Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)

1944-09-16 / 210. szám

XXVÜ. áSvfoIyiani« 210. szám Ä RA 20 FILLÉR. 1944. szeptember 16., SZÓMBA L* ZA1ANEGYEI ÚJSÁG *S$£izetés egy hóra 3.40, negyedévre 9.80 P. Hirdetések díjszabás szerint Felelős szerkesztő: SZAKAL FE11ENC Szerkesztőség és kiadóidvatál: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4- Telefon: 12<1 ma Magyvárad és Arad közötti megvertük m pumáitokat Az új székelyföldi arcvonaiat keményen tartjuk — A Maros északi partjáról a románokat vissza­vetettük — Megszakadt az összeköttetésünk Bul­gáriával és Törökországgal - Tito felhívása Á Magyar Távirati Iroda jelenti: Becsülettel mindhalálig A napokban érdekes cikket olvastam a «zekéiv határőrszervezet újból való kiépíté­séről. amely szerint a katonasorból kiöregedett »aékielv ek mind hátúi őrszer vezetbe tömörül- ■fcek. a Kárpátok védelmére, mint valamikor ezer esztendővé! ezelőtt, amikor a magyarság első és bölcs \ ezetői az értékes és válogatott ember példányokat a keleti határok védelmére telepítette ide, A felénk való ember, itt a ■Dunántúlon, most elálmélkodik, hogy n szé­kelyek saját magukat mozgósítva fegyvert fog­tak a határok védelmére. Engem mélységese»,«, meghat a székely ség keménysége, ami abban az egyszerű székely ember válaszában csúcso­sodik ki, amit a kérdezősködöltnek mond: Ehelyt ni a havasra... Csak odamenti nk ki! S onnan se előre, se hátra! Vissza kell emlé­keznünk a visszatérés idejére, amikor Pál Gá­bor nem alamizsnát, nem jólétet és segít-, «éget kért a v isszatért és gazdaságilag megtört székelvségnek, hanem kérte a batárbiztosító intézmény felállítását. Nem azt látta fontos­nak a székelység, hogy a jelen pillanatában boldogan, vagy a lehetőségekhez .híven meg­elégedésben éljen, hanem hogy teljesítse kö­telességét, védje a határt, védje az Alföldet, a Bácskát, Bánátot s „Dunántúlat. hogy az bé­kességben fejlődhessen, gyarapodhasson, mini a múltban, amikor A székelység meg szegény­ségben elsorvadt, vagy kivándorolt. Nem jutal­mat kívánt azért, hogy visszatért, hanem kegy­nek tartotta azt a maga számára és példát akart mutatni mindannyiónknak, akik f.égen letértünk a hősi útról. Az erdélyi részek vissza­csatolása' alkalmával azt írtam egy vezércikk­ben, hogy a székelység példát fog mutatni valamennyiünknek, hogy miképpen kell igaz magyarul élni és dolgozni. Azóta panaszokat is hallottam, mégpedig a székelyekre, mivel gazdasági megerősítésük kormányprogramm volt. S most, hogy megtudtuk a székely akarat és munka célkitűzéseit s feltárult az elszánt­ság, kiröppent a szent elhatározás, hogy onnan se előre, se hátra fel kell figyelni az egész «rszágnak és mélységesen szégyelnie kell ma­gát, mert amíg a székelység szegénysége és elhagyatottsága mellett két esztendőn keresztül készülődött határaink védelmére, addig mi itt­hon kétfelé kacsintgatva és minden eshetőségre készen, a kezünket dörzsölgetve, dőzsöltünk .ás önmagunk érdemeit ba j szóltuk* Míg mi m pártpolitika kereteit öncélú érvényesülési ugródeszkaként próbálgattuk túlértékelt egyé­niségünk felemelésére, az alatt a székelység kemény marokkal fogta a fegyvert, hogy ké- •zen álljon, ha ütött az óra. Talán hamarabb ütött az óra, mint számítottuk. Itt állunk most láábult fővel, mintha rossz álmunkat kíván­nánk lerazogatní a közérdek iránt érzéketlen lelkiismeretünkről. Beleszédült a nemzet a fel­ébredésbe, amikor a kinevetett és komolyan •ohasem vett rém otromba ökleivel megdur- j^atta a kapunkat. De szerencse, hogy amíg «ni itthon rémüldözgettünk és kapkodtunk, máris keményen állta a vártát a székelység. Nekünk, anyaországbelieknek, egy kicsit •1 kell most gondolkoznunk ezen. S ha alap­ijában felfoghattuk a kérdés jelentőségének líorderejét, néhány pillanatra süssük le a sze­münket és szégyeljük magunkat a székely­ig előtt. Mert, legyünk őszinték, nem is va­gyunk méltók arra, hogy testvéreinknek tart­juk őket, akik kötelességteljesítésben és pólda- mu tatásban, de a szenvedések elviselésében és mrÁ önzetlenségben is, mindig példaképe volt m>/. országnak. De aztán, ha úgy érezzük, hogy Az ín te rial' jelentése szerint a magyar csapatok Nagyváradtól Aradig tartó szakaszon folytatják támadásaikat. Egye« helyeken úgy meglepték a román csapatokat, hogy a fontos hidak egyrészét sem tudták felrobbantani. A német fegyvernem támogatta a magyar csapa­tok támadását. A Maros északi partján a ro­mánokat sikerült kiküszöbölni. Itt egy lőszer- szállító vonatot felrobbantottak. Az új székely larcvonalon a bolsevisták támadásait