Esztergom és Vidéke, 1929

1929-07-04 / 49.szám

(Greguss Ágost: Népek Lantja), me­lyet VII. gimnazista korában kapott Maszlaghy Ferenc szemináriumi ta­nárától ezen dedikációval: „Walter Gyula VII. oszt. tanulónak, sikerült magyar do'gozataiéit. 1872." Nagyon szeretett olvasni is. Már gyermek­korában megnyilatkozott benne a papi pálya iránt való előszeretet. Kedves szórakozása a misézés volt. Megtakarított pénzén egyházi kis felszereléseket vásárolt s azokat kü­lönös figyelemmel őrizte. Növendékpap korában gondos elő­készülettel volt eltelve jövendő hiva­tása iránt. Példás magatartása s kiváló tanulmányi előhaladása sokáig fenntartotta emlékét a szemináriumi életben. 1877 december 22-én szen­telték pappá. Börzsönyben s Komá­romban volt egy évig káplán. 1878 végén Szapáry Gyula gróf pénz­ügy miniszter gyermekeinek neve­lője lett. 1881-ben újból káplán lett Érsekújváron. Ugyanazon évben Esztergomba helyezték át, ahol a vizivárosi zárda-intézetnek lett hit­oktatója. 1882-ben egyben az esz­tergomi tanítóképzőben is tanárnak nevezte ki Simor primás, aki fel­ismerte kiváló tehetségét s lelkiisme­retes munkaerejét. Pedagógiai iro d Imi működése már szárnyat bon­tott. Ennek tudható be, hogy csakha­mar, előbbi állásaimellett az esztergomi hittudományi főiskolán a pedagógia s hitoktatástan előadásával is megbiza­tot r . Mint szemináriumi tanár 1892-ig működött. Tudományos irodalmi működése révén, 1889-ben főegy­házmegyei könyvtárosnak válasz totta a fökáptalan; 1890-ben pedig az esztergomi tanítóképző igazgató­jává nevezte ki Simor hercegprimás. Vaszary Kolos hercegprimás alatt a tanítási szolgálatból az egyház­kormányzatba került. 1893 októbe­rében hercegprimási titkár lett. 1896­ban esztergomi kanonok, 1897 ápr. 12 én egyházmegyei főtanfelügyelő s ugyanazon év novemberében pri­mási irodaigazgató. 1898 ban serfeli cimz. apát s 1907-ben a budapesti központi papnevelő-intézet rektorává nevezte ki Vaszary primás. Mint ilyen 1908-ban ozeroi választolt, vagyis címzetes püspök lett. 1911­ben egészségi okokból ezen állás­ról lemondott s visszatért Eszter­gomba, ahol fokozatosan a kápta­lani stallumon előlépve, 1921-ben a pápa nagypréposttá nevezte ki. Cser noch János hercegprimás halála után a fökáptalan őt választotta a szék­üresedós idejére káptf'ani hely nők­nek. Az új hercegprimás, jelenlegi bíboros főpásztorunk pedig 1928-ban általános helynöknek nevezte ki. Életének a halál 1929 június 30-án, reggel 6 órakor vetett véget. A magyar egyházi irodalomnak régi kiváló s széles körze.ben forgó munkása volt. Már fiatal pap korá­ban kitűnt cikkeivel, amelyek a Magyar Államban, Magyar Sionban, Katb. Hitoktatásban, Isten Igéjében, Népnevelőben, Századokban s egyéb lapokban és folyóiratokban jelentek meg. Mikor Esztergomba került, Esz­tergom úgyszólván központja volt a kiváló egyházi irodalmi embereknek. Pl. Knauz, Palásthy, Somogyi, Ma­jer István, Zádori, Prohászka, Varga Mihály, Maszlaghy Ferenc. 1887-ben Prohászka Ottokárral a Magyar Sión szerkesztője lett. Külön nyomtatás­ban szép számú pedagógiai, törté­nelmi, hitoktatási munkái s számos szent beszédei jelentek meg, úgy hogy a magyar katholikus papság egyik legtartalmasabb s legképzet­tebb irója lett. Nevezetesebb munkái: Comenius Arnos Janos. — Lelki harmat ós Üdvözlégy Mária (ima könyvek). — Zádori János élete. — Simor János emlékezete. — Simor Album. — Az északi határon. — Majer István emléke. — Képek a hazai ellenreformáció mozgalmaiból a XVII. század végén. — Knauz Nándor. — Az iskolai nevelés és pihenés. — Paedagogia s bölcselet. — Szent Ágoston hitoktatói műkő dése — Overberg Bernard. — Az Assumptionisták alkotása Parisban. — Szent Erzsébet befolyása a tár­sadalomra. — Stb. — Azonkívül több mint 40 alkalmi ós szentbeszéd külön nyomtatásban kiadva. Esztergom város kulturális és tár­sadalmi életében kezdettől fogva élénk részt vett. Nagyobb esemé­Vasárnapi számunkban megírtuk, hogy az „Esztergom és Vidéke" a magyar revízióért olyan munkát fog