Esztergom és Vidéke, 1929
1929-07-04 / 49.szám
Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. A régi nagy papok, a konzervatív stílű magyar papi nemzedék egyik hatalmas tölgye dőlt ki közülünk Walter Gyula püspökkel. Elhagyott bennünket, hogy betérjen urának Örömébe. A veszteségbe belesír a lelkünk. De letöröljük könynyeinket és odaborulunk az Ur oltára elé, hogy esdve szálljon imánk lelkének nyugalmáért. Hisz tudjuk és érezzük, hogy „nem tudjátok sem a napot, sem az órát." (Máté 25. 13.) Meg kell tehát nyugodnunk. Elcsendesülve belső világunkba vonulunk. De azért emlékének hatása^alatt még nagyobbnak, még jobban a miénknek tartjuk. Aki^közel áll hozzánk, aki több mint félszázada összeforrt Esztergommal, akinek élete a ciprus s a borostyán ölelkezése, arra a feledés fátyolát nem tudjuk borítani. Elmondhatjuk Walter Gyuláról is, „ha szintén meghal is, élni fog.* (Ján. 11.25.) Élni fog nemcsak Isten előtt, de emlékével az egyház, az ország, az irodalom s ősi városunk lelkében is. Az isfeni gondviselés rendelkezése azért adja nekünk a nagy embereket, az életpéldákat, hogy azok segítsék rávezetni az embert arra az útra, amelynek jelzőtábláján csak három, de mindent jelentő szó van írva: „Isten és hivatásszeretet*" Ezzel ásunk új medret lelki és szellemi fejlődésünknek és vonulunk az igazi magyar feltámadás ormára. Walter Gyula megszűnt lélegzeni s tovább cselekedni. De ezzel viszont birtokába veszi a történetírás, hogy a jövő nemzedék számára gyümölcsöztesse. Omlandó testére ráborítjuk a gyászpompa külsőségeit, de nem szűnünk meg idézni, marasztalni szellemét. Ilyenkor érezzük, hogy ha már nincs is közöttünk, ha nem is hallhatjuk komoly tanító szózatait, mégis vezet, irányít, hat reánk s rezgésbe hozza szivünk húrjait. A földi lét polcán rangban és méltóságban magasra haladt, anélkül, hogy a hatalom, a tekintély s a méltóság őt elbizakodottá tette volna. Egyénisége olyan „szelf méd men" volt. Vagyis nem a politika stréber felhasználásával lett azzá, ami, — hanem saját értékének fajsúlyával. De ő maga is értékelte paptársai munkásságát, azok tehetségét s irodalmi haladását. Papi pályájának különböző szolgálatában : a tudományos és tanári működésben, az egyházi közigazgatás terén úri gondolkodásával s lelkületével; úri, művelt érintkezésével s bánásmódjával tudott dominálni, kiegyenlíteni s magához vonzani. Ez napjainkban, amikor a hatalom sokszor annyi embert a műveltség rovására elszédít, nagy s kiváltságos vonás számba megy. Walter Gyula ezzel is példája lesz az életpályákat emelő becses tanulságoknak. E mellett közismert csendes és szelid lelkületét tapasztalva, megértjük, hogy a papi és szellemi értékek mellett, annak idején boldogult Kolos érsekünk emelte őt pályája magaslatára, egész a választott püspöki méltóságig. Az egyházpolitikai küzdelmek idején volt Kolos érseknek kitartó irodaigazgatója. Betegségét Istenbe vezetett nagy türelemmel viselte. Meghatottan fogadta a pápai áldást s köszönő udvarias válaszát bíboros főpásztorunknak még maga diktálta le június 23-án. Állapota június 24—25-én vált különösen válságosra, mire felvette az utolsó kenetet. Akik mellette voltak halálos ágya körül, fájó szívvel kellett látniok, hogy a betegség micsoda hatalmat gyakorol. Mint bíboros főpásztorunk általános helytartója, az egyházmegyének is második atyja volt. Az egész egyházmegye gyászával száll tehát imánk Istenhez, hogy kegyelme adja meg neki az igazság ama koronáját, mely Szent Pál apostol agg napjainak is legfőbb reménye volt. K. Walter Gyula életrajza. Dr. Walter Gyula született Selmecbányán 1855 február 17-én. Szülei, Walter Miháiy és Hölzer Anna ugyanazon évben Budára költöztek s ott a Döbrentey-utca 8. sz. alatt (akkor Hauptstrasse) kibérelték Buda egyetlen szállodáját, az „Arany perec"-et. Gyula gyermekük iskoláit Budán, a Szarvas-téri elemi iskolában kezdette. Walterók csakhamar, 1861-ben Esztergomba költöztek s itt a Muzsik házban vendéglőt nyitottak. Elemi iskoláit Walter Gyula a belvárosi elemi iskolában folytatta s azok elvégzése után a bencések tanítványa lett a gimnáziumban. Tanulmányait kitűnő eredménnyel végezte minden osztályban. A Vl-ik gimnázium elvégzése után konkurált s felvették az esztergomi egyházmegye papnövendékei sorába. Az érettségit kitűnő eredménnyel végezte, úgy hogy Simor hercegprimás a Pazmaneumba küldte a theologiai tanulmányok elvégzésére. A bécsi egyetemen tette le a theologiai doktorátust is 1883-ban. Mint gyermek, igen szerény, szótfogadó és türelmes, csendes egyéniség volt. Csak lapdázni szeretett s ezt a Muzsik-ház nagy udvarán gyakorolta. Mint jó szavaló, előadó korán kitűnt. Emellett kiváló gyakorlatiró volt, ami előjele volt a későbbi irónak. Kegyelettel őrizte azon jutalomkönyvet SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül- W\ \ I r I i r I Esztergom, Széchenyi-tér kőző. konyna- es kenyérruha, Y ^2X0^ 1^.0^1 RÜ^IäLVZ der szövésre elíogadtatik • • kőző, konyha- és kenyérruha, Un "&i 07lÍti#Í 1 M' abrosz (nagyban és kicsinyben) IIClXI ^ÍUwUtl legjutányosafcban beszerezhető
