Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-09-16 / 210. szám
XXVÜ. áSvfoIyiani« 210. szám Ä RA 20 FILLÉR. 1944. szeptember 16., SZÓMBA L* ZA1ANEGYEI ÚJSÁG *S$£izetés egy hóra 3.40, negyedévre 9.80 P. Hirdetések díjszabás szerint Felelős szerkesztő: SZAKAL FE11ENC Szerkesztőség és kiadóidvatál: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4- Telefon: 12<1 ma Magyvárad és Arad közötti megvertük m pumáitokat Az új székelyföldi arcvonaiat keményen tartjuk — A Maros északi partjáról a románokat visszavetettük — Megszakadt az összeköttetésünk Bulgáriával és Törökországgal - Tito felhívása Á Magyar Távirati Iroda jelenti: Becsülettel mindhalálig A napokban érdekes cikket olvastam a «zekéiv határőrszervezet újból való kiépítéséről. amely szerint a katonasorból kiöregedett »aékielv ek mind hátúi őrszer vezetbe tömörül- ■fcek. a Kárpátok védelmére, mint valamikor ezer esztendővé! ezelőtt, amikor a magyarság első és bölcs \ ezetői az értékes és válogatott ember példányokat a keleti határok védelmére telepítette ide, A felénk való ember, itt a ■Dunántúlon, most elálmélkodik, hogy n székelyek saját magukat mozgósítva fegyvert fogtak a határok védelmére. Engem mélységese»,«, meghat a székely ség keménysége, ami abban az egyszerű székely ember válaszában csúcsosodik ki, amit a kérdezősködöltnek mond: Ehelyt ni a havasra... Csak odamenti nk ki! S onnan se előre, se hátra! Vissza kell emlékeznünk a visszatérés idejére, amikor Pál Gábor nem alamizsnát, nem jólétet és segít-, «éget kért a v isszatért és gazdaságilag megtört székelvségnek, hanem kérte a batárbiztosító intézmény felállítását. Nem azt látta fontosnak a székelység, hogy a jelen pillanatában boldogan, vagy a lehetőségekhez .híven megelégedésben éljen, hanem hogy teljesítse kötelességét, védje a határt, védje az Alföldet, a Bácskát, Bánátot s „Dunántúlat. hogy az békességben fejlődhessen, gyarapodhasson, mini a múltban, amikor A székelység meg szegénységben elsorvadt, vagy kivándorolt. Nem jutalmat kívánt azért, hogy visszatért, hanem kegynek tartotta azt a maga számára és példát akart mutatni mindannyiónknak, akik f.égen letértünk a hősi útról. Az erdélyi részek visszacsatolása' alkalmával azt írtam egy vezércikkben, hogy a székelység példát fog mutatni valamennyiünknek, hogy miképpen kell igaz magyarul élni és dolgozni. Azóta panaszokat is hallottam, mégpedig a székelyekre, mivel gazdasági megerősítésük kormányprogramm volt. S most, hogy megtudtuk a székely akarat és munka célkitűzéseit s feltárult az elszántság, kiröppent a szent elhatározás, hogy onnan se előre, se hátra fel kell figyelni az egész «rszágnak és mélységesen szégyelnie kell magát, mert amíg a székelység szegénysége és elhagyatottsága mellett két esztendőn keresztül készülődött határaink védelmére, addig mi itthon kétfelé kacsintgatva és minden eshetőségre készen, a kezünket dörzsölgetve, dőzsöltünk .ás önmagunk érdemeit ba j szóltuk* Míg mi m pártpolitika kereteit öncélú érvényesülési ugródeszkaként próbálgattuk túlértékelt egyéniségünk felemelésére, az alatt a székelység kemény marokkal fogta a fegyvert, hogy ké- •zen álljon, ha ütött az óra. Talán hamarabb ütött az óra, mint számítottuk. Itt állunk most láábult fővel, mintha rossz álmunkat kívánnánk lerazogatní a közérdek iránt érzéketlen lelkiismeretünkről. Beleszédült a nemzet a felébredésbe, amikor a kinevetett és komolyan •ohasem vett rém otromba ökleivel megdur- j^atta a kapunkat. De szerencse, hogy amíg «ni itthon rémüldözgettünk és kapkodtunk, máris keményen állta a vártát a székelység. Nekünk, anyaországbelieknek, egy kicsit •1 kell most gondolkoznunk ezen. S ha alapijában felfoghattuk a kérdés jelentőségének líorderejét, néhány pillanatra süssük le a szemünket és szégyeljük magunkat a székelyig előtt. Mert, legyünk őszinték, nem is vagyunk méltók arra, hogy testvéreinknek tartjuk őket, akik kötelességteljesítésben és pólda- mu tatásban, de a szenvedések elviselésében és mrÁ önzetlenségben is, mindig példaképe volt m>/. országnak. De aztán, ha úgy érezzük, hogy Az ín te rial' jelentése szerint a magyar csapatok Nagyváradtól Aradig tartó szakaszon folytatják támadásaikat. Egye« helyeken úgy meglepték a román csapatokat, hogy a fontos hidak egyrészét sem tudták felrobbantani. A német fegyvernem támogatta a magyar csapatok támadását. A Maros északi partján a románokat sikerült kiküszöbölni. Itt egy lőszer- szállító vonatot felrobbantottak. Az új székely larcvonalon