Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)

TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Ivád jogélete • 34

anyjával együtt lakik, akkor a fiú a gazda, de meghallgatja az öregasszony véleményét.

34 Az öröklési jog Ivádon Tóth Zoltán említi kéziratában, hogy a Palócföldön a nép — ha csak lehetséges — kerüli az írásos formaságokat, sőt azoknak mellőzését legtöbb esetben kötelezőnek ismeri magára. Ez a formaságokkal szemben tudat alatt jelentkező ellenszenv mutatkozik meg a palóc öröklési jogszokásokban is. így magyarázható, hogy Pétervására népe inkább utat enged a törvényes öröklésnek, mint végrendelkezik. A helyszínen kapott adatok szerint a pétervásári járásban 1947-ben törvényes öröklés 170 esetben, végrendeleti öröklés pedig csupán 27 esetben jutott érvényre, illetve került alkalmazásra. De nemcsak a pétervásári járás palócainál, a szomszédos borsodi, gömöri barkóknál is a legnagyobb ritkaság az írásbeli végrendelkezés. A barkó is csak akkor végrendelkezik, ha valamelyik családtagját a többiek rovására előnyben akarja részesíteni.

35 Ha azonban a vidéken nem is dívik a végrendeleti örökösödés, Ivádon a környékhez viszonyítva aránylag többet találunk. Egyik legelső emlékünk I vádról már Ivádi Imre 1617-ben kelt végrendelete, melyben az őt megillető Ivádi puszta felerészét Ivádi Györgynek hagyja.

36 Vagy ugyenebben az évben Pétervásárán Ivádi Albert házában az Ivádi Imre anyja, Ivádi Dávidné, Zsófi asszony végrendelete, aki minden vagyonát az ivádi pusztából, melyet ő békességben bírt, egyetlen fiára, Ivádi Imrére hagyja. Itt nem is kellene végrendelet, de mivel az Ivádi pusztából Pálffv István és Gothár Miklós, akik e jószágban tutorok voltak, elzálogosítottak, Zsófi asszony aggódott, nehogy úgy járjon az ő nemzetsége s ezért végrendeletet készít. Ugyanakkor Ivádi Imre is készít végrendeletet, ő pedig mindent fiára, Ivádi Györgyre hagy.

37 A későbbi Ivádiak is írásban többször végrendelkeztek. így Ivádi Gergely 1733-ban, de ennek csak az egyházra vonatkozó részét ismerjük.

38 Az újabb időben több volt, aki nem íratott, de néhányan ,,írattak" is végrendeleteket.

39 Ilyenkor Pátervásáráról feljött a jegyző s az írta meg. Inkább csak olyankor, ha már közeledni látszott a halál órája. De rendes családban végrendeletre nincs is szükség, —• vélik az ivádiak. Igaz, volt olyan is — teszi hozzá informátorunk — aki átadta a birtokot a családjának s annyi becsülete sem lett, mint a kutyának. Ezért a szülők életükben csak használatra adják a földeket, végleg pedig csak haláluk után. A lányok ilyenkor nem kapnak használatra földet, de az örökségből részesülnek. Régen azonban a leánygyermek nem mindig kapott földet, csupán pénzben elégítették ki. Ez nem volt mégsem általános, mert — mint előbb is láttuk — ha perre ment a dolog, földet is örököltek a nők, vagy — mint mondották —- beengedték őket az ivádi pusztába. Ez a kifejezés emlékeztet a földközösségre. „Azelőtt a leánygyermeknek még nem volt nagyon szüksége a földre." A múlt század 90-es éveiben így aztán előfordult, hogy középparaszt lányai föld helyett 20-20 forintot kaptak.

40 I. Dávid József nagyanyját 40 frt-tal fizették ki.

41 Pénzben elégítették ki I. Ignác (Külső) Ágoston lánytestvéreit is.

42 Természetben elégítették ki I. Esküdt János lányait. Mindegyik 2-2 ökröt és 130-Frt-ot kapott.

43 Ma már a lányokat is kielégítik a földből. Ilyen még az örökhagyó életében is előfordul. Mikor I. Kutri József 3 lánya és 1 fia között felosztotta még életében földjeit, a gyermekek maguk sorsolták azt ki, úgy, hogy nyilat húztak.

44 42