végezni, amely a legnagyobb szem­léletességgel igazolja a trianoni ha­tárok tarthatatlanságát. Vécs Ottó szerkesztőt körútra küldjük végig a trianoni határon, hogy az ott szer­zett tapasztalatokat egy teljes cikk­sorozatban a Revíziós Liga rendel kezesére bocsássuk. A cikksorozat dokumentumain kivül Vécs Ottó ^gy nagy bőrkötésű albumba összegyűjti az összes határ menti városok tria­noni adatait és azokat az eseménye­ket, amelyek tiz év alatt a lehetet­len határok megváltoztatásának szük­ségességét igazolják. A nagy mun-. kát helyszíni felvételek fogjak tel­jessé tenni és igy egy egységes és fényesen igazoló dokumentumot ad­hatunk a Revíziós Ligának. A trianoni könyv első lapjain — mint már megírtus — több rajz van, ezek között három címer. Az első címer Serédi Jusztinian dr. bíboros hercegprímásé, aki sajátkezűleg írta alá a lapot. Aláírása fölött ezt a mondatot olvassuk: „Tartós béke csak as igazsá­gon épülhet fel." Baráti Huszár Aladár dr. főispán ezt irta Esztergom vármegye címere alá : „Csak as veszett él, amiről le­mondunk." Antóny Béla polgármester a város címere alatt ezzel a mondattal örö kitette meg Esztergomot: „A trianoni határon végig hir­desse a magyar igazságot, a ma­gyar feltámadást, hogy Trianon Hosszú készülődés, sok énekpróba után végre elérkezett a debreceni országos dalosverseny napja. Cso­dálatos szép, szinte tavaszi reggel köszöntött bennünket június 28-án. A Turista Dalárda tagjai ismeretes zöldszinű turista ruhájukban, a le­gényegyletek sötét ruhában, zöld­szinű sapkákban indultak a 4 óra 30 p-es vonattal Debrecen felé. A hangulat élénk, mondhatni vidám volt. A nyugati pályaudvaron már nagy a sürgés-forgás, tizenkilenc kü­lönféle dalárda szállt fel vonatunkra s e szám Debrecenig folyton nőtt. Vonatunk az Alföld mérhetetlen rónaságán száguldott tova, végre befutottunk a gyönyöJŰen felvirág­zott Debrecenbe. A fogadtatás nagy­szerű volt. Minden da'árdát koszo­rús leány várt, azonkívül egy tutor és egy cserkész gondoskodtak a nyeinknek ünnepi szónoka volt szá­mos alkalommal. A Történelmi Tár­sulat, a Stefánia Egyesület, az Esz­tergomvármegyei Tanítóegyesület, az Országos Kath. Tanügyi Tanács benne vezéregyéniségét tisztelte s birta. A város ügye, annak fejlő­dése mindig szivén feküdt s kész­séggel, szeretettel támogatott minden ilyen mozgalmat. Itt élve le életé­nek nagy részét, sok kegyelet kö­tötte városunkhoz s ennek minden­kor lelkesen s megértően adott ki­fejezést. csak múlójelenség, amelyen anem­zet ezeréves ereje, erénye erőt vesz" Ezzel a három gyönyörű mondat­tal kezdődik tehát a trianoni könyv és ezeket fogják követni majd az albumban Esztergo n megyére és a városra vonatkozó adatok, azután a fényképek ós sorba a többi határ­menti falu és város. Vécs Ottó ma, csütörtökön reggel indul. Tervünkkel és az úttal kap­csolatban kedden délután lapunk szerkesztő-bizottsága ülést, tartott és ekkor a bizottság a következő üd­vözlő táviratot .küldte Herczeg Fe­rencnek, a Revíziós Liga elnökének. „A Herczeg Ferenc lelkétől új lo­bogásra gyulladt reviziós eszme szol­galatára az „Esztergom és Vidéke" kiküldésében Vécs Ottó szerkesztő július 6 án körútra indul a trianoni határon vég'g Esztergomtól Eszter­gomig. Tapasztalatairól lapunkban cikksorozatban számol be és egyben összegyűjti a határmenti falvak és varosok eredeti fényképfelvételekkel illusztrált dokumentumait is a cson­kaország elviselhetetlen helyzetéről. Ez a tőlünk kiinduló lelkes munka csekély részét óhajtja tenni Méltó­ságod által a siker jegyében megin­dult revLiós mozgalomnak és sem­mit sem óhajtunk igazabban, mint azt, hogy Móltóságod bölcs irányí­tása mellett nagy nemzeti célunkat előmozdítsuk. Akciónk előmozdítása alkalmából Méltóságodat lelkesen köszöntve va­gyunk az „Esztergom és Vidéke" szerkesztőbizottsága." Teljes erőnkkel és akaratunkkal azon leszünk, hogy munkánkat ered mény kisérje. dalárdáról. A turisták koszorúslánya Balogh Gizike, tutora Teleki Pal, a legényegyletieké Orosz Margitka, tutoruk