Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)

TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Ivád jogélete • 34

Az apa kommenciót

45 kap, ki is mérik rendesen. A lányoknak a kiházasítást nem számítják le, de a fiá kapja a felszerelést (ló, eke, borona stb). Akár végrendeleti örökség, akár törvényes öröklés érvényesül, a földingatlant általában egyformán osztják ki a gyermekek között. Mégis rendszerint a jobbminőségű, a faluhoz közelebb fekvő földek — akár csak Pétervásárán — itt is a fiúkat illetik. Az ingóságokból is előnyben részesülnek. Ok kapják a gazdasági felszerelést, az állatállományt, a lányok viszont a bútort s őket kiházasítják, kelengyével ellátják. Néha az egyenlő osztály elvét áttörik a legkisebb fiú javára, amint ez általában szokás is a palócoknál. I. Kovács Mátyásoknál is a legkisebb gyermek kapja a legnagyobb részt. 46 Másutt az örökli a legnagyobb részt, aki ,,segíti" a szüleit.

47 Előfordul az is, hogy fogadott lány nem örököl. A felmerült esetben azonban magánvagyona volt s így azt találták igazságosnak, hogy csak azzal éljen.

48 A megesett lány Ivádon épp úgy örököl, mint a testvérei. Mindenesetre e néhány adat is érzékelteti azt a bizonytalanságot és ellentmondást, amely a földbirtok leányági öröklésének kérdésében egész 1918-ig, az I. világháború végéig Ivádon fennállott. Ha nincsenek gyermekek, a törvényes öröklési rend érvényesül a szerint, hogy ági, vagy szerzeményi vagyonról van-e szó. Az ági vagyonnál sokat adnak az Ivádi nemzetség jussára, ahogy már azelőtt is féltékenyen őrködtek azon, hogy Ivád puszta birtokába idegen be ne tehesse a lábát. A házasságon kívül született gyermeket hadbelinek tekintik ugyan, de csak az anyja után örököl.

49 Van olyan eset is, mikor az apai földet a fiúk, az anyai földet a lányok öröklik. Pl. Bíró Józsefné, I. Sütő Erzsébet mondja, hogy náluk az öröklésnél a apja földje a fiúké, az anyai földek a lányokéi lettek. Amikor meghal az apa, az ivádi nem szívesen nyugszik bele az anya korlátlan haszonélvezetébe. Ilyenkor önállóságra törekednek és az anyával igyekeznek kiegyezni a haszonélvezet korlátozásával.

50 Az ivádi-pétervásári örökösödési jogszokásokra jellemző, hogy az ivádiak egymásközt rendesen szét tudják osztani végrendelet hiányában is az örökséget, míg Pétervásárán majdnem mindig bíróság elé kerül az ügy. Mégis elég sok esetet látunk a múlt századból feljegyezve, amelyek az Ivádiak osztozkodását világítják meg. Ezeknél az eseteknél a hatóság segítségét csupán azért veszik igénybe, hogy a már maguk között elrendezett ügyet végre tudják hajtani. így 1785. augusztus 1-én Kormos András özvegye, Ivádi Erzsébet egri lakos kéri, hogy azt a néhány lovat és ökröt, amit vejénél Hoffman Jánosnál Kaiban hagyott gazdasága fellendítésére, adják kezébe, mert ebből akarja nevelni árváit.

51 Érdekesebb az az eset, amikor távoli rokon örökségén kell osztozni. Ilyenkor mindenki jelentkezik. 1827-ben Ivádi József, János, Julis és Pál testvére bejelentik, hogy nagyanyjukról Suszták Máriáról rájuk háramlott 125 vft-ot a Borsos-familiabeli nemzetségek egymásközt felosztották és őket megkárosították. Az eset előzménye az, hogy néhai Suszták Mihály gárdista után összesen 750 vft. maradt. A gárdista végrendelet nélkül halt meg s törvényesen unokatestvérei örököltek. Az említett Ivádiak anyja Borsos-lány volt (Borsos had kiágazása), nagyanyjuk pedig Suszták. A többi Borsosok (az anya testvérei) azonban magukhoz ragadták a Borsos-ágat illető részt s ebben nem részesítették az Ivádiakat. Kérik ezért a vármegyét, tegyen igazságot. A vármegye megkérdi az örökösödési ügyben eljáró szolgabírót, aki jelenti, hogy ő Suszták Mihály egykori lakóhelyén nyomozást tartott, s a községbeliek, valamint a meg43