Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)
TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Ivád jogélete • 34
hívott atyafiak azt vallották, hogy 5 nemzetség maradt a Suszták rokonságból. Mindegyik nemzetségnek kiadott 125-125 frt-ot. Az Ivádiakat is illető részt Borsosok vették fel, de ő nem tudott az Ivádi rokonságról. A vármegye meghagyja erre a szolgabírónak, egyeztesse ki a feleket, ha pedig ez nem sikerül, menjenek perre. Úgv látszik sikerült a kiegvezés, mert későbbi irat nem maradt. 52 Akkor is vita fejlődött ki, ha az apa után mostoha maradt. Ilyen eset volt 1830-ban, amikor Ivádi Antal (az Antal - had őse) után özvegye Józsa Teréz és ennek gyermekei mellett, az első feleségétől Somoskőy Borbálától is maradtak gyermekek: István, Antal és János. Az érdekeltek a vármegyétől osztályos bizottság kiküldését kérték. A kiküldöttek összeírták a javakat s egyben azt is megállapították, hogy az özvegy alkalmatlan a gazdaság folytatására. Ezért a legidősebb testvért, I. Istvánt bízták meg a gyámsággal. Ezzel a megbízással megint baj lett, mert a testvérek: Antal és János nem akarták Ivádi István tutorságát elismerni. István elkedvetlenedett s lemondott a gyámi tisztről. A vármegye megint kiküldi a szolgabírót, hogy hozza rendbe az ügyet és biztosítsa az árvák érdekeit. 53 Más gyám nem lévén, kénytelenek voltak az özvegyet, Józsa Teréziát megbízni. Józsa Teréz azonban nem volt alkalmas az árvák érdekeinek megvédésére. Ivádi Antal vagyonának reá és árváira eső fele részét mostoha fiainak Antalnak és Jánosnak eladta. A vármegye erre sürgősen elmozdította a gyámságból és kirendelték Zay Ferenc esküdtet az árvák érdekeinek védelmére. 54 Más mostohának is baja van az örökséggel. 1842-ben Ivádi Péter János özvegye fordul a vármegyéhez azzal, hogy mostohafia Péter János, édes fiával I. Sándorral megosztozott, de sem az özvegyi jussot ki nem adta, sőt a fiára háramlott és neki eladott marhákért vállalt kötelezettséget sem akarja teljesíteni. Kéri a vármegye segítségét. A vármegye ki is küldi a szolgabírót, intézze el békésen az ügyet. 55 1840-ben özv. Ivádi Jánosné (Sulyok) Ivádi (Hegyi) Terézia férje testvérével I. (Sulyok) Józseffel leendő osztályra Kovács József és Novotka Péter táblabírákat, mint osztoztató bírákat kéri kiküldeni. 56 Többször előfordul, hogy az osztályos atyafiak egyike katona. Ilyenkor senki sem gondol védelmükre és sokszor későn értesülnek javaik elprédálásáról. 1835-ben I. József kéri I. Antal katonának I. Imre kezei között található javait zár alá venni. A vármegye kiküldi a szolgabírót, tartson vizsgálatot. Csakhamar jelentkezik I. Antal közvitéz is és előadja, hogy míg öt évig katona volt, testvére Imre, az atyjoktól Mátyástól maradt javakat — 3 szántót kivéve — eladta. Kéri ősi jussának kiadását és szabadság kieszközlését. A vármegye eljár a szabadság ügyében s addig is pártfogót rendel ki Antal számára. 57 A felsorolt esetekben azonban mindig valami rendkívüli körülmény teszszükségessé a hatóság segítségét. A legtöbb esetben az Ivádiak elintézik maguk között az osztozkodást. Dologi és kötelmi jogok az ivádiak életében Az ivádi emberben erősen él a föld szeretete. Szilárd a kapcsolatuk a földdel, mely anyagi létalapjukat biztosítja. A birtok, 58 a vagyon 59 még feudális értelemben él tudatukban sokáig, idegenül álltak a szocialista jogszemlélet társadalmi tulajdonával szemben. A családot illetően azonban van közösségi képletük, s azt vallják, hogy ebből a vagyonból mindannyioknak kell részesülni, azt eltékozolni még a tulajdonosnak sem lehet. A tulajdonos a vagyonnak gond44