minden­hol sikerülf felfogni és visszaverni. BUDAPEST. A m. kir. kormány felhívást intézett rádió útján a román kormányhoz, amelyben közli, hogy a román követség tagjai hat Pullmann- és három poggyászkocsival a lőkösházai állo­máson vesztegelnek. Felhívja egyúttal a román kormányt, hogy közölje a magyar leír. kö­vetség tagjai vonatának hollétét és nevezz'/en meg időt és helyet, ahol a parlamenterek a két követség tagjainak kicserélését megtár­gyalhatják. BUDAPEST. A postavezérigazgatóság közlése szerint Törökországgal és Bulgáriával megszakadt a posta- és táviróforgalom. Spanyolországba és Portugáliába pedig csak repülőpostával lehet 20 grammos levelet küldeni. — o — BERLIN. A keleti arc vonalún tegnap tovább tar­tott mindkét részről a fokozott légitevékeny­ség, jelenti a Nemzetközi Tájékoztató Iroda. elég volt a szégyenkezésből és szívünkben ke­mény elhatározás született, magunk is ragad­juk meg hivatásunk fegyverét úgy, mint a székely a Kárpátokban: se előre, se hátra! Se előre, se hátra! Úgy áll junk meg a helyün­kön, mintha arra volnánk hivatva, hogy a világ borzalmas forgószelében egyetlen fix­pont legyünk a nemzet helyett. Becsülettel és Hazáért végezzük a munkát, úgy, mint a hő­sök, akiket naponta örök csendességre kísé­rünk a zalai temetőbe. Becsülettel és a Ha­záért, ne önmagunkért és sikereinkért, ha­nem valamennyiönkért, mint a székely, aki leteszi a kapát, a fejszét, elengedi az eke­szarvát és elindult a havasokba, hogy utolsó leheletéig védelmezze örök. jussát. De az el­vetett ásó és az a gazdátlanul maradt eke­szarv sem állja a rozsdát, mert felveszi azt az asszony, a székely asszony, mert a földnek teremnie kell, a szerszámnak porhanyítani kell a talajt az új mag alá, ami új életet hoz; és ú j gyümölcsöt terem. ... Uram Isten, höl vagyunk mi ettől ? Erős német harci és csatarepülőkötelékek főleg a Baltikum területén kerültek bevetésre. Ezen a szakaszon többszáz repülő eredményes támo­gatást nyújtott a harcoló hadosztályoknak. Mag német csatarepülőkötelékek Varsó vidékén a szovjet utánpótlást és a Varsóban lévő banda- fészkeket támadta. A német harci- és csata­repülők a kárpáti arcvonalon is eredményesen avatkoztak be a csapatok harcaiba. Eredmé­nyes támadásukkal egy román repülőterét, pályaudvart és az utánpótlást támadták. Több páncélos és gépjárművet elpusztítottak. So­kat különösen megrongáltak és a földön 8 román repülőt semmisítettek meg. Az eddigi. ? jelentések szerint 48 szov jet gépet lőttek le. Ezenkívül 12 repülőt a légvédelmi tüzérség semmisített meg. Modohn környékén indított szovjet támadás első napja <a német védelem teljes elhárító sikerével v égződött. Ezekről a harcokról a Német Távirati iroda a követ­kezőket közli: A bolsevisták .csütörtökön sok páncélos és csatarepüjő támogatásával 40 lö­vészhadosztállyal támadták a Baltikumot. Ez azt a eélt szolgálta, hogy kikapcsolják északi szárnyuk komoly veszélyeztetését. Kísérleteik az összes német fegyverek összefogott tüzé- ben összeomlottak. Ma természetesen még nem lehet áttekinteni, hogy v égül is hogy alakul a nagy csata, de már most is feltételezhető, hogy megtörtént első nap sikerével a Balti- államok sorsa eldőlt. A bolsevisták itt a ren­delkezésre álló összes erőket és tartalékokat mindjárt, elsőízben, egycsapásra vetették be. Kétségtelen, hogy a Lonza környékén dúló harc­cal összefügg, ahol megkísérelték, hogy a Ke- let-Poroszország területéről középső arc- vonalukat fenyegethetik. A német vadászkö- (Folytatása a 8. oldalon.) Uram Isten, megtudnék mi is ezt tenni? Hát volna nekünk erőnk ahhoz, hogy megfeled­kezve önmagunkról, minden akaratunkkal a közért dolgozzunk? Hogy kényelmes pihené­sünket is feláldozzuk az egyetemes munka érdekében, hogy asszonyaink a kártyapartik helyett lesímítsák a lázas verítéket a harcoló férj homlokáról, hogy lányaink elfeledve a rúzst és a teniszrekettet egyszer megfognák a munka végét? Uram, hol vagyunk mi ettől? Hogy karcsú asszonyaink ne csak a tükrök szemérmetlen kirakatában csinosítgassák ma­gukat, s hogy semmittevésük fáradalmait ne szórakozáshaj hászással pihenjék ki, hanem munkával. Munkával, amiből jut mindenkire elég nagy darab és minél többen végeznénk, annál kisebb jutna mindenkire és annál biz­tosabban és alaposabban végezhetünk el mind ­annyian, hogy büszkén mondhassuk1 mi is itt belül, mint a székely, hogy se előre, se hátra, hanem az éjletért, a magyar életért, a holnapért harcolunk becsülettel és mindhalálig a Hazáért. (sz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom