiai eredete mellett, mindenek előtt a kengyelformák hasonlóságára alapozván véleményét. Ezt követően Bartucz Lajos embertani vizsgálatainak eredményére utal, aki a kenézlői, törteli és ókécskei koponyák egy részénél mongoloid vonásokat fedezett fel.

7 Ebből arra következtet, hogy „az anthropológiai anyag tehát világosan tanúskodik a honfoglaló magyarságnak a mongol fajjal való kapcsolata mellett és visszatükrözi a honfoglalást megelőző lebediai és Kubán-vidéki állapotok képét."

8 Az embertani adatokat régészeti bizonyítékokkal erősíti meg: „Az archaeologiai anyagban a honfoglaló magyar fémművességnek szóban forgó rétege mutat erős kapcsolatokat Belső-Ázsiával. A fegyveröv vereteinek ez a garnitúrája nem egyéb, mint késői felújítása az altáj-vidéki fémművesség jellegzetes tárgyainak, melyek között a főszerepet a csuklós csat és a szíjvég játszotta. A számba vehető ázsiai te4 Uo. 416. 5 Uo. 6 Uo. 7 BARTUCZ 1931,117; FETTICH 1931, 108-109 8 »FETTICH 1931,109. 61