Kalmár Béla volt, kik a meg­érkezéstől kezdve egész a hazatérésig állandóan a dalosokkal voltak. Ezen önzetlen szereplésükkel a legnagyobb hálára kötelezték dalosainkat. Vezetőink elvezettek bennünket lakásunkra, ahonnan hamarosan in­dultunk a páratlanul ragyogó és káprázatos felvonuláshoz. Közel tizenkétezer dalos vonult fel Debre­cen utcáin, amelyeket a kiváncsiak tömege tartott megszállva; ablakok, erkélyek az íntegetők sokaságával tele. Lelkesedés, taps, éljenzés kö­szönti a vendégeket; a turista ruha különösen sok éljenzést és tapsot váltott ki a közönség köréből. A másfél óra hosszat tartó fel­vonulás véget ért. Néhány perc múlva Szeghő Sándor országos kar­nagy dirigálásával tizenkétezer dalos ajkán felhangzik a Hiszekegy s meg­kezdődik az üdvözlő ünnepség, a zászlók megkoszorúzása. Este a dalárdák lampionos menetben felke­resik koszorúsleányaik lakását és szerenádot adnak, amely fokozza a leánykák boldogságát. A szálloda erkélye, hol az előkelő­ség foglalt helyet, hangerősítőkkel volt felszerelve. Kőhalmy László kiváló szavalónk két este ezen az erkélyen irredenta szavalatokat adott elő óriási hatás mellett. 29-én reggel 8 órakor a Szent Anna-templomban Szentkirályi Már­ton bencés tanár szent misét mon­dott s a Turista Dalárda énekelt, amelynek szép számai könnyeket csal'ak ki a jelenlevők szeméből. Fél 9 órakor megkezdődtek a ver­senyek, amelyeknek eredményei csak este fél tíz órakor váltak ismeretessé. A zsüii döntése szerint a legény­egylet dalárda 181 ponttal a nép­dalcsoport 9. díját, Debrecen város dalkedvelő közönségének pompás ezüst serlegét nyerte meg. A Tu­rista Dalárda a könnyű műdal-cso­portban a Salgótarjáni Vasművek Rt. remek bronzszobrát kapta, amely a győzedelmes atlétát ábrázolja. Az idei királydíjat a budapesti „Acélhang' dalárda, a kormányzói díjat, amely az idén került először kiadásra, az Egri Dalkör nyerte meg. A vegyeskari első díjat a szegedi, a nehéz műdalcsoportót a Budapesti Elektromos Művek Rt. dalárdája, a könnyű műdalcsoportót a „Magyar­ság" dalkör (Budakeszi), a népdal­csoportét a Jászberényi Palotási Dal­kör, a kezdő csoportét a Zugligeti Dalkör nyerte. A dalárda tagjai és kedves kísé­rői megtekintették Debrecen város és környékének nevezetességeit, a Déry-múzeumot, a világhírű egye­temi klinikákat, a Hortobágyot, ahol különösen a csikósok mutatványai­ban és a délibáb látásában gyönyör­ködtek. Nagyon kedves és felejthetetlen emieket hagytak hátra a debreceni katholikusság lelkében az esztergomi dalosok. Péter-Pál napján este lam­pionos menetben vonultak fel dr. Lindenberger János apostoli kormány­zói helynök lakásához s először a Turista Dalárda, majd a legényegy­leti dalárda köszöntötte Debrecen katholikus főpapját, ki dr. Antony Béla polgármester üdvözlő szavai után meghatva mondott köszönetet a „Magyar Sión" fiainak e kedves figyelemért. Részletes tudósítás a pi­lismarúti gyilkosságról. Egy öreg házaspár. Pilismarót gyönyörű fekvésű, tör­ténelmi nevezetességű dunamenti községben éveken át csendesen él­degélt, rendezett vagyoni viszonyok között Pintér Bálint feleségével, szü­letett Himmelmann Máriával. Pintér az asszonynak ötödik férje volt. Miníegy négy hét előtt a házaspár kettőjükön kivül álló okok miatt, békeség^el, barátsággal szétment. Mindkettőjüknek volt mit aprítani a tejbe, külön éltek. Az asszony lakása és életmódja. A regényes Malom-völgy torkola­tában Trefort-utca 310. számú utolsóelőtti, alacsony egy szobakony­hás, kamrás, erdős hegyoldalnak támaszkodó cserépfedeles, tisztára meszelt házikóban éldegélt a min­dig vígkedélyű, dolgozni szerető Mari néni. Nem volt ugyan rászo­rulva, de eljárt napszámba dolgozni. Fürge lábai — dacára 64 éves ko­Az „Esztergom és Vidéke 1 táviratot küldött Herczeg Ferencnek. Serédi Jusztinian dr. hercegprimás, baráti Haszár Aladár dr. főis­pán és Antóny Béla dr. polgármester aláírása a trianoni könyvben. Az esztergomi dalosok sikere a debreceni orszá­gos dalosversenyen.

Next

/
Thumbnails
Contents