a bolsevisták támadásait mindenhol sikerülf felfogni és visszaverni. BUDAPEST. A m. kir. kormány felhívást intézett rádió útján a román kormányhoz, amelyben közli, hogy a román követség tagjai hat Pullmann- és három poggyászkocsival a lőkösházai állomáson vesztegelnek. Felhívja egyúttal a román kormányt, hogy közölje a magyar leír. követség tagjai vonatának hollétét és nevezz'/en meg időt és helyet, ahol a parlamenterek a két követség tagjainak kicserélését megtárgyalhatják. BUDAPEST. A postavezérigazgatóság közlése szerint Törökországgal és Bulgáriával megszakadt a posta- és táviróforgalom. Spanyolországba és Portugáliába pedig csak repülőpostával lehet 20 grammos levelet küldeni. — o — BERLIN. A keleti arc vonalún tegnap tovább tartott mindkét részről a fokozott légitevékenység, jelenti a Nemzetközi Tájékoztató Iroda. elég volt a szégyenkezésből és szívünkben kemény elhatározás született, magunk is ragadjuk meg hivatásunk fegyverét úgy, mint a székely a Kárpátokban: se előre, se hátra! Se előre, se hátra! Úgy áll junk meg a helyünkön, mintha arra volnánk hivatva, hogy a világ borzalmas forgószelében egyetlen fixpont legyünk a nemzet helyett. Becsülettel és Hazáért végezzük a munkát, úgy, mint a hősök, akiket naponta örök csendességre kísérünk a zalai temetőbe. Becsülettel és a Hazáért, ne önmagunkért és sikereinkért, hanem valamennyiönkért, mint a székely, aki leteszi a kapát, a fejszét, elengedi az ekeszarvát és elindult a havasokba, hogy utolsó leheletéig védelmezze örök. jussát. De az elvetett ásó és az a gazdátlanul maradt ekeszarv sem állja a rozsdát, mert felveszi azt az asszony, a székely asszony, mert a földnek teremnie kell, a szerszámnak porhanyítani kell a talajt az új mag alá, ami új életet hoz; és ú j gyümölcsöt terem. ... Uram Isten, höl vagyunk mi ettől ? Erős német harci és csatarepülőkötelékek főleg a Baltikum területén kerültek bevetésre. Ezen a szakaszon többszáz repülő eredményes támogatást nyújtott a harcoló hadosztályoknak. Mag német csatarepülőkötelékek Varsó vidékén a szovjet utánpótlást és a Varsóban lévő banda- fészkeket támadta. A német harci- és csatarepülők a kárpáti arcvonalon is eredményesen avatkoztak be a csapatok harcaiba. Eredményes támadásukkal egy román repülőterét, pályaudvart és az utánpótlást támadták. Több páncélos és gépjárművet elpusztítottak. Sokat különösen megrongáltak és a földön 8 román repülőt semmisítettek meg. Az eddigi. ? jelentések szerint 48 szov jet gépet lőttek le. Ezenkívül 12 repülőt a légvédelmi tüzérség semmisített meg. Modohn környékén indított szovjet támadás első napja <a német védelem teljes elhárító sikerével v égződött. Ezekről a harcokról a Német Távirati iroda a következőket közli: A bolsevisták .csütörtökön sok páncélos és csatarepüjő támogatásával 40 lövészhadosztállyal támadták a Baltikumot. Ez azt a eélt szolgálta, hogy kikapcsolják északi szárnyuk komoly veszélyeztetését. Kísérleteik az összes német fegyverek összefogott tüzé- ben összeomlottak. Ma természetesen még nem lehet áttekinteni, hogy v égül is hogy alakul a nagy csata, de már most is feltételezhető, hogy megtörtént első nap sikerével a Balti- államok sorsa eldőlt. A bolsevisták itt a rendelkezésre álló összes erőket és tartalékokat mindjárt, elsőízben, egycsapásra vetették be. Kétségtelen, hogy a Lonza környékén dúló harccal összefügg, ahol megkísérelték, hogy a Ke- let-Poroszország területéről középső arc- vonalukat fenyegethetik. A német vadászkö- (Folytatása a 8. oldalon.) Uram Isten, megtudnék mi is ezt tenni? Hát volna nekünk erőnk ahhoz, hogy megfeledkezve önmagunkról, minden akaratunkkal a közért dolgozzunk? Hogy kényelmes pihenésünket is feláldozzuk az egyetemes munka érdekében, hogy asszonyaink a kártyapartik helyett lesímítsák a lázas verítéket a harcoló férj homlokáról, hogy lányaink elfeledve a rúzst és a teniszrekettet egyszer megfognák a munka végét? Uram, hol vagyunk mi ettől? Hogy karcsú asszonyaink ne csak a tükrök szemérmetlen kirakatában csinosítgassák magukat, s hogy semmittevésük fáradalmait ne szórakozáshaj hászással pihenjék ki, hanem munkával. Munkával, amiből jut mindenkire elég nagy darab és minél többen végeznénk, annál kisebb jutna mindenkire és annál biztosabban és alaposabban végezhetünk el mind annyian, hogy büszkén mondhassuk1 mi is itt belül, mint a székely, hogy se előre, se hátra, hanem az éjletért, a magyar életért, a holnapért harcolunk becsülettel és mindhalálig a Hazáért. (sz)
