Magyarországi Zsidó Hitközségek 1944. április
A 192/1941. B.M. sz., július 12-én törvényerőre emelt belügyminiszteri döntés bizalmas végrehajtási utasítása intézkedett az "elszállításiról, a rendelet értelmében a rendőrhatóságok Körösmezőre szállították az általuk összegyűjtött zsidókat, és ott adták át őket a katonai hatóságoknak. Ezek után Kelet-Galiciába, a legtöbbet Kamenec-Podolszkijba, sokakat a Dnyeszteren túlra szállítottak. Ezeken a területeken még hellyel-közzel voltak zsidó közösségek, amelyek a maguk szörnyű helyzete ellenére is igyekezték segíteni a még náluk is szerencsétlenebbeket. Sokan a zsidó közösségek által rendelkezésre bocsátott zsinagógákban találtak fedelet, másokat munkatáborokba vittek. A magyarországi zsidóság oda deportált tagjainak zömét tömegben gyilkolták le. Körülbelül 2000 elhurcoltnak sikerült elkerülnie a tömeggyilkosságot, a határon áttettek számát teljes pontossággal megállapítani nem lehet, de az utólagos vizsgálatok szerint, különféle forrásokból eredő becslések alapján a halálos áldozatok száma nagy valószínűséggel 15-16 000-re becsülhető. Szórványosan érkezett levelek mellett a tudtunkkal egyetlen héber nyelvű tanúvallomás az eseményekről dr. Blum Béla rabbitól, akkor a budapesti Rabbiképző Intézet hallgatójától származik, aki leírja nyomorúságos életüket, a deportációban töltött Tisá be-áv és Jom láppur szívszaggató hangulatát. Voltak, és nem is kevesen, akik a legvégsőkig ragaszkodtak a vallásos élethez és a rituálék megtartásához, még a legsúlyosabb körülmények között is. Maga dr. Blum egy még akkor bizonyos befolyással rendelkező zsidó ügyvéd segítségével szabadult meg. E sorok írója maga is ismert egy pécsi hittestvért és nejét, a Zajonc házaspárt, akik jólelkű magyar katonák segítségével jutottak vissza. A szemtanúk vallomásai alapján Keresztes-Fischer belügyminiszter az akciót végül is leállította. De utóbb további kezdeményezések történtek a deportálásokra, ezeket 1942-ben az előző évinél kisebb mértékben véghez is vitték. A felekezet vezető szerveinek és keresztény személyiségeknek akkor még volt annyi súlyuk és befolyásuk, hogy a rémtettek ellen fellépjenek és védelmet igényeljenek a halálnak kitettek megmentésére. Jegyezzük itt meg keresztény részről Slachta Margit, zsidó részről Weiss Edit bárónő nevét. A körösmezői deportálás és az ezzel kapcsolatos tiltakozó eljárások teljes történetét Majsai Tamás kiváló tanulmányának köszönhetjük. A tárgy első feldolgozása Geyer Arthur budai rabbi érdeme. A hazai zsidóság akkori anyagi lehetőségeinek jellemzésére említsük meg, hogy a menekültek elhelyezésére és különféle módon történő megsegítésére önerőből az akkori viszonyok között is hatalmas, sok százezer pengő értékre emelkedő összeget tudtak fordítani, míg egy időn át maga a Joint is támogatást nyújtott. A hatalmas önvédelmi munka főként dr. Polgár György nevéhez fűződik. Az újvidéki és a Kamenec-Podolszkij-i tragédiával azért is foglalkoztunk részletesen, mert mindkettő szervesen beletartozik az 1940-es évek magyarországi zsidóságának történetébe, és minden gyászos részletükkel együtt bizonyítják azt a tételünket, hogy a magyar zsidóság az 1944-ben bekövetkezett tömeges deportálásig a súlyos vérveszteségek ellenére is még életképes szervezet volt. * Tudni kell, hogy a magyar kormányzat részben a magyar közhangulattal azonosan, részben német követelésre, részben pedig saját meggyőződésétől vezettetve 1938-tól kezdve megszüntette a zsidók állampolgári egyenlőségét, és a zsidóság jogait korlátozó törvényeket léptetett életbe. Nem ez az első ilyen kodifikáció a magyar törvényhozásban. Némileg burkoltan, de a zsidók főiskolai és egyetemi tanulmányainak szabadságát korlátozta az 1920: XXV. tc., melynek korlátozó rendelkezései numerus clausus néven ismeretesek. Ezen a korlátozáson utóbb látszólag enyhítettek. De olyan széleskörű jogkorlátozásra, mint 1938-tól kezdve, még nem volt példa a magyar törvényalkotásban. E törvények meghozatalához hozzájárult a kormány nacionalista ellenzékének és a szélsőséges antiszemitizmust hirdető úgynevezett nyilaspártoknak a kormánnyal szembeni kritikája is, amely a kormányzat zsidóellenes rendelkezéseit mindig kevesellte. így állott elő az a helyzet, hogy a magyar törvényhozás, bár nem ellenzéki szavazatok nélkül, de nagy többséggel megszavazta az